Betoppant...

Nov. 7.

Esti unalmas perceim töltöm egy általam kedvelt website-on és chatelek szorgalmasan.
Egy váratlan köszönés puszival, amelyet jó nevelésemre való tekintettel viszonzok, de persze nem álltam meg kérdés nélkül. Szó szót követett.. és kb. egy óra múlva már azt vettem észre, hogy telefonon beszélek egy olyan emberrel, akit, ha kell fél szavakból is megértek és mintha már része lenne az életemnek. Ez a beszélgetés hajnalig húzódott.


Nov.8.

Kellemes bizsergéssel ébredtem, egy telefonbeszélgetés foszlányai kavarogtak a fejemben..
Egész nap a délutáni találkozón agyaltam.. Nem mondom, hogy aggódtam, mert megérzéseim megsúgták, hogy az életbeli találkozás csak jobb lesz.
Este közeledtével azonban jött az idegesség, gyomorgörcs, hőhullámok. Légzéstechnikát alkalmazva próbáltam nyugtatni magam, persze sikertelenül.
Du. 17:20
A nagy pillanat.. Kv, kellemes beszélgetés, sokatmondó pillantások...

Nov. 9.

Első gondolataim az előző napra nyúltak vissza, felelevenítettem az estét, az újabb hajnalig tartó telefonbeszélgetést.. Egész nap ki se ment a fejemből és azt találgattam mikor látom újra.
Napközben persze számtalanszor beszéltünk, és eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne ha munka után beugranék hozzá egy picit. Elsőre elvetettem a gyorsan, majd egy hirtelen kósza gondolattól vezérelve elindulat a villamos felé... Hívtam, nem vette fel.. Ázottan, széltől összekuszált hajjal, csalódottan álltam. Toporogva vártam, hátha visszahív.. pár perc után visszamentem a buszom megállójába és magamba roskadva gyújtottam cigiről cigire.
Majd egy sms.. izgatottan előkerestem a telefonom és olvastam: "Valamit nem mondtam el.."
Ilyenkor mire lehet gondolni? Jót nem, az bizos... Megírtam a válaszom, majd vártam.. Vártam és vártam... minden másodpercet egy örökkévalóságnak éreztem. Remegett a gyomrom, a kezem, a lábaim.. és csak néztem ki a fejemből üres tekintettel..
Néztem, és hiretelen láttam, láttam Őt, ahogy előttem állt...
Percekig szorosan összebújva öleltük egymást... Nem kellettek oda szavak... Az az érzés elmondhatatlan volt...

Nov. 10.

Egész nap sms, tel... Ahogy ezek után feltételezhető... Nem volt megbeszélve semmi, mert barátnőmmel találkoztam és képlékeny volt a programom. Azonban nem bírtam... felhívtam, aminek az lett a vége, hogy találkoztunk...


Egyenlőre ennyi.. további részletet nem tartok említésre méltónak vagy publikusnak...