Jelenleg szinte mindennek várom a végét.
A napnak, a hétnek, az évnek és ennek a kilátátstalan helyzetnek.
Egy dolog tartja benne a lelket, hogy van mellettem vki, akire mindig számíthatok, bármi is legyen. Vagyis igaz, hogy minden rosszban van valami jó.
Hehe, azért annyira nem vészes.. Vannak még más örömteli pillanatok is az életemben. Kisbékám rengeteg kedves percet szerzett nekem és még csak 2 hete koptatom az üléseit.
Kicsit más..
Tél beálltával nagyon élvezem a kucorodós, tévés, nyugis estéket. Khhmmmm.... Lehet másnak is megfordul a fejében, hogy miért nem írok akkor, hisz annyi időm van és a szabadidőm nagy részét pihivel töltöm. De pont ezért nem írok.. Hisz nincs miről. Elég unalmas lenne állandóan azt olvasgatni, hogy megnéztem a Dr. House-t vagy éppen más sablonsorozatot.
Nincsenek nyári kalandok, falusi turizmus is hanyatlóban van és persze vannak más zavaró tényezők is.
Fantáziámat majd szabadjára engedem és kreálok fiktív történeteket mindenki szórakoztatására.
Addig pedig élvezem az otthon melegét a nagy pehelypaplan alatt, ahol minden megtörténhet. :)
Kezeket a paplan fölé és mosolyogj, hisz ez ez a második legjobb dolog, amit a száddal tehetsz. (nőként :P )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése