Az a fránya ihlet mindig akkor jön, amikor már az ágyban vagyok, sötétben.
Az esetek legnagyobb többségében persze nem vagyok egyedül, ezért pláne nem kelek fel firkálni. Arra is gondoltam, hogy kellene egy diktafont beszerezni... Azonban, ha nem vagyok egyedül, akkor ez sem megoldás, hisz magamban motyogva, mozdulatlanul fekve is felkeltem életem párját, miközben próbál aludni.
Vagyis marad az emlékezet.. ami egyre szelektívebb. Reggelre valahogy tovaszáll az összes használható gondolat és fantáziadús történet.
Nem tudom mi lenne a megoldás... Éjszakai kreativitásom valahogy jobban kellene kamatoztatni, mert a legjobb elképzeléseim akkor születnek.. illetve olyankor nem csak a célokat látom, hanem az oda vezető utat is.
Attention!!!
Amennyiben van valakinek elképzelése, hogyan rögzítsem zajmentesen és erdeményesen az éjszakai ötletbörzéim anyagát, az kérem ossza meg velem. :)
Tiszteletdíjként csak a következő bejegyzésem tudom a részére ajánlani, de remélem ez nem veszi el senki kedvét. :D
Igazából néha éjjelenként szavakat és szófoszlányokat pötyögök be a telefonomba, de ezek másnap már használhatatlanok, hisz intenzív képzelőerőm nagyon messzire el tud kalandozni az éj leple alatt.
Na megyek bebújok a pihe puhába, hátha ismét megszáll az a gonosz ihlet, ami nem hagy aludni és teletömködi a fejem érdekesebbnél érdekesebb gondolatokkal.. Ma este rögzítésre alkalmas vagyok zajcsapás szinten. :D
vasárnap, június 24, 2007
kedd, június 19, 2007
Elnőiesedett férfiak...
2006.12. 04.
Utcán loholva a munkahelyem felé, megütötte a fülem egy telefonbeszélgetés, amit egy férfi folytatott, és feltételezem a vonal túlsó végén egy nő lehetett.
A beszélgetés lényege csak annyi volt, hogy a férfit valahogy megsértette a telefonáló, és úgy érezte, neki ezt el kell mondania mennyire rosszul esett neki és mennyire bántja és, hogy Ő igazán nem érdemelte volna ezt.
Azt nem tudtam meg, hogy konkrétan miről volt szó, de a férfi mozdulatai, artikulálása és a mondandója elgondolkodtatott.
Felidéztem közvetlen közeli ismerőseim, kapcsolataim és arra jutottam, hogy valóban van valami abban, amire ennek az irománynak a címe utal.
Igaz ez már lassan közhelynek számít, hisz ez egy elég vitatott téma, de úgy igazából ma reggel tudatosult bennem és kezdtem el foglalkozni a gondolattal.
2007. 06. 19.
(Fiókból elővéve, leporolgatva és tovább elemezve.)
Azóta ez még jobban megerősítést nyert. Azt kell látnom, hogy a környezetünk is ezt sugallja, minden külső behatás csak elősegíti ezt a folyamatot. Lásd média, divat, testápolás, egészségügy, egyenjogúság hirdetése, stb.
Egyre kevésbé érzem azt a különbséget, ami mondjuk 10-15 évvel ezelőtt volt. Korábbi időkről ne is beszéljünk, amikor akár még egy egyetemre való bejutásnál is diszkrimináltak nemek szerint, munkát és politikát nem is említek, mert akkor soha nem lenne ennek a témának vége.
Egy ilyen gondolat, annyi mást hoz elő, hogy akár napokon keresztül tudnék írni erről és az ehhez kapcsolódó jelenségről. Nem azt mondom, hogy ellenzem, de valahogy a férfiak kezdik azt az erőt sugárzó tiszteletet elveszíteni a szememben. Gyakrabban fordulnak plasztikai sebészhez, készítenek alapozót férfiak részére, hordanak jellegzetes „női” színeket, hisztisebben tűrnek el egy kisebb betegséget, mint egy 4 éves gyermek.
Ez csak néhány példa abból a százból, amit ide írhatnék. Mindig is köztudott volt, hogy a nők fájdalomtűrő és teherbíró képessége nagyobb volt, de akkor meg ne verjék a mellüket a pasik, hogy ők a „férfiak” az erősek és a rettenthetetlenek.
Amint valaki leleplezi a gyengeségüket egyből sértődötten tagadnak,ami még jobban alátámasztja a hipotézisem. Persze képtelenek szembesülni ezekkel a vádakkal és ha mégis megteszik, akkor pedig határozottan tagadnak és csak alattomos vádaskodásnak fogják fel.
Nem általánosítani akarok csak ez lassan már egy tömegjelenség lesz.
Egyre több olyan helyzetbe kerülök én is, ahol gyakori fül- és szemtanúja vagyok hasonló nyafogásnak. A lelki érzékenységről nem is beszélve…
Nem is gondolnánk, hogy egyes férfiak mennyire érzékenyek tudna lenni valójában egy-egy csalódás, szakítás vagy egyéb szomorú esemény következtében. Abban nem vagyok biztos, hogy ez eddig is így volt vagy csak jobban tudták és akarták leplezni az érzelmeiket korábban. Manapság a csapból is az folyik, hogy mutassuk ki az érzelmeinket, ne törődjünk a következményekkel, csak éljünk a mának, hisz lehet nem lesz holnap. Na, ezt most egy kicsit kiéleztem, de napi több ehhez hasonló e-maillel bombáznak, hogy az nekem milyen jó lesz, ha rámosolygok minden emberre, hisz visszakapom. De mi van akkor, ha éppen nincs jó kedvem és nem akarom elővillantani colgate reklám vigyorom a sarki fűszeresnél?!
Valóban ki kell mutatni az érzelmeinket, de csak a megfelelő embereknek és akkor, amikor mi látjuk helyesnek. Igenis vannak olyan érzelmi kirohanásaink, amit meg kell tartani, mert esetleg többet ártanánk a közzé tételével. Ilyenkor jobb szépen, csendben, egyedül megoldani.
Mindenben kezdünk a szélsőségek felé hajlani és egyre nehezebbnek tűnik megtalálni azt a bizonyos arany középutat.
Picit bíráskodva a média az, amit elítélek. Saját értékelésem szerint minimum 60%-ban befolyásolja az emberek véleményét a külvilágról. A média a legjobb fegyver a világon.. és egyben a legártalmasabb. (Mondja ezt egy újságíró végzettségű, reklám-marketinges, akinek ez kellene, hogy legyen a kenyérkereseti forrása.)
Céltudatosan használva óriási eredményeket és károkat tudunk vele elérni. Minden időzítés és helyezkedés kérdése.
Nagyon eltértem az eredeti témától, ezért is mondtam, hogy nagyon sokat lehetne erről írni, hisz ezek a dolgok egymással karonfogva sétálnak közöttünk.
Visszatérve a férfiúi érzékenységhez még hozzáfűzném, hogy nem hiszem, hogy én el tudnék viselni valakit hosszú távon a közvetlen környezetemben, aki ehhez hasonlóan viselkedne.
Szerencsésnek mondhatom magam ilyen szempontból, mert nem vagyok eme veszélynek kitéve.
A nők elférfiasodása is megérdemel egy külön fejezetet… Hát még a média…
Lesz még miről csemegézni.
Utcán loholva a munkahelyem felé, megütötte a fülem egy telefonbeszélgetés, amit egy férfi folytatott, és feltételezem a vonal túlsó végén egy nő lehetett.
A beszélgetés lényege csak annyi volt, hogy a férfit valahogy megsértette a telefonáló, és úgy érezte, neki ezt el kell mondania mennyire rosszul esett neki és mennyire bántja és, hogy Ő igazán nem érdemelte volna ezt.
Azt nem tudtam meg, hogy konkrétan miről volt szó, de a férfi mozdulatai, artikulálása és a mondandója elgondolkodtatott.
Felidéztem közvetlen közeli ismerőseim, kapcsolataim és arra jutottam, hogy valóban van valami abban, amire ennek az irománynak a címe utal.
Igaz ez már lassan közhelynek számít, hisz ez egy elég vitatott téma, de úgy igazából ma reggel tudatosult bennem és kezdtem el foglalkozni a gondolattal.
2007. 06. 19.
(Fiókból elővéve, leporolgatva és tovább elemezve.)
Azóta ez még jobban megerősítést nyert. Azt kell látnom, hogy a környezetünk is ezt sugallja, minden külső behatás csak elősegíti ezt a folyamatot. Lásd média, divat, testápolás, egészségügy, egyenjogúság hirdetése, stb.
Egyre kevésbé érzem azt a különbséget, ami mondjuk 10-15 évvel ezelőtt volt. Korábbi időkről ne is beszéljünk, amikor akár még egy egyetemre való bejutásnál is diszkrimináltak nemek szerint, munkát és politikát nem is említek, mert akkor soha nem lenne ennek a témának vége.
Egy ilyen gondolat, annyi mást hoz elő, hogy akár napokon keresztül tudnék írni erről és az ehhez kapcsolódó jelenségről. Nem azt mondom, hogy ellenzem, de valahogy a férfiak kezdik azt az erőt sugárzó tiszteletet elveszíteni a szememben. Gyakrabban fordulnak plasztikai sebészhez, készítenek alapozót férfiak részére, hordanak jellegzetes „női” színeket, hisztisebben tűrnek el egy kisebb betegséget, mint egy 4 éves gyermek.
Ez csak néhány példa abból a százból, amit ide írhatnék. Mindig is köztudott volt, hogy a nők fájdalomtűrő és teherbíró képessége nagyobb volt, de akkor meg ne verjék a mellüket a pasik, hogy ők a „férfiak” az erősek és a rettenthetetlenek.
Amint valaki leleplezi a gyengeségüket egyből sértődötten tagadnak,ami még jobban alátámasztja a hipotézisem. Persze képtelenek szembesülni ezekkel a vádakkal és ha mégis megteszik, akkor pedig határozottan tagadnak és csak alattomos vádaskodásnak fogják fel.
Nem általánosítani akarok csak ez lassan már egy tömegjelenség lesz.
Egyre több olyan helyzetbe kerülök én is, ahol gyakori fül- és szemtanúja vagyok hasonló nyafogásnak. A lelki érzékenységről nem is beszélve…
Nem is gondolnánk, hogy egyes férfiak mennyire érzékenyek tudna lenni valójában egy-egy csalódás, szakítás vagy egyéb szomorú esemény következtében. Abban nem vagyok biztos, hogy ez eddig is így volt vagy csak jobban tudták és akarták leplezni az érzelmeiket korábban. Manapság a csapból is az folyik, hogy mutassuk ki az érzelmeinket, ne törődjünk a következményekkel, csak éljünk a mának, hisz lehet nem lesz holnap. Na, ezt most egy kicsit kiéleztem, de napi több ehhez hasonló e-maillel bombáznak, hogy az nekem milyen jó lesz, ha rámosolygok minden emberre, hisz visszakapom. De mi van akkor, ha éppen nincs jó kedvem és nem akarom elővillantani colgate reklám vigyorom a sarki fűszeresnél?!
Valóban ki kell mutatni az érzelmeinket, de csak a megfelelő embereknek és akkor, amikor mi látjuk helyesnek. Igenis vannak olyan érzelmi kirohanásaink, amit meg kell tartani, mert esetleg többet ártanánk a közzé tételével. Ilyenkor jobb szépen, csendben, egyedül megoldani.
Mindenben kezdünk a szélsőségek felé hajlani és egyre nehezebbnek tűnik megtalálni azt a bizonyos arany középutat.
Picit bíráskodva a média az, amit elítélek. Saját értékelésem szerint minimum 60%-ban befolyásolja az emberek véleményét a külvilágról. A média a legjobb fegyver a világon.. és egyben a legártalmasabb. (Mondja ezt egy újságíró végzettségű, reklám-marketinges, akinek ez kellene, hogy legyen a kenyérkereseti forrása.)
Céltudatosan használva óriási eredményeket és károkat tudunk vele elérni. Minden időzítés és helyezkedés kérdése.
Nagyon eltértem az eredeti témától, ezért is mondtam, hogy nagyon sokat lehetne erről írni, hisz ezek a dolgok egymással karonfogva sétálnak közöttünk.
Visszatérve a férfiúi érzékenységhez még hozzáfűzném, hogy nem hiszem, hogy én el tudnék viselni valakit hosszú távon a közvetlen környezetemben, aki ehhez hasonlóan viselkedne.
Szerencsésnek mondhatom magam ilyen szempontból, mert nem vagyok eme veszélynek kitéve.
A nők elférfiasodása is megérdemel egy külön fejezetet… Hát még a média…
Lesz még miről csemegézni.
hétfő, június 18, 2007
Van másik...
...mondta a zenebohóc… Elővette újabb hangszerét és a zene felcsendült. :)
Másnak is meg kellene fogadnia ezt.
Néha értetlenül szemlélem az embereket, amikor görcsösen ragaszkodnak egy olyan személyhez, aki a háta közepére se kívánja. Csupán udvariasságból vagy szánalomból nem mondja meg neki az igazat…
Igen, ez az amit szánalmasnak hívunk a hétköznapi életben, amikor vki még hosszú idő után is kézzel-lábbal kepeszt vmi elérhetetlen után. Ha idézettel akarnék élni, akkor annyit mondanék, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. :D
Én azért jókat szoktam mosolyogni az ilyen gyerekes megnyilvánulásokon. Az biztos, hogy az ember a legviccesebb faj a világon és legbutább is. :)
Most jöhetnek a támadások, várom…. Nem véletlenül mondom ezt és nem mindenkire igaz. Nem szeretek általánosítani, de néha elkerülhetetlen. Téma off…
Weather forecast
Előreláthatólag a csütörtök lesz a hét legmelegebb napja, amikor már a hasamat fogom süttetni a Balaton partján és a 28 fokos vízben próbálom majd hűteni magam.
7végén ágyat is nézek, következő hónapban esedékes lesz a háló felújítása. Igazi meleg színekben fog pompázni és erotikusan túlfűtött hangulata lesz. :D
Indiaiak mindig is tudatában voltak a színek és anyagok használatának, ha otthonosságról volt szó. Erotikáról meg nem kell beszélni.. Sok-sok évvel ezelőtt papírra is vetették eme művészet alapjait és variációit. Egyre határozottabban körvonalazódik az elképzelésem a színvilágot és a bútorokat illetően. A kiegészítőket illetően egyedül döntök, de az ágyat közösen kell kiválasztani, hisz egyre ritkábban alszom egyedül. Ez egy SOS project, mert a mostaninak meg vannak számlálva a napjai. (Ha nem lettem volna elég egyértelmű és nem jött volna rá valaki, akkor megemlítem, hogy a hálóban full indiai stílus fog dominálni rajtam kívül.) :)
Azt hiszem kicsit szétszórt vagyok… Össze-vissza csaponganak a gondolataim. (Látszik ezen a bejegyzésen is.) Annyi tervem és elképzelésem van még erre az évre vonatkozóan, bár a legjobb dolog már megtörtént velem valamikor az év legelején. :)
A további terveim még csak éppen, hogy megszülettek. A megvalósításukig még kell néhány dolog és főleg akaraterő, de mindent megteszek érte.
Érzem, hogy a következő írásom ismét valami társadalmi szokásokat elemző, tényfeltáró esettanulmány lesz. Pici fiókomból elő lehetne venni a piszkozatokat, van benne csemegéznivaló.
Másnak is meg kellene fogadnia ezt.
Néha értetlenül szemlélem az embereket, amikor görcsösen ragaszkodnak egy olyan személyhez, aki a háta közepére se kívánja. Csupán udvariasságból vagy szánalomból nem mondja meg neki az igazat…
Igen, ez az amit szánalmasnak hívunk a hétköznapi életben, amikor vki még hosszú idő után is kézzel-lábbal kepeszt vmi elérhetetlen után. Ha idézettel akarnék élni, akkor annyit mondanék, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. :D
Én azért jókat szoktam mosolyogni az ilyen gyerekes megnyilvánulásokon. Az biztos, hogy az ember a legviccesebb faj a világon és legbutább is. :)
Most jöhetnek a támadások, várom…. Nem véletlenül mondom ezt és nem mindenkire igaz. Nem szeretek általánosítani, de néha elkerülhetetlen. Téma off…
Weather forecast
Előreláthatólag a csütörtök lesz a hét legmelegebb napja, amikor már a hasamat fogom süttetni a Balaton partján és a 28 fokos vízben próbálom majd hűteni magam.
