Felvágták a nyelvem....

..de nem ám akárhogy.. 3 hónap után rászántam magam, hogy visszamenjek a dokihoz, hogy kicseréltessem az ideiglenes tömést. Egy hét után kellett volna visszamennem, de lebetegedtem és mivel nem voltak fájdalmaim a gyógyulás után, ezért halogattam, amíg lehet.
Tegnap elhatároztam, hogy még mielőtt gond lesz, visszamegyek.
Ma lecsüccsentem és egész nyugodt voltam a körülményekhez képest. A doki kikaparta a gyógytömést és szépen betömte véglegessel.
Haraptam egyet, hogy megnézze nem lett-e túl magas. Az lett.. elővette a csiszolót és elkezdte formára igazítani. Nah, ekkor jött egy kis bibi. Hirtelem fájdalom nyilalt a fogam mélyébe és én erre ösztönösen elrántottam a fejem...
Ezt nem kellett volna, mert a nyelvem egyből testközelbe került a csiszolóval. Kb. 4 centis részen szépen végighasította. Dőlt a vér és tehetetlenül szemléltem, hogy mi lesz.
A doki nagyobb pánikban volt, mint én. Ő látta is mi történt, én csak éreztem. Amikor megláttam a riadalmat a szemében, akkor fogtam fel, hogy ez nem vicc és elkezdett remegni mindenem.
Átkísért a műtőbe, ahol alá kellett írnom egy műtéti beleegyezést, bemosakodott és előkészített varrásra. Addigra már megszabadultam 2 dl vértől és kezdtem szédülni a fájdalomtól és az ijedelemtől.
Kihúzta a nyelvem, körbeszurizta és nekilátott a műtétnek. Pár perc alatt összevarrta 4 öltéssel. Semmit se éreztem, csak azt, hogy könnyes a szemem az ijedtségtől.
Gyengéden letörölgette és megsimogatta az arcom. Addigra már a doki is megnyugodott és szerintem bánta, hogy kiabált a baleset után.
A műtét végén jót nevettünk a szeleburdiságomon és megígértem, hogy legközelebb igyekszem magam visszafogni.

Annyira siettem, hogy a TAJ kártyámat ott hagytam. :D

Jah, a műtét után visszasétáltunk a rendelőbe és befejezte a tömés csiszolását, mintha mi sem történt volna. Az én kezeim és lábaim még akkor is remegtek....

Szeretlek...

...őszintén és tiszta szívből...
Úgy érzem az elmúlt 24 órában még közelebb kerültünk egymáshoz...
Boldogsággal tölt el, ha Rád gondolok...

Ui: Akinek szól az érti... Kedves olvasóim pedig épp egy szentimentális pillanatnak a tanúi lehetnek. (Uhhh.. ez most hosszú "Ú" vagy rövid "U"????) :o)
Igen, ez is én vagyok, mégha meglepő is.

Furcsa 24 órán vagyok túl, de megtanultam, hogy a számomra igazán fontos emberek minden körülmények között mellettem állnak.

Köszönöm, hogy vagytok nekem. :)

Vigasz

Tegnapi napom után kellett valami, amivel kiengesztelhetem magam. Megtettem.
Rendeltem két parfümöt.
Salvador Dali – Laguna
Bvlgari - Petits et Mamans

Mert megérdemlem :)

Bal lábbal keltem...

.. mert a jobb bokám kiment. Tegnap elszenvedtem egy kis balesetet és a bokám azóta is sajog.. Tegnap azt mondtam, ha ma nem múlik el, akkor elmegyek dokihoz. Ma azt mondom, hogyha holnap is fájni fog, akkor majd este megyek dokihoz. :)
Bal lábas ébredésem után még két kis apró incidens emelte a nap hangulatát. A pokol ugye felfelé van? Mert csak akkor érvényes ez a hangulatemelés..... Ez csak vmi szóvicc akart lenni, de már én se értem mi volt vele a célom :D
Szóval betértem a kis boltocskámba, ahol mostanában a reggelimet szerzem be.. Kiválasztottam a 100 féle inyencség közül a leginkább kedvemre valót és kértem mellé egy doboz cigit. Na ekkor kezdődött a gond.. Átadtam a pénztárcámban lapuló nagyobb címletet és erre közölték, hogy nem tudnak visszaadni. Valahogy összekapartam a reggelire való aprót, de a cigire már nem maradt.
Beültem az autóba és elkezdtem majszolgatni a kakós csigámat és haladtam a kietlen úton, amíg elértem a parkolóba.
Kiszállván az autóból, felfigyeltem egy foltra a beige üléshuzaton... Friss, nedves folt volt. Előtte a táskám volt ott és egyből megnéztem, hogy mi folyik ott.. vagyis benne.
Amikor realizáltam a nedvesség forrását, egy kisebb szívrohamot kaptam... Nem tudom hogyan, de eltörött a kedvenc parfümöm, amit drága sógornőmtől kaptam...
Annyira boldog voltam, amikor megkaptam, mert tudtam, hogy magamnak mostanában nem tudok ilyet venni és azért is örültem neki, mert fontos számomra akitől kaptam. Ez volt az illatok illata.. Az az illat, amit a megjelenése óta imádtam és csak különleges alkalmakra használtam. Most is spóroltam vele és nem használtam minden nap... És tessék.. Semmi se maradt belőle...
Teljesen elkeseredtem és elkezdtem pityeregni, mint egy kisgyerek, aki eltörte a poharát és fél, hogy leszídják.
Amikor a zsebemhez nyúltam, hogy idegességemben rágyújtsak, rájöttem, hogy összesen 3 szál cigretta áll a rendelkezésemre, egészen estig... Hisz nem tudtak visszaadni...
Beértem a helyemre és elkezdtem kipakolni az illatozó táskám... akkor találtam az egyik zsebben egy ezrest.. A cigipénz, ami a boltban jól jött volna.
Talán, ha akkor megtalálom és talán, ha sikerül megvennem a cigit és talán, ha nem kell bosszankodnom, akkor a parfümöm se tört volna össze.
Túl sok a ha.. Biztos kiérdemeltem ezt valamivel... Mindenesetre, aki rosszat kívánt nekem, annak száradjon ki az agyvize.
Lényeg, hogy ezek az események megbélyegezték az egész napom. Az engem körüllengő chanel chance illat minden másodpercben emlékeztetett arra, amit elvesztettem...
Most kezdek magamhoz térni, ezért el is megyek is kicsit a dolgomra...