Future

NŐKNEK!

Láttátok már a jövőtöket a lelki szemeitek előtt? Ez nekem akkor jutott eszembe, amikor néhány nappal ezelőtt egy közeli barátom azzal illetett, hogy elpolgáriasodom. Elsőre jót mosolyogtam a megjegyzésen, majd amikor rádöbbentem a valóságtartalmára, akkor inkább elkeseredtem. Rám is az az élet vár, amikor este 6kor terelgetem a családot az asztalhoz és türelmetlenül hívom a mindig késő párom, hogy már megint késik és kihűl a vacsora?! És Ő majd jön a túlóra szöveggel, mert éppen fizikailag kell az új asszisztenst „tesztelni”. Én meg ott állok éppen harmadszorra gömbölyödő pocakommal, dagadt bokával és sajgó derékkal. Nah neeeee… Kell az ilyen nekünk? Ezen azt hiszem lehet vitatkozni. Sokan nem látják ennyire szélsőségesnek a helyzetet, mint én... Mindenképpen szeretném egy kicsit sarkítani a nézőpontom, hisz az egésznek mégis ez a lényege. Nagyon nem tudom magam beleképzelni ebbe a szerepbe. Igazából soha nem tudtam.. Minden kapcsolatomban, amikor eljutottunk arra a szintre, hogy elkezdtük beszélni a jövőre vonatkozó terveinket, valahogy bepánikoltam. Eleinte még én is lelkesedtem.. Tudjátok?! Az újdonság varázsa… Ez azonban egyre kevésbé van meg. A kezdeti örömök után azonban valahogy ösztönösen falakat húztam és idegesítően kezdtem viselkedni. Ezek a dolgok általában utólag tudatosulnak bennem. A kérdés már csak az, hogy miért? Azért lenne mert nem találtam meg az ideális személyt vagy azért mert alkalmatlan vagyok egy hosszú távú komoly kapcsolatra? Ez az, amit nem sikerült eldöntenem. Mostani kapcsolatomban még nem vagyunk ezen a szinten, de kíváncsi leszek, hogy miként fogok reagálni, ha esetleg sor kerül egy ilyen jellegű, komolyabb beszélgetésre.

Kedves hímnemű olvasóim! (Tudom, hogy vagytok páran, annak ellenére, hogy az elején megjegyeztem, hogy csak NŐKNEK szól.)

Nem feminista igét hirdetek, csak egy lehetséges élethelyzetet illusztráltam. Nem Veletek van bajom, hanem a köznép felfogásával, ami Rátok is hatással van és saját magammal, amiért így látom ezt a jövőképet. Nem tagadom, hogy nem értek egyet a nők felháborodásával, amit a nemi megkülönböztetés vált ki, de szerintem mindig is voltak, vannak és lesznek olyan feladatok, amelyek elvégzésére a nők vagy adott esetben a férfiak alkalmasabbak. Ezek a dolgok, amelyek ösztönösen velünk születnek és nemi hovatartozásunktól függ… Identitászavarral küzdő embertársaimmal most nem foglalkoznék. Az már egy másik témakör lenne, ahol azt ecsetelném, hogy mennyire felcserélődnek a szerepek… Valamikor elkezdtem írni egy bejegyzést, ami a mai napig a piszkozatok között lapul. Egy érdekes irománynak indult az elnőiesedett férfiakról és az elférfiasodott nőkről. Mindkét fajból találunk eleget.. Azt hiszem itt az ideje, hogy elővegyem azt a kis félkész anyagot, leporolgassam és befejezzem.