7végén ágyat is nézek, következő hónapban esedékes lesz a háló felújítása. Igazi meleg színekben fog pompázni és erotikusan túlfűtött hangulata lesz. :D
Indiaiak mindig is tudatában voltak a színek és anyagok használatának, ha otthonosságról volt szó. Erotikáról meg nem kell beszélni.. Sok-sok évvel ezelőtt papírra is vetették eme művészet alapjait és variációit. Egyre határozottabban körvonalazódik az elképzelésem a színvilágot és a bútorokat illetően. A kiegészítőket illetően egyedül döntök, de az ágyat közösen kell kiválasztani, hisz egyre ritkábban alszom egyedül. Ez egy SOS project, mert a mostaninak meg vannak számlálva a napjai. (Ha nem lettem volna elég egyértelmű és nem jött volna rá valaki, akkor megemlítem, hogy a hálóban full indiai stílus fog dominálni rajtam kívül.) :)
Azt hiszem kicsit szétszórt vagyok… Össze-vissza csaponganak a gondolataim. (Látszik ezen a bejegyzésen is.) Annyi tervem és elképzelésem van még erre az évre vonatkozóan, bár a legjobb dolog már megtörtént velem valamikor az év legelején. :)
A további terveim még csak éppen, hogy megszülettek. A megvalósításukig még kell néhány dolog és főleg akaraterő, de mindent megteszek érte.
Érzem, hogy a következő írásom ismét valami társadalmi szokásokat elemző, tényfeltáró esettanulmány lesz. Pici fiókomból elő lehetne venni a piszkozatokat, van benne csemegéznivaló.
péntek, június 15, 2007
Az év poénja...
…tegnap esett meg velem/velünk. Megígértem, hogy nem írom meg, de nagyon nehéz megtartani. Az biztos, hogy még soha nem fogadott ilyen vicces jelenet, amikor hazaértem. Lakásba belépve szerelmem a lehető legkomolyabban közölte velem a tényt, amin én órákat nevettem. Szegény sógornőm is értetlenül fülelhetett a telefonban egészen addig, amíg gurgulázó nevetés közepette sikerült kipréselni magamból néhány érthető szót.
Felidézve a történetet még most is mosolygok magamban…
Most jól fel lett zaklatva minden kedves olvasó kíváncsisága. Sajnálom, de szavamat adtam, hogy nem mesélem el senkinek se.
Más..
Péntek van és az egyik manager búcsúbulija lesz ma este Tatán. Jelenleg azon agyalok, hogy menjek-e. Rohadt fáradt vagyok és annyi dolgom lenne otthon. Ha este elmegyek bulizni és hajnalban megyek haza, akkor szombaton ismét átalszom a fél napot a takarítás rovására.
Van pár órám kitalálni..
És a hét jó híre, hogy jövő 7en lesz 2 nap szabim, amikor is lenézünk Balcsira. El kellene intéznem a bankos, autós dolgokat és még a fogdokit is jó lenne meglátogatni.
Szabályos fogsorom épségét nem árt megőrizni, ha már egyszer adott és egy fogfehérítésre is rákérdezek. A két nap helyett két hét kellene…
Na megyek, megszervezem az estém, meglátjuk mennyire megy gördülékenyen.
Most pedig jöhet a zene.. és a kv :D
Felidézve a történetet még most is mosolygok magamban…
Most jól fel lett zaklatva minden kedves olvasó kíváncsisága. Sajnálom, de szavamat adtam, hogy nem mesélem el senkinek se.
Más..
Péntek van és az egyik manager búcsúbulija lesz ma este Tatán. Jelenleg azon agyalok, hogy menjek-e. Rohadt fáradt vagyok és annyi dolgom lenne otthon. Ha este elmegyek bulizni és hajnalban megyek haza, akkor szombaton ismét átalszom a fél napot a takarítás rovására.
Van pár órám kitalálni..
És a hét jó híre, hogy jövő 7en lesz 2 nap szabim, amikor is lenézünk Balcsira. El kellene intéznem a bankos, autós dolgokat és még a fogdokit is jó lenne meglátogatni.
Szabályos fogsorom épségét nem árt megőrizni, ha már egyszer adott és egy fogfehérítésre is rákérdezek. A két nap helyett két hét kellene…
Na megyek, megszervezem az estém, meglátjuk mennyire megy gördülékenyen.
