Csütörtök este volt... Betegségem utolsó napjai, unalomban a köbön.. az összes lehetséges időm egy jól bejáratott chaten töltöttem számomra ismeretlen, de mégis jól ismert emberek között..
Hirtelen felindulásból elkezdtem szervezni az estém, aminek az lett a következménye, hogy 2 emberke ígérkezett be :)) Egyik egy jó haver, sörözés címszó alatt, a másik meg idegen az ismeretlenből ismerkedés címszó alatt..
Unalmam persze hihetetlen kreativitással párosodott és ennek következményeképpen született meg egy groteszk jelenet a fejemben :)
Szerencsére haveromban partnerre akadtam, hisz vevő a legnagyobb marhaságra is...
Néhány sör után megvolt az alaphangulatunk a ledurvább viccre is, igaz akkor még meg sem fordult a fejünkben semmi.
És lőőőőn világosság :) Isteni szikra belemászott a fejembe és a tökéletes terv már készen is volt, hogyan vicceljük meg szerencsétlen idegent, akinek még talán rémálmaiban se jönnek elő hasnoló képek.
Most jött el az a pont, hogy a jelentbeli szereplők kapnak egy nevet, csak, hogy megkönnyítsem a további írást. Tettestársam: Tere (aki adta a nevét a történethez), áldozatunk pedig: Zizi (ezután lehet meg is zizzent).
Ötletem rövid ismertetése után Tere ugyanolyan lelkesen állt a tervemhez, mint én :-)
Nem véletlenül vagyunk jó haverok :))
10 óra magasággában jött a hívás Zizitől, hogy úton van és kb. fél órán belül érkezik. Az út nagyrészét végigbeszéltem vele és csak a célegyenesben kaptam kb. 10 percet az utolsó simításokhoz, amikor is leállította a rendőr és szépen megbüntette egy enyhe gyorshajtásért. pedig, ha tudta volna, hogy milyen fogadtatás várja, akkor lehet nem siet ennyire :))
Pár perc alatt betereltem Terét a hálószobába a vezetékes telefonom hordozható változatával, miközben sajátját szándékosan a nappaliban hagyta.
Abszurd estém ihletője egy külföldi mobilszolgáltató reklámja volt, ahol a férj éppen rajtakapja feleségét a szeretőjével.
Ahhoz, hogy átmenjen a feelingje, gyorsan felvázolom, forgatókönyv jelleggel.
1. kép.
Feleség hancúrozik a szeretővel az ágyban, amikor a férj váratlanul hazaér.
2. kép.
Asszony bepakolja a szeretőt cókmókostól a szekrénybe és visszabújik az ágyba, mintha mi sem történt volna, majd mosolyogva üdvözli hitvesét.
3. kép.
Megcsörren egy telefon. Férj a zsebéhez kap, előveszi a telefonját, majd látja, hogy nem az övé. A telefon kitartóan tovább csörög.
Egy váratlan pillanatban hűtlenkedőnk ágyasa előpattan a szekrényből hiányos öltözékben, odaszalad az éjjeli szekrényhez, felkapja a telefonját és szó nélkül visszaköltözik a szekrénybe és zavartalanul folytatja a bájcsevejt telefonon.
4. kép
Férj döbbenten és bambán néz ki a fejéből.
Ezek után, talán már van valami halvány sejtelmetek, hogy mit agyaltam ki :)
Zizi megérkezett, leültettem a nappaliban, váltottunk pár szót, és miután másodszor is megkérdezte, hogy mi ez a sok telefon az asztalon, nem bírtam tovább és levezetésként kirohantam a konyhába egy szempillantás alatt. Mindezt csupán azzal a céllal, hogy ne előtte kezdjek el fuldokolva nevetni.
Utólag felidézve elég értetlenül állt a helyzet előtt, mert érkezését követő 20 percből kb. 10-et a konyhában töltöttem, hülyébbnél hülyébb ürügyekre hivatkozva.
Szerencsétlen Tere meg a hálóban lapult, hasonló vicces hangulatban...
... Amikor eljött az action ideje...
Ha már forgatókönyv stílusban adtam elő az első változatot, akkor ragaszkodom, hogy ez is hasonló legyen. ( Nem árt egy kis rendezettség, legalább a blogomban )
1. kép.
Ülünk a nappaliban semleges témákról beszélgetve, amikor az asztalon váratlanul megcsörren a telefon.
2. kép.
Nem nyúltam utána. Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy nem az enyém. Pár másodperc elteltével Tere magában motyogva beviharzott a nappaliba és kellő határozottsággal felkapta a telefonját (valami közepes hangerejű káromkodásszerű szófoszlányok hagyták el a száját). Felvette a telefont, és mintha ott se lennénk, bevonulásához hasonló, mindenkit ingnoráló mozdulatsorban távozott.
3. kép.
Zizi tátott szájjal ül a kanapén és agyának kattogó fogaskerekei zajában észre se veszi gigantikus nevetőgörcsöm. Percekkel később, miután még mindig a távozó Tere irányába mered, végre elhagyta egy kérdés a száját: " Ez meg ki volt?"
4. kép.
Tere visszatért és Zizit beavattuk mocsok kis tervünk ihletébe.
Felettébb szórakoztató éjszaka volt, csak egyet sajnálok, hogy mindez nem lett megörökítve valamilyen formában..
Home video kategóriában megkaphattuk volna a legjobb rövidfilm díjat.
Ui: Pinduri fantáziával fejetekben le tudjátok ezt forgatni, amennyiben mégse sikerülne, akkor még egyszer eljátszom valakivel és tényleg felveszem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése