Káosz,

amin a zseni állítólag átlát...
Átláttam én is, de minek?? Még több megválaszolatlan kérdés merült fel.
Üres perceimet próbálom kitölteni a létező összes pótcselekvéssel (cigaretta, hajtekergetés, körömrágás és más önmagamat károsító tevékenység kivételével).
Sajnálatos módon nem jártam ezen a téren sikerrel, mert folyamatosan visszatértem az önmarcangoláshoz és minden 5 percben elmerengtem személyem létezésének mivoltáról.
Nem lettem okosabb, se választ nem kaptam. Másoktól is megkérdeztem, de néhány biztató szót tudtak csak kipréselni magukból.. Voltak pillanatok amik azok is nagyon jól estek.. Sőőőt, tegnap éjjel valakinek sikerült elfeledtetnie az összes gondom egy órára. Önfeledten tudtam nevetni és ezért hálás vagyok...Köszönöm Neked.

Tévedés kizárva, mai nap volt a csúcsa vagy mélypontja (nézőpont kérdése) depimnek. Maradjunk a csúcsnál, szeretném optimizmusom megtartani még eme kellemetlen időszakban is... Egy nem mindennapi nőszemélynek sikerült az utolsó utáni gyufaszálat kihúznia és végig égetnie. Amúgy is érzékeny lelkecském nem fogadta ba az általa nyakamba zúdított köcsögséget. Elérte az a piszok qrva amit akart és megelégedésére kiborultam.. a további következményeit nem részletezem, aki arra érdemes annak úgyis beszámoltam vagy fogok.

A mai napot megkoronázva még volt egy rövid -utólag visszagondolva- jelentéktelennek mondható telefonos bájcsevejem. Akkor ezt nem egészen így láttam.. szarul esett, fájt, sértette az önérzetem és lehangolt.. Pedig nem hittem volna hogy érezhetem magam szarabbul.. Köszi Neked is.. De ez az ügy részemről lezárva... Nem érdemes több említést...

Vagy mégis?? Következő bejegyzésem az internetes távkapcsolatoknak szentelem :))))) Elemzem majd minden báját és baját, szépségét és szomorúságát, erejét és gyengeségét...

Addig is mindenkinek szebbet, jobbat, boldogabbat...