"Nagyi" blogja

A mai nap is az olvasás jegyében telik. Rátaláltam egy 62 éves hölgy naplójára, amelyben igazi szívmelengető történeteket lehet olvasni. Mesél a mindennapi életéről, gyerekkoráról és eddigi tapasztalatairól. Nagyon örülök, hogy végre nem huszonévesek blogját böngészem, hisz sokat lehet tanulni az idősebb korosztálytól és számunkra teljesen más világot mutatnak be és más szemszögből látják napjainkat.
Minél többet olvasom, annál inkább rá kell jöjjek, hogy mennyi bölcsességgel és igazsággal áll az élethez. Olyan dolgokat ír, ami teljesen nyilvánvalónak tűnik nekem is, de valahogy soha nem fogalmaztam meg ilyen módon.
A gondolataim elkalandoztak a sokadik bejegyzés olvasása után és azon agyaltam, hogy mi lenne, ha sok év távlatából írnám meg az élményeim, életem kalandjait. Áldás-e vagy átok, hogy a mai modern világban, számítógépen felnőve napról-napra írok?!
Vajon más szemmel látom-e majd a most átélt dolgokat? Vajon hogyan fogalmaznám meg ezeket 20 év távlatából? Történik-e velem olyan, amit érdemes lenne megírni annyi idő után?
Megvan ennek az előnye is és a hátránya is. Ma tényként, realisztikusan írom le mindennapi életem a maga jóságával és szomorúságával. Az idő azonban mindent megszépít. Idővel mindenre találunk magyarázatot és vigaszt és a fájó emlékek is elhalványulnak, a szép emlékek pedig még szebbnek tűnnek.
Egy előnyét látom, 20 év múlva majd nevetve fogom megmutatni a gyerekeimnek, hogy az Ő anyukájuk, a maga komolyságával vagy éppen bohóságával hogyan élte az életét és milyen problémái voltak. Nem bánom, hogy napló írásába kezdtem, hisz néhány kedves olvasóm rendszeresen bíztat az írással, és mindig hálásan reagálnak egy újabb bejegyzésre.
Mások nyomorúságát, bánatát olvasva mindig rádöbbenek, hogy szerencsésnek mondhatom magam, azért, ami az életemben adatott eddig és hálás lehetek a családomnak és szeretteimnek, hogy mit értem el idáig. Ne mindig csak az anyagi javakat nézzük, hanem a morális és emberi értékeket… Becsüljük meg, amink van és ne legyünk telhetetlenek…

Köszönöm „nagyi”, hogy megosztasz sok szép és számodra fontos emléket velünk, amiből tanulhatunk és átértékelhetjük az életet és azt, hogy mi az, ami fontos.