szerda, február 06, 2008

Bal lábbal keltem...

.. mert a jobb bokám kiment. Tegnap elszenvedtem egy kis balesetet és a bokám azóta is sajog.. Tegnap azt mondtam, ha ma nem múlik el, akkor elmegyek dokihoz. Ma azt mondom, hogyha holnap is fájni fog, akkor majd este megyek dokihoz. :)
Bal lábas ébredésem után még két kis apró incidens emelte a nap hangulatát. A pokol ugye felfelé van? Mert csak akkor érvényes ez a hangulatemelés..... Ez csak vmi szóvicc akart lenni, de már én se értem mi volt vele a célom :D
Szóval betértem a kis boltocskámba, ahol mostanában a reggelimet szerzem be.. Kiválasztottam a 100 féle inyencség közül a leginkább kedvemre valót és kértem mellé egy doboz cigit. Na ekkor kezdődött a gond.. Átadtam a pénztárcámban lapuló nagyobb címletet és erre közölték, hogy nem tudnak visszaadni. Valahogy összekapartam a reggelire való aprót, de a cigire már nem maradt.
Beültem az autóba és elkezdtem majszolgatni a kakós csigámat és haladtam a kietlen úton, amíg elértem a parkolóba.
Kiszállván az autóból, felfigyeltem egy foltra a beige üléshuzaton... Friss, nedves folt volt. Előtte a táskám volt ott és egyből megnéztem, hogy mi folyik ott.. vagyis benne.
Amikor realizáltam a nedvesség forrását, egy kisebb szívrohamot kaptam... Nem tudom hogyan, de eltörött a kedvenc parfümöm, amit drága sógornőmtől kaptam...
Annyira boldog voltam, amikor megkaptam, mert tudtam, hogy magamnak mostