szombat, május 24, 2008

Tudatlanul...

... várom a vizsgálati eredményeket. Senki nem mond semmit, csak orvosról orvosra megyek. A krónikus arcüreggyüszi meg se lepett, amikor közlte a házidokim. Megemlítette, hogy a gyulladt nyálkahártya darabokat majd műtéti úton el kell távolítani. Különösebben nem izgatott fel a hír, mert nem ez érdekel.. Nem ettől ájultam és nem ettől voltam mocskosul szarul....
Türelmesen várok, ez a sorsom.. De legalább apa itt van velem és ápolgat. Hmm... Mondjuk inkább azt, hogy idehozza, amire szükségem van. :) Ápolgatásra nincs szükségem, csak pihenésre.. Abból meg jut bőven. Nagyokat alszunk és pihizünk.. Más dolgunk sincs..
Most pedig megtámadom a konyhát és előkészítek pár dolgot a holnap ebédhez. Csak lassan és nyugodtan, ez a mottóm.. Minden megvár. :)

vasárnap, május 18, 2008

Pánik...

...uralkodott el rajtam ez elmúlt napokban.
Csütörtökön kezdődött, belázasodtam és folyamatos hőhullámaim voltak... Akkor még valami vírusra gyankodtam, bár semmilyen más tünet nem jelentkezett.
Pénteken ez csak fokozódott,napközben hirtelen belázasodtam és iszonyúan elkezdtem szédülni. Az első ájulásom nemsokkal ezután következett be...
Hamarosan jött a második is, ami már szolidabb volt, tudtam, hogy jönni fog és leültem.
Nagymaminál voltam és csak azt éreztem, hogy csúszok le székről és távolról hallottam a hangját, de nem fogtam fel mit mond.. Minden elsötétült.. Pár másodperc alatt magamhoz tértem és csak a mami sopánkodását hallottam, hogy mi van velem és milyen fehér vagyok és nem értette, hogy mi történt. Szegénykém jobban megijedt, mint én.
Próbált meggyőzni, hogy maradják nála és azonnal hívjunk orvost. Ő is tudja, hogy csak én vagyok neki....
Mondtam, hogy jobban vagyok és semmi szükség rá, majd 7főn elmegyek mindenféle orvoshoz egy alaposabb kivizsgálásra. Nagyjából sikerült megnyugtatnom, de megígértem neki, hogy bármi bajon van, azonnal hívom.
Közben sógornőm is halálra aggódta magát, mert jeleztem neki is az eseményeket...
Alig vártam, hogy hazaérjek a mamitól és lefeküdjek pihenni.. Kicsit kezdtem jobban érezni magam és ezt kihasználva beindítottam a mosógépet és elkezdtem pakolászni.
Ez hiba volt... Ismét szédülés kerülgetett és akkor már tudtam, hogy nincs mese, le kell feküdnöm.
Ledőltem a nappaliban és bekészítettem egy kancsó vizet, hogy még azért se kelljen kimennem.
Lázas voltam... Fél óra alatt megittam és újabb fél órán belül megcéloztam a mosdót.
Odafele semmi bajom nem volt, de ahogy visszatértem a szobába, valahogy elvesztettem az egyensúlyom... Éreztem, hogy csuklik össze a lábam és minden sötétül.. Azt is éreztem, hogy semmit se tudok tenni...
A földön tértem magamhoz iszonyú fejfájással és egy macskával a hasamon.
Minden erőmet összeszedve feltápászkodtam és kimentem a fürdőszobába rendbehozni magam. Akkor ért a legnagyobb meglepetés. Valami szarvcsökevényre emlékeztető pukli kacsintgatott vissza a tükörből.
Visszasiettem a nappaliba és megpróbáltam újraélni a történteket.. Hamar megtaláltam a púpom okát. A szemét kanapénak a karfája az utamba került és sikeresen lefejeltem.
Kemény, tömör fenyőfa és kemény agyar.
Ekkor jutottam el oda, hogy nem maradhatok így itthon, felügyelet nélkül, mert életveszélyes tárgyak vannak mindenhol. Felhívtam sógornőm és elmeséltem az újabb balesetem. Dinussal el is indultak hozzám. Addigra összepakoltam a kis cuccaimat, pontosan egy bőröndnyit és vártam, hogy ideérjenek.
Este már Dinusnál voltam és pihentem... Beszélgettünk sokat. Én csak meséltem, meséltem és meséltem.. Egészen addig, amíg el nem aludtunk éjjel 1 körül.
Tudtam, hogy párom a világ végén van a szüleinél és sokat nem tud csinálni...
Az egész hétvégét végiglustiztam. Enni nem nagyon ment, az a kevés is, ami lement, hamar kijött.. Ma kicsit megijedtem újra, mert akármit próbáltam magamba gyömöszölni, az mind távozott szájon át.
Ma már ismét itthon vagyok és pihenek.. Holnap kezdődik az orvosi macera. Házidoki, beutalók, vizsgálatok....
Nem hagyom annyiban, mert ennek már korábban is volt jele.. Nagyon gyakori migrénes rohamaim voltak és egyre elviselhetetlenebbek...
Holnap indul a nyomozás, addig meg marad a para, hogy ne legyen semmi komoly.