Most pedig jöhet a zene.. és a kv :D
Szerelmem az SAP
Nem tudod nyitva tartani a szemed? Nem vagy vele egyedül… Nincs jobb, mint a monoton, hangos tucc-tucc zene (Tiesto, Digital Witchcraft, James Zabiela, stb.) a füledben dübörögve. Tapasztalat beszél belőlem. Lassan 2 hete droid módjára dolgozom és napközben csak a kv és zene tartja bennem a lelket.
Magam körül szétnézve se látok épp semmi szórakoztatót.. Mindenki az SAP rejtelmeiben elmerülve üti a klavit és próbálnak valami maradandót alkotni, de legalábbis a munkájukat végzik. SAP érdekes, adrenalin szintemre jótékony hatással tud lenni, amikor realizálom valaminek a hiányát és azon veszem magam, hogy a gyártás leáll, ha így haladunk.
Hát hogy tervezzek így? De csak maradjunk inkább az SAP sokrétűségénél.
Kezdetek kezdetén amikor idekerültem még csak magát a szót ismertem, hallottam a nevét, tudtam, hogy nem ennivaló és ráülni se lehet. Számomra ebben azonban minden tudásom kimerült.
Első napomon már meg is tettem az első lépéseimet az ismeretlen felé. Botorkálva, bizonytalanul klikkeltem jobbra-balra. Egyetlen támaszom a program angol nyelve volt, ami által sokkal logikusabbnak találtam.
Második napon beszereztem kb. 600 oldalnyi segédanyagot angolul, amit be kellene seggelni.
Harmadik napomon rájöttem, hogy a lexikális tudással semmire se fogok menni, max. szépen elmondom a gondolatmenetet.
Innentől kezdve inkább intenzíven használtam és próbáltam minél többet alkalmazni az ellesett tranzakciókat. A mai napig akadnak kérdéseim és tisztában vagyok a hiányosságaimmal, de sztem ez már a tudás jele. :)
Nem olyan régen jutottam el arra a szintre, hogy biztonságosan tudom kezelni a programot és kellőképpen előre tudok gondolkozni, ami a tervezés lényege. Mindezt barátnőmnek köszönhetem,aki mentorom volt. :)
Magam körül szétnézve se látok épp semmi szórakoztatót.. Mindenki az SAP rejtelmeiben elmerülve üti a klavit és próbálnak valami maradandót alkotni, de legalábbis a munkájukat végzik. SAP érdekes, adrenalin szintemre jótékony hatással tud lenni, amikor realizálom valaminek a hiányát és azon veszem magam, hogy a gyártás leáll, ha így haladunk.
Hát hogy tervezzek így? De csak maradjunk inkább az SAP sokrétűségénél.
Kezdetek kezdetén amikor idekerültem még csak magát a szót ismertem, hallottam a nevét, tudtam, hogy nem ennivaló és ráülni se lehet. Számomra ebben azonban minden tudásom kimerült.
Első napomon már meg is tettem az első lépéseimet az ismeretlen felé. Botorkálva, bizonytalanul klikkeltem jobbra-balra. Egyetlen támaszom a program angol nyelve volt, ami által sokkal logikusabbnak találtam.
Második napon beszereztem kb. 600 oldalnyi segédanyagot angolul, amit be kellene seggelni.
Harmadik napomon rájöttem, hogy a lexikális tudással semmire se fogok menni, max. szépen elmondom a gondolatmenetet.
Innentől kezdve inkább intenzíven használtam és próbáltam minél többet alkalmazni az ellesett tranzakciókat. A mai napig akadnak kérdéseim és tisztában vagyok a hiányosságaimmal, de sztem ez már a tudás jele. :)
Nem olyan régen jutottam el arra a szintre, hogy biztonságosan tudom kezelni a programot és kellőképpen előre tudok gondolkozni, ami a tervezés lényege. Mindezt barátnőmnek köszönhetem,aki mentorom volt. :)
hétfő, június 11, 2007
Same shit, different day...
Ez így igaz, ahogy van... Ismét eltelt egy hét és vele egy 7vége... Összefolynak a napok, nem tudom érzékelni az időt. Ez annak is köszönhető, hogy Édesem minden nap itt volt az utóbbi időben. Szeretnék eltűnni Vele valahol 2 hétre. Egy olyan helyen, ahol senki se ér el és senki se nyaggat és csak egymással foglalkoznánk. Se telefon, se internet, se óra... Csak az érzékeinkre hagyatkozva élnénk és minden gondunkat elfelejtenénk. Hmmm.. Jobban belegondolva ez egész jól hangzik, a fejemben már látom a csodaszép kék, krisztálytiszta vizet és érzem, ahogy a selmyes fehér homok a talpamat cirógatja. Mikor indulunk? :D
Bili szindróma mindent megold.. Kósza 5letem tova is illant. :)
Egyet tudtam ma reggel érzékelni.. Hétfő van... Meleg, fülledt idő és zsibbadt agy.
