Újra kórház...

..hétfőtől.
Igazából berendeltek már a mai naptól, de képtelen voltam megtenni. Annyi dolog van még itthon, amit szeretnék elrendezni, hogy nem megyek be.
Szerdán voltam UH-on, az akkor mért adatok szerint a baba 3 kiló és 48 cm körül van és nagyon szép. :) Mondjuk most azt hiszem a szépsége érdekel legkevésbé. Valahogy az egészsége jobban izgat.
Visszatérve a vizsgálatokra. Egyik kedvenc orvosom végezte az ultrahangot, hangot is adtam az örömömnek, hogy ő csinálja. :) Alaposan megnézett mindent, kukucskáltunk a lába között is, de arra a következtetésre jutottunk, hogy vagy lány vagy nagyon jól takarja. Vagyis 50-50%. :)
UH után átmentem a terhesgondozóba, ahol a bűbáj doktornő volt.
Hónapok óta nem voltam nálam és emlékezett ránk. Aggódva állapította meg, hogy a lábam és kezem vizesedik és a vérnyomásom a határértéken táncol.
Lelkemre kötötte, ha bármi panaszom van, akár egy pici szédülés vagy fejfájás vagy bármi szokatlan, akkor azonnal bemegyek a kórházba. Felhívta a figyelmem arra, hogyha egy picivel is magasabb lesz a vérnyomásom, akkor olyan görcsös rohamot kaphatok, ami mindkettőnk életébe kerülhet.
Ezekkel tisztában voltam addig csak nem akartam belegondolni.
Kijövetelemkor csak azon bosszankodtam, hogy másnap megint mehetek vissza NST-re, ráadásul reggel 8-ra.
Másnap 8 előtt 5 perccel meg is jelentem és percekkel később be is hívtak.
NST megvolt, minden rendben. Újabb orvost kaptam. Bőszen elkezdte nézni a papírkáim és a kiskönyvem.
Néhány hümmögés után fejcsóválva megjegyezte, hogy nem tetszik neki a vérnyomásom. Mondtam, hogy nekem se, de próbálom kordában tartani.
Ekkor jött a jóindulatú hegyi beszéd. Elmondta a toxémia veszélyeit és következményeit és hogy néha perceken múlik az életünk.
Bólogató kiskutyaként helyeseltem és elismertem minden szavát, hisz az elmúlt 1 hónapban nagyon sokat olvastam erről és talán már nincs olyan következmény, amiről ne tudnék.
A végkifejlet az lett, hogy beutalt a kórházba, mert ő nyugodtabb lenne, ha állandó felügyelet alatt lennék.
Hétfőig legyen minden rendben, utána mehetek kórházba. Csütörtökön anyu is érkezik, hétvégén meg szülök. :) Legalábbis ez a terv. Megvettem a szülést könnyítő homeopátiás bogyókat, ugyanis kisbabám megfordult és van remény a természetes szülésre.
Ha toxémia miatt nem romlanak a bab életjelei rohamosan, akkor is lehet természetes úton szülni. Nekem már teljesen mindegy, csak legyünk jól.
Egyetlen aggodalmam, hogy kivel ill. kikkel kerülök egy szobába.
Korábban nagyon jó volt a társaság. Együtt sírtunk és nevettünk. Leginkább nevettünk. :) Képesek voltunk késő éjszakába nyúlóan vicces nevekről beszélgetni, sztorizgattunk megállás nélkül.
2-3 hét is itthon leszek... babával. :)
Ennyi elég is most.. Próbálom kiűzni a zsibbadást a bal kezemből, mert fogni se tudok vele és fárasztó is csak jobb kézzel gépelni....

Újra itthon...

...1 hét kórházi bentlakás után.
Toxémia igazolódott, úgyhogy pihi van ezerrel itthon. No stressz!
Igazából a kórházból is azért küldtek haza, mert 2 nap alatt sikerült valami bacit benyalnom, amitől teljesen kidőltem.
Ágyszomszédaim azon mosolyogtak, hogyan ölelgetem a klotyipapírt alvás közben. :)
Muszáj volta készenlétben lenni, mert bármikor cseppre kész volt. :D
A kosztot és néhány kellemetlen, szagos szobatársat leszámítva, tiszta tábori feeling volt.
A történeteket egyenként fogom bemutatni, mert mindegyik megér egy misét a maga módján.