Előbb eszembe jutott, hogy milyen blogok is vannak.
Nagyon sok létezik...
Van pl. a naplószerű, elmesélem mikor keltem, mikor ettem, mikor dugtam és mikor szartam.. Ezek azok, amiknek nincs mondanivalójuk... Memóriagondok esetén kiváló, könnyen elő lehet hívni a klavin gépelt sorok közül, hogy mitől is van lila pecsét a kedvenc fehér melltartón. Ugyanis ott tuti leírja a szerző, hogy május 38-án dél környékén épp egy lila, műanyag hatású fánkot evett egy trendi kávézóban és a lilás bevonat folyékonyabb volt a kelleténél és még a polar felsőn át is foltot hagyott.
Ezeket nem szeretem...
El lehet mesélni dolgokat, ha van értelme... De nem szeretnék ítélkezni, hisz nem vagyunk egyformák... és a blog mindenkinek mást jelent.
A következő csoport az elvont blog. Egyre divatosabb ilyet kreálni.
Írjuk le épp mit gondolunk és majd lesz belőle valami. Ezekből lesznek az olyan irományok, amelyeknél nem tudod eldönteni, hogy sírj vagy nevess vagy csak megforgasd a szemed. Az ilyenek legtöbbször szintén semmitmondóak a hétköznapi ember számára. Amikor valaki a másodpercenként változó gondolatmenetét osztja meg velünk, az nem jelenti azt, hogy nekünk érteni is kell. Mindenki másra asszociál...
Aztán van a "közérdekű" blog, ahol napi problémákkal foglalkoznak, híreket elemeznek és felhívják a fogyasztói társadalom figyelmét a mindennapi élet bajára, hibájára, sikerteleneségére, eseményére, örömére, stb.
Ezek jók, lehet belőlük okulni, tapasztalni és néha tényleg hasznos infókkal szolgálnak.
Végül, de nem utolsó sorban vannak a BLOGOK. Legalábbis nekem ez jelenti az igazi felüdülést.
Olvashatok ezekben visszaemlékezéseket, szerelmi történetek szövődését, gondolatok értelmezését és magyarázatát, életérzéseket..
Vagyis ez olyam vegyesvágott, mint egy jó zöldségeleves. Mindenki a saját ízlése szerint alakítja és gazdagítja.. Egy kis ez, egy kis az... Mindenből van benne egy pici, egyénenként válogatva az ízvilág.
Nagyjából ez van.. Számomra...
Vitatkozni meg lehet erről. :)
szerda, január 30, 2008
Nem írok...
... legalábbis nem itt. Amiről itt írnék, arról nem akarok. Vannak olvasóim, akikre nem tartozik minden. Úgyhogy maradok a semleges, semmitmondó, unalmas bejegyzéseknél.
Nagyon sok olyan téma van, amit szívesen boncolgatnék, de se párom, se magam nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, ezért ezektől eltekintek.. Jó messzire.. olyan messzire, ahova már senki se lát. :)
Majd írok Kamu cicám vicces megnyilvánulásairól, Dandy kutyám nehézkes sétáiról és autós kalandjaimról...
Egyenes út a nézettségem redukálásához. :D
Sosem szerettem azokat a blogokat, amelyek valaki napjának a történésről szól.. hacsak nem valami maffiavezér vagy illuzionista...
Nagyon sok olyan téma van, amit szívesen boncolgatnék, de se párom, se magam nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, ezért ezektől eltekintek.. Jó messzire.. olyan messzire, ahova már senki se lát. :)
Majd írok Kamu cicám vicces megnyilvánulásairól, Dandy kutyám nehézkes sétáiról és autós kalandjaimról...
Egyenes út a nézettségem redukálásához. :D
Sosem szerettem azokat a blogokat, amelyek valaki napjának a történésről szól.. hacsak nem valami maffiavezér vagy illuzionista...
péntek, január 11, 2008
"Nagyi" blogja
A mai nap is az olvasás jegyében telik. Rátaláltam egy 62 éves hölgy naplójára, amelyben igazi szívmelengető történeteket lehet olvasni. Mesél a mindennapi életéről, gyerekkoráról és eddigi tapasztalatairól. Nagyon örülök, hogy végre nem huszonévesek blogját böngészem, hisz sokat lehet tanulni az idősebb korosztálytól és számunkra teljesen más világot mutatnak be és más szemszögből látják napjainkat.
Minél többet olvasom, annál inkább rá kell jöjjek, hogy mennyi bölcsességgel és igazsággal áll az élethez. Olyan dolgokat ír, ami teljesen nyilvánvalónak tűnik nekem is, de valahogy soha nem fogalmaztam meg ilyen módon.
A gondolataim elkalandoztak a sokadik bejegyzés olvasása után és azon agyaltam, hogy mi lenne, ha sok év távlatából írnám meg az élményeim, életem kalandjait. Áldás-e vagy átok, hogy a mai modern világban, számítógépen felnőve napról-napra írok?!
Vajon más szemmel látom-e majd a most átélt dolgokat? Vajon hogyan fogalmaznám meg ezeket 20 év távlatából? Történik-e velem olyan, amit érdemes lenne megírni annyi idő után?
Megvan ennek az előnye is és a hátránya is. Ma tényként, realisztikusan írom le mindennapi életem a maga jóságával és szomorúságával. Az idő azonban mindent megszépít. Idővel mindenre találunk magyarázatot és vigaszt és a fájó emlékek is elhalványulnak, a szép emlékek pedig még szebbnek tűnnek.
Egy előnyét látom, 20 év múlva majd nevetve fogom megmutatni a gyerekeimnek, hogy az Ő anyukájuk, a maga komolyságával vagy éppen bohóságával hogyan élte az életét és milyen problémái voltak. Nem bánom, hogy napló írásába kezdtem, hisz néhány kedves olvasóm rendszeresen bíztat az írással, és mindig hálásan reagálnak egy újabb bejegyzésre.
Mások nyomorúságát, bánatát olvasva mindig rádöbbenek, hogy szerencsésnek mondhatom magam, azért, ami az életemben adatott eddig és hálás lehetek a családomnak és szeretteimnek, hogy mit értem el idáig. Ne mindig csak az anyagi javakat nézzük, hanem a morális és emberi értékeket… Becsüljük meg, amink van és ne legyünk telhetetlenek…
Köszönöm „nagyi”, hogy megosztasz sok szép és számodra fontos emléket velünk, amiből tanulhatunk és átértékelhetjük az életet és azt, hogy mi az, ami fontos.
Minél többet olvasom, annál inkább rá kell jöjjek, hogy mennyi bölcsességgel és igazsággal áll az élethez. Olyan dolgokat ír, ami teljesen nyilvánvalónak tűnik nekem is, de valahogy soha nem fogalmaztam meg ilyen módon.
A gondolataim elkalandoztak a sokadik bejegyzés olvasása után és azon agyaltam, hogy mi lenne, ha sok év távlatából írnám meg az élményeim, életem kalandjait. Áldás-e vagy átok, hogy a mai modern világban, számítógépen felnőve napról-napra írok?!
Vajon más szemmel látom-e majd a most átélt dolgokat? Vajon hogyan fogalmaznám meg ezeket 20 év távlatából? Történik-e velem olyan, amit érdemes lenne megírni annyi idő után?
Megvan ennek az előnye is és a hátránya is. Ma tényként, realisztikusan írom le mindennapi életem a maga jóságával és szomorúságával. Az idő azonban mindent megszépít. Idővel mindenre találunk magyarázatot és vigaszt és a fájó emlékek is elhalványulnak, a szép emlékek pedig még szebbnek tűnnek.
Egy előnyét látom, 20 év múlva majd nevetve fogom megmutatni a gyerekeimnek, hogy az Ő anyukájuk, a maga komolyságával vagy éppen bohóságával hogyan élte az életét és milyen problémái voltak. Nem bánom, hogy napló írásába kezdtem, hisz néhány kedves olvasóm rendszeresen bíztat az írással, és mindig hálásan reagálnak egy újabb bejegyzésre.