Nem lehetne fordítva kezdeni a hetet egy kicsit? Igaz akkor a pénteket utálnám. :)
Inkább egy kis ének rasta emberrel. :)
Afroman is getting stoned :D
"I was gonna make love to you but then i got high
I was gonna eat your pussy too but then i got high
Now I'm jacking off and I know why (turn this shit off) yaheee
cause i got high because i got high because i got high"
Jajj, de csikis lett valaki :)
Bili szindróma mindent megold.. Kósza 5letem tova is illant. :)
Egyet tudtam ma reggel érzékelni.. Hétfő van... Meleg, fülledt idő és zsibbadt agy.
Nem lehetne fordítva kezdeni a hetet egy kicsit? Igaz akkor a pénteket utálnám. :)
Inkább egy kis ének rasta emberrel. :)
Afroman is getting stoned :D
"I was gonna make love to you but then i got high
I was gonna eat your pussy too but then i got high
Now I'm jacking off and I know why (turn this shit off) yaheee
cause i got high because i got high because i got high"
Jajj, de csikis lett valaki :)
hétfő, június 04, 2007
Future
NŐKNEK!
Láttátok már a jövőtöket a lelki szemeitek előtt? Ez nekem akkor jutott eszembe, amikor néhány nappal ezelőtt egy közeli barátom azzal illetett, hogy elpolgáriasodom. Elsőre jót mosolyogtam a megjegyzésen, majd amikor rádöbbentem a valóságtartalmára, akkor inkább elkeseredtem. Rám is az az élet vár, amikor este 6kor terelgetem a családot az asztalhoz és türelmetlenül hívom a mindig késő párom, hogy már megint késik és kihűl a vacsora?! És Ő majd jön a túlóra szöveggel, mert éppen fizikailag kell az új asszisztenst „tesztelni”. Én meg ott állok éppen harmadszorra gömbölyödő pocakommal, dagadt bokával és sajgó derékkal. Nah neeeee… Kell az ilyen nekünk? Ezen azt hiszem lehet vitatkozni. Sokan nem látják ennyire szélsőségesnek a helyzetet, mint én... Mindenképpen szeretném egy kicsit sarkítani a nézőpontom, hisz az egésznek mégis ez a lényege. Nagyon nem tudom magam beleképzelni ebbe a szerepbe. Igazából soha nem tudtam.. Minden kapcsolatomban, amikor eljutottunk arra a szintre, hogy elkezdtük beszélni a jövőre vonatkozó terveinket, valahogy bepánikoltam. Eleinte még én is lelkesedtem.. Tudjátok?! Az újdonság varázsa… Ez azonban egyre kevésbé van meg. A kezdeti örömök után azonban valahogy ösztönösen falakat húztam és idegesítően kezdtem viselkedni. Ezek a dolgok általában utólag tudatosulnak bennem. A kérdés már csak az, hogy miért? Azért lenne mert nem találtam meg az ideális személyt vagy azért mert alkalmatlan vagyok egy hosszú távú komoly kapcsolatra? Ez az, amit nem sikerült eldöntenem. Mostani kapcsolatomban még nem vagyunk ezen a szinten, de kíváncsi leszek, hogy miként fogok reagálni, ha esetleg sor kerül egy ilyen jellegű, komolyabb beszélgetésre.
Kedves hímnemű olvasóim! (Tudom, hogy vagytok páran, annak ellenére, hogy az elején megjegyeztem, hogy csak NŐKNEK szól.)
Nem feminista igét hirdetek, csak egy lehetséges élethelyzetet illusztráltam. Nem Veletek van bajom, hanem a köznép felfogásával, ami Rátok is hatással van és saját magammal, amiért így látom ezt a jövőképet. Nem tagadom, hogy nem értek egyet a nők felháborodásával, amit a nemi megkülönböztetés vált ki, de szerintem mindig is voltak, vannak és lesznek olyan feladatok, amelyek elvégzésére a nők vagy adott esetben a férfiak alkalmasabbak. Ezek a dolgok, amelyek ösztönösen velünk születnek és nemi hovatartozásunktól függ… Identitászavarral küzdő embertársaimmal most nem foglalkoznék. Az már egy másik témakör lenne, ahol azt ecsetelném, hogy mennyire felcserélődnek a szerepek… Valamikor elkezdtem írni egy bejegyzést, ami a mai napig a piszkozatok között lapul. Egy érdekes irománynak indult az elnőiesedett férfiakról és az elférfiasodott nőkről. Mindkét fajból találunk eleget.. Azt hiszem itt az ideje, hogy elővegyem azt a kis félkész anyagot, leporolgassam és befejezzem.
Láttátok már a jövőtöket a lelki szemeitek előtt? Ez nekem akkor jutott eszembe, amikor néhány nappal ezelőtt egy közeli barátom azzal illetett, hogy elpolgáriasodom. Elsőre jót mosolyogtam a megjegyzésen, majd amikor rádöbbentem a valóságtartalmára, akkor inkább elkeseredtem. Rám is az az élet vár, amikor este 6kor terelgetem a családot az asztalhoz és türelmetlenül hívom a mindig késő párom, hogy már megint késik és kihűl a vacsora?! És Ő majd jön a túlóra szöveggel, mert éppen fizikailag kell az új asszisztenst „tesztelni”. Én meg ott állok éppen harmadszorra gömbölyödő pocakommal, dagadt bokával és sajgó derékkal. Nah neeeee… Kell az ilyen nekünk? Ezen azt hiszem lehet vitatkozni. Sokan nem látják ennyire szélsőségesnek a helyzetet, mint én... Mindenképpen szeretném egy kicsit sarkítani a nézőpontom, hisz az egésznek mégis ez a lényege. Nagyon nem tudom magam beleképzelni ebbe a szerepbe. Igazából soha nem tudtam.. Minden kapcsolatomban, amikor eljutottunk arra a szintre, hogy elkezdtük beszélni a jövőre vonatkozó terveinket, valahogy bepánikoltam. Eleinte még én is lelkesedtem.. Tudjátok?! Az újdonság varázsa… Ez azonban egyre kevésbé van meg. A kezdeti örömök után azonban valahogy ösztönösen falakat húztam és idegesítően kezdtem viselkedni. Ezek a dolgok általában utólag tudatosulnak bennem. A kérdés már csak az, hogy miért? Azért lenne mert nem találtam meg az ideális személyt vagy azért mert alkalmatlan vagyok egy hosszú távú komoly kapcsolatra? Ez az, amit nem sikerült eldöntenem. Mostani kapcsolatomban még nem vagyunk ezen a szinten, de kíváncsi leszek, hogy miként fogok reagálni, ha esetleg sor kerül egy ilyen jellegű, komolyabb beszélgetésre.
Kedves hímnemű olvasóim! (Tudom, hogy vagytok páran, annak ellenére, hogy az elején megjegyeztem, hogy csak NŐKNEK szól.)
Nem feminista igét hirdetek, csak egy lehetséges élethelyzetet illusztráltam. Nem Veletek van bajom, hanem a köznép felfogásával, ami Rátok is hatással van és saját magammal, amiért így látom ezt a jövőképet. Nem tagadom, hogy nem értek egyet a nők felháborodásával, amit a nemi megkülönböztetés vált ki, de szerintem mindig is voltak, vannak és lesznek olyan feladatok, amelyek elvégzésére a nők vagy adott esetben a férfiak alkalmasabbak. Ezek a dolgok, amelyek ösztönösen velünk születnek és nemi hovatartozásunktól függ… Identitászavarral küzdő embertársaimmal most nem foglalkoznék. Az már egy másik témakör lenne, ahol azt ecsetelném, hogy mennyire felcserélődnek a szerepek… Valamikor elkezdtem írni egy bejegyzést, ami a mai napig a piszkozatok között lapul. Egy érdekes irománynak indult az elnőiesedett férfiakról és az elférfiasodott nőkről. Mindkét fajból találunk eleget.. Azt hiszem itt az ideje, hogy elővegyem azt a kis félkész anyagot, leporolgassam és befejezzem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)