Újra kórház...

..hétfőtől.
Igazából berendeltek már a mai naptól, de képtelen voltam megtenni. Annyi dolog van még itthon, amit szeretnék elrendezni, hogy nem megyek be.
Szerdán voltam UH-on, az akkor mért adatok szerint a baba 3 kiló és 48 cm körül van és nagyon szép. :) Mondjuk most azt hiszem a szépsége érdekel legkevésbé. Valahogy az egészsége jobban izgat.
Visszatérve a vizsgálatokra. Egyik kedvenc orvosom végezte az ultrahangot, hangot is adtam az örömömnek, hogy ő csinálja. :) Alaposan megnézett mindent, kukucskáltunk a lába között is, de arra a következtetésre jutottunk, hogy vagy lány vagy nagyon jól takarja. Vagyis 50-50%. :)
UH után átmentem a terhesgondozóba, ahol a bűbáj doktornő volt.
Hónapok óta nem voltam nálam és emlékezett ránk. Aggódva állapította meg, hogy a lábam és kezem vizesedik és a vérnyomásom a határértéken táncol.
Lelkemre kötötte, ha bármi panaszom van, akár egy pici szédülés vagy fejfájás vagy bármi szokatlan, akkor azonnal bemegyek a kórházba. Felhívta a figyelmem arra, hogyha egy picivel is magasabb lesz a vérnyomásom, akkor olyan görcsös rohamot kaphatok, ami mindkettőnk életébe kerülhet.
Ezekkel tisztában voltam addig csak nem akartam belegondolni.
Kijövetelemkor csak azon bosszankodtam, hogy másnap megint mehetek vissza NST-re, ráadásul reggel 8-ra.
Másnap 8 előtt 5 perccel meg is jelentem és percekkel később be is hívtak.
NST megvolt, minden rendben. Újabb orvost kaptam. Bőszen elkezdte nézni a papírkáim és a kiskönyvem.
Néhány hümmögés után fejcsóválva megjegyezte, hogy nem tetszik neki a vérnyomásom. Mondtam, hogy nekem se, de próbálom kordában tartani.
Ekkor jött a jóindulatú hegyi beszéd. Elmondta a toxémia veszélyeit és következményeit és hogy néha perceken múlik az életünk.
Bólogató kiskutyaként helyeseltem és elismertem minden szavát, hisz az elmúlt 1 hónapban nagyon sokat olvastam erről és talán már nincs olyan következmény, amiről ne tudnék.
A végkifejlet az lett, hogy beutalt a kórházba, mert ő nyugodtabb lenne, ha állandó felügyelet alatt lennék.
Hétfőig legyen minden rendben, utána mehetek kórházba. Csütörtökön anyu is érkezik, hétvégén meg szülök. :) Legalábbis ez a terv. Megvettem a szülést könnyítő homeopátiás bogyókat, ugyanis kisbabám megfordult és van remény a természetes szülésre.
Ha toxémia miatt nem romlanak a bab életjelei rohamosan, akkor is lehet természetes úton szülni. Nekem már teljesen mindegy, csak legyünk jól.
Egyetlen aggodalmam, hogy kivel ill. kikkel kerülök egy szobába.
Korábban nagyon jó volt a társaság. Együtt sírtunk és nevettünk. Leginkább nevettünk. :) Képesek voltunk késő éjszakába nyúlóan vicces nevekről beszélgetni, sztorizgattunk megállás nélkül.
2-3 hét is itthon leszek... babával. :)
Ennyi elég is most.. Próbálom kiűzni a zsibbadást a bal kezemből, mert fogni se tudok vele és fárasztó is csak jobb kézzel gépelni....