Mások nyomorúságát, bánatát olvasva mindig rádöbbenek, hogy szerencsésnek mondhatom magam, azért, ami az életemben adatott eddig és hálás lehetek a családomnak és szeretteimnek, hogy mit értem el idáig. Ne mindig csak az anyagi javakat nézzük, hanem a morális és emberi értékeket… Becsüljük meg, amink van és ne legyünk telhetetlenek…
Köszönöm „nagyi”, hogy megosztasz sok szép és számodra fontos emléket velünk, amiből tanulhatunk és átértékelhetjük az életet és azt, hogy mi az, ami fontos.
csütörtök, január 10, 2008
Kutyául haladok....
Megérkezett az első felajánlás. A tanulmámyaimra már remdelkezésemre áll 2000 Ft. :D Már csupán a százszorosa hiányzik.. Az semmi.. Már csak száz embert kell találnom, aki ad ugyanennyit. Mi az nekem?!
Azt hiszem más pénzkeresti módszert kell találnom, mert ebből nem lesz kutyamasszőri képesítés. Nem adom ám fel. Ki is találtam, hogy mivel teremtem meg az iskolára kellő pénzt. :D Festeni fogok.. Mégpedig Rosina Wachtmeister képeket és sok-sok pénzért eladom őket. :D Ugye milyen remek ötlet?
Inkább elteszem magam holnapra, hátha megálmodok valami hasznosítható dolgot.
Azt hiszem más pénzkeresti módszert kell találnom, mert ebből nem lesz kutyamasszőri képesítés. Nem adom ám fel. Ki is találtam, hogy mivel teremtem meg az iskolára kellő pénzt. :D Festeni fogok.. Mégpedig Rosina Wachtmeister képeket és sok-sok pénzért eladom őket. :D Ugye milyen remek ötlet?
Inkább elteszem magam holnapra, hátha megálmodok valami hasznosítható dolgot.
szerda, január 09, 2008
Kutyaparadicsom
Teljesen lázba jöttem, ahogy olvasgattam a kutyakozmetikus tanfolyamról. Ha elkezdek félretenni havi x ezer Ft-ot, akkor kb. 1-2 év múlva el is fogom tudni végezni. :D
Kutyakozmetikus és kutyamasszőr. Ez a párosítás kifejezetten tetszik. Annyi sznob emberke van, akik nem sajnálnak ilyenre áldozni, hogy megfelelő reklámmal igen jövedelmező mellékfoglalkozás lehetne. Lelki szemeim előtt már látom is a kis kuckót, ahol ezt el tudom képzelni. Azt hiszem ez is csak egy álom marad, mert az anyagi fedezet nem lesz meg egyhamar… Ez végre valami olyan lenne, amit szívből szeretnék és tudnék csinálni, hisz kellő figyelmet és törődést az állatok meghálálnák. Bááár… El tudom képzelni, hogy milyen értetlenül állnak egy kiállítás előtt, amikor agyon vannak tupírozva, fésülve és saját társaikat megtévesztő illatfelhőben pompáznak.
Mi lenne, ha létrehoznék egy alapítvány a tanulmányaim támogatására?
Alapítvány Kedvenceink Lelki és Testi Szépségéért. Hmm??
Támogatók jelentkezését várom kommentben és e-mailben. Persely nálam, de a bankszámlaszámom is publikálom szponzor jelentkezése esetén. Cserébe az első kezelés mindenkinek ingyenes és ajándék kutyagumit adok. :D
Kutyakozmetikus és kutyamasszőr. Ez a párosítás kifejezetten tetszik. Annyi sznob emberke van, akik nem sajnálnak ilyenre áldozni, hogy megfelelő reklámmal igen jövedelmező mellékfoglalkozás lehetne. Lelki szemeim előtt már látom is a kis kuckót, ahol ezt el tudom képzelni. Azt hiszem ez is csak egy álom marad, mert az anyagi fedezet nem lesz meg egyhamar… Ez végre valami olyan lenne, amit szívből szeretnék és tudnék csinálni, hisz kellő figyelmet és törődést az állatok meghálálnák. Bááár… El tudom képzelni, hogy milyen értetlenül állnak egy kiállítás előtt, amikor agyon vannak tupírozva, fésülve és saját társaikat megtévesztő illatfelhőben pompáznak.
Mi lenne, ha létrehoznék egy alapítvány a tanulmányaim támogatására?
Alapítvány Kedvenceink Lelki és Testi Szépségéért. Hmm??
Támogatók jelentkezését várom kommentben és e-mailben. Persely nálam, de a bankszámlaszámom is publikálom szponzor jelentkezése esetén. Cserébe az első kezelés mindenkinek ingyenes és ajándék kutyagumit adok. :D
kedd, január 08, 2008
Túlolvasott....
...lettem ma.
Egész nap a neten böngésztem érdekes blogok után. Sikerült is párat találnom. Esti rohangálásom után leültem a gép elé és mindenféle irományokon csemegézve rájöttem, hogy amit csinálok az bohóckodás. Valaki már megírta helyetem, hogy úgyse tudjuk visszaadni az érzést, amit átélünk, hisz képtelenség másoknak leírni egy illatot, egy látványt vagy akár egy hétköznapi tárgyat. Minden tiszteletem és elismerésem azoké, akiknek ez sikerül.
Persze a blogok nagy része nem erről szól. Nekem jól esik leírni a pillanatnyi gondolatom, amit nem tudok mással megbeszélni, vagy akár egy kósza elképzelést, ami talán arra se érdemes, hogy kibeszéljem. Beleolvasgatva régi bejegyzéseimbe, jókat mosolygok magamon, mert néha magam se tudom, hogy akkor mit akartam közölni a nagyvilággal.
Ma olvastam egy nagyon lebilincselő naplót és rádöbbentett arra a tényre, hogy én soha nem leszek képes ennyire kitárulkozni. Sóvárogva kalandoztam el, hogy mi lenne, ha én is hasonló nyíltsággal vállalnám fel az intim életem, fájdalmam, örömöm.
Nem tudnám megtenni. Agyam legmélyén mindig megíródnak ezek a részek is, de talán gyáva vagyok ahhoz, hogy publikáljam.
Nem merek szembesülni azzal, hogy valaki túl sokat tudjon rólam.
Nem merem felvállalni az érzéseim a nyílvánosság előtt, mert tudom, hogy vannak emberek, akik visszaélnének ezzel. Így maradok a semmitmondó, közömbös témák boncolgatásánál.
Ez a bejegyzés is túl sokat árul el rólam...
Egész nap a neten böngésztem érdekes blogok után. Sikerült is párat találnom. Esti rohangálásom után leültem a gép elé és mindenféle irományokon csemegézve rájöttem, hogy amit csinálok az bohóckodás. Valaki már megírta helyetem, hogy úgyse tudjuk visszaadni az érzést, amit átélünk, hisz képtelenség másoknak leírni egy illatot, egy látványt vagy akár egy hétköznapi tárgyat. Minden tiszteletem és elismerésem azoké, akiknek ez sikerül.
Persze a blogok nagy része nem erről szól. Nekem jól esik leírni a pillanatnyi gondolatom, amit nem tudok mással megbeszélni, vagy akár egy kósza elképzelést, ami talán arra se érdemes, hogy kibeszéljem. Beleolvasgatva régi bejegyzéseimbe, jókat mosolygok magamon, mert néha magam se tudom, hogy akkor mit akartam közölni a nagyvilággal.
Ma olvastam egy nagyon lebilincselő naplót és rádöbbentett arra a tényre, hogy én soha nem leszek képes ennyire kitárulkozni. Sóvárogva kalandoztam el, hogy mi lenne, ha én is hasonló nyíltsággal vállalnám fel az intim életem, fájdalmam, örömöm.
Nem tudnám megtenni. Agyam legmélyén mindig megíródnak ezek a részek is, de talán gyáva vagyok ahhoz, hogy publikáljam.
Nem merek szembesülni azzal, hogy valaki túl sokat tudjon rólam.
Nem merem felvállalni az érzéseim a nyílvánosság előtt, mert tudom, hogy vannak emberek, akik visszaélnének ezzel. Így maradok a semmitmondó, közömbös témák boncolgatásánál.
Ez a bejegyzés is túl sokat árul el rólam...
hétfő, január 07, 2008
Perez Hilton
http://perezhilton.com/
Itt is ajnánlanám az érdeklődök figyelmébe :D
A szöveg haláli :D
Azt hiszem ihletet kaptam... Hmm...
Itt is ajnánlanám az érdeklődök figyelmébe :D
A szöveg haláli :D
Azt hiszem ihletet kaptam... Hmm...
Új év, új célok
Tavalyi évre nem voltak céljaim, csak elképzeléseim és mégis sok mindent elértem.
Visszatekintve és mérlegelve, elmondhatom, hogy egy színes, eseménydús és örömökben teli évem volt. Idővel az ember a rosszat elfeleljti. Én is ezt teszem.
Év elején váratlanul belecsöppentem egy kapcsolatba, amit nem mindenki nézett jó szemmel és voltak, akik megpróbáltak keresztbe tenni, de nem sikerült. Pár nap egymás nélkül, csak arra volt jó, hogy rádöbbentünk az igazi érzéseinkre. Hiába volt ott a lehetőség, hogy mással bármi is alakuljon, egyikünk se tudta volna megtenni, még gondolatban sem. Egyszer se ingott meg ez az érzés, még akkor se, ha néha elbizonytalanodtunk és elbizonytalanodni normális. Ha valaki sok időt tölt egyedül, akkor sokkal nehezebb alkalmazkodni és egy kapcsolatban a tolerancia és alkalmazkodás alap. Közösen túljutottunk az akadályokon, amelyek megerősítették a kettőnk közötti kötődést. 1 év szingli élet után (aminek minden percét élveztem)nem gondoltam volna, hogy ilyen jó az, amikor van kihez bújni minden este. Ez a szentimentalizmus már a korral jár. :)
Úgy tervezem, hogy idén tovább építgetem a jövőmet, ill. jövőnket. Szerencsémre egy remek, megértő, vicces és szerető családba csöppentem és ez nekem nagyon fontos.
Ennél többet nem is lehet kívánni és nem is akarok.
Vágyaim vannak, elképzeléseim... a közös életünkről, a házunkról... családról... de mindent a maga idejében. :)
Visszatekintve és mérlegelve, elmondhatom, hogy egy színes, eseménydús és örömökben teli évem volt. Idővel az ember a rosszat elfeleljti. Én is ezt teszem.
Év elején váratlanul belecsöppentem egy kapcsolatba, amit nem mindenki nézett jó szemmel és voltak, akik megpróbáltak keresztbe tenni, de nem sikerült. Pár nap egymás nélkül, csak arra volt jó, hogy rádöbbentünk az igazi érzéseinkre. Hiába volt ott a lehetőség, hogy mással bármi is alakuljon, egyikünk se tudta volna megtenni, még gondolatban sem. Egyszer se ingott meg ez az érzés, még akkor se, ha néha elbizonytalanodtunk és elbizonytalanodni normális. Ha valaki sok időt tölt egyedül, akkor sokkal nehezebb alkalmazkodni és egy kapcsolatban a tolerancia és alkalmazkodás alap. Közösen túljutottunk az akadályokon, amelyek megerősítették a kettőnk közötti kötődést. 1 év szingli élet után (aminek minden percét élveztem)nem gondoltam volna, hogy ilyen jó az, amikor van kihez bújni minden este. Ez a szentimentalizmus már a korral jár. :)
Úgy tervezem, hogy idén tovább építgetem a jövőmet, ill. jövőnket. Szerencsémre egy remek, megértő, vicces és szerető családba csöppentem és ez nekem nagyon fontos.
Ennél többet nem is lehet kívánni és nem is akarok.
Vágyaim vannak, elképzeléseim... a közös életünkről, a házunkról... családról... de mindent a maga idejében. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)