Utód nagyon kis lusti, ugyanis esze ágában sincs megfordulni. Kényelmesen behelyezkedett buddha pózba és trónol.
Biztos megvan az oka, hogy neki miért jó úgy, nem is szeretném erőltetni, hogy megforduljon.
Abban az esetben, ha a doki tenne ilyet, akkor biztos rácsapok a kezére.
Jah, és úgy trónol a drága, hogy véletlenül se lássuk mi van a lába között.
Az első pár hónapban borzasztóan kíváncsi voltam, utána ez alább hagyott, mert változtatni úgyse tudok. Anyu persze csak mondogatta, hogy kérdezzünk már rá a következő ultrahangon. Megtettem. Minden alkalommal. Eltakarta, elfordult, stb.
A lényeg, hogy nem akarta megmutatni magát. Így a mai napig rejtély övezi mi van a lába között.
Ezt leszámítva szófogadó. Mondogatom neki, hogy az okos gyerek kint nő meg és ezt kezdi megfogadni. 1 hete voltam ultrahangon, amikor megállapították, hogy a 32 hetes baba úgy 30 hetes méretű. Jövő 7en kontroll, újra kell mérni és persze meglesik, hogy "buddházik"-e még.
Felvágni meg nem akarok, de azért megjegyezném, hogy nem dagad a lábam, nem is görcsöl, nincs aranyerem, se visszerem, kapok levegőt és még nem lettem teljesen bálna. :D
Annyi mindent szerettem volna leírni, de utólag csinálok pár bejegyzést. Számos vicces történetem van és kár lenne őket kihagyni... Hátha utód 10 év múlva vissza akarja majd olvasni születésének körülményeit és történetét.
Most azonban elmegyek aludni, mert reggel nem fogok tudni felkelni és sok a dolog.
Péntekre be akarom fejezni a babaszobát, vagyis a nappali elkülönített sarkát.
Kemény lesz....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése