Weekend edition

Mozgalmas volt ismét. Amekkora kavarodással indult, annyira jól zárult ez a hétvége. Péntek este derült ki, hogy hősszerelmesünk jön anyujához a szomszédba és akkor együtt megyünk Tordasra és onnan Velencére. Drágámmal kb. egyszerre indultunk el Velencére, csak nekünk még volt egy kis dolgunk útközben.. jah és Tatabánya volt az indulási pont nekünk. :D
Tordasra megérkezve egy vérző nyakú, földön fekvő kos fogadott. Elsőre sokkolónak tartottam, de jobban belegondolva nem hatott meg. Köcsög volt az a kos és buta, és azt hiszem így is jobban járt, mintha szenvedett volna. Nem hobbyból lett levágva, hanem kicsit túlkajálta magát és felfújódott. Két lehetőség van ilyenkor. Egy vagyonért műtét, vagy vágás. Nagy állatbolond vagyok, de ilyen esetben reális döntésnek tartom, ami megszületett. Bégető barátunk lerendezése után autóba pattantunk és becéloztuk Velencét. Az össze létező elágazásnál rossz felé fordultunk, hiába mondták el mindkettőnknek, hogy merre kell(ene) menni.
Emlékeim szerint este 10 körül érkeztünk Velencére és nem is tudom mikor indultunk haza, mert teljesen elvesztettem az időérzékemet. Isteni idő volt és élveztük a friss levegőt. :D
Szombat nagy részét lustival töltöttük. Este pedig folytattuk terv szerinti utunkat..
Hosszú ideje nem jártam a belvárosban és értékeltem egy kicsit a város nyüzsgő zaját. Nagyon élvezem, hogy nem kell minden nap átverekednem magam az esti forgalmon. Már csak kedvtelésből vagyok hajlandó Budapesten közlekedni.
Megvacsiztunk a városban, majd párom pillanatnyi romantikus túlfűtöttségének köszönhetően egy kilátó tetején találtam magam. :D Emlékezetes kis sétát tettünk a természet lágy ölén :D
Vasárnap reggel kis pöcsös teljesen be volt zsongva a nagy naptól, csak az étteremben kezdett elfogyni a türelme. Egész nap büszkén újságolta, hogy milyen nap van és nem győzte mondogatni, hogy szülinapja van. Kicsit túl korán kelt és túl korán elfáradt, de az ajándékok láttán egyből kiment minden álom a szeméből. Sok-sok kép készült, az érintettek majd kapják vagy már kapták e-mailben.
Az est további részei pedig nem publikusak.. de istenien éreztem magam :)


Ui: Nem jellemző rám a napló szerinti beszámoló a tetteimről, de mivel sokan kérdezték, hogyan telt a 7végém, ezért gondoltam megírom itt nagyvonalakban és így nem kell annyit magyaráznom telefonban.
Azért a galambos ott van csemegének. :D

Galamb

Ablakom alsó párkányán rendszeresen galambok tanyáznak és vastag szarkupacot produkálnak maguk alatt. Sosem kultiváltam ezeket az állatokat, de mióta az ablakom és környéke az elsődleges otthonuk, azóta kifejezettem rühellem őket.
Minden alkalmat megragadok az elüldözésükre és szívem szerint ciánnal átitatott búzát szórnék ki. Egyelőre nem jutottam még el ilyen szélsőséges megoldáshoz, de addig is folyamatosan gondoskodom arról, hogy pokollá tegyem a napjaikat.
Valamelyik este, ahogy kinéztem, láttam ahogy édesdeden alszanak. Szinte szúrta a szemem az idillikus látvány, valamit tennem kellett. Gondoltam egyszerűen kihajolok és elhessegetem őket. Ez a művelet azonban kudarcot vallott. A pontosan alattam békésen szunnyadozó galamb a legkisebb rezdülést se mutatta a csattogásomra, kiabálásomra. Pár másodperc után komoly és gonosz elhatározásra jutottam.
Legalább három percen át gyűjtöttem a nyálam. Kihajoltam, célba vettem és tűz… vagyis izéé… nyál…
Láttam, ahogy végigfolyik a fején és nyakán tovább hasítva a föld felé, mindez bármilyen hatás nélkül. Ez a nedves ötlet annyira bejött, hogy kiszaladtam a konyhába és két deci vízzel jöttem vissza. A kiskancsóból lassan, egyenletesen csurgattam a vizet… Eredmény még mindig semmi. A galamb olyan szinten be volt ájulva, hogy ilyen intenzív külső behatásokra sem reagált. Az is átfutott az agyamon, hogy esetleg meghalt, na de akkor mért nem esik le?
Ezen is segíteni szerettem volna. Kiszaladtam a partvisért és a szőrös végét golflabdaütőként használva becéloztam a madarat. És siker :D
A galamb eszeveszett módon kezdte csapkodni a szárnyait és több alkalommal összetűzésbe került a közeli fával, amíg egy stabil helyen le tudott szállni. Sikerült elérnem, hogy azon az éjszakán még az ablakom közelébe se merészkedett. Sajnálatos módon a galambok elég rövidtávú memóriával rendelkeznek és másnap már vígan csipegette a tetveit a szutyok tollai közül.

AC needed...

... most..

Az átmelegedett 4 fal között töltöm napjaim nagy részét, már ami az elmúlt pár napot illeti. Betegszabadságom maga a pokol. Legalábbis a klíma az ottanihoz hasonlítható. Nem vesztem el, de ebben a hőségben még az klavin való pötyögéshez sincs kedvem, arról nem is beszélve, hogy az agyam a végtelenségig le van épülve. Napközben délibábot látó agyhalottként közlekedek, abban a reményben, hogy utam során valahol megpillantom a kis oázisom és pálmák árnyékában hűsíthetem felhevült testem.
Valhogy ez eddig nem történt meg... rossz felé megyek.
Most azonban elmegyek a fürdőszoba felé és elücsörgök egy kád tőgymeleg vízben és csukott szemmel arról fogok ábrándozni, hogy valahol Bora Borán vagyok csak épp lecserélték a tájat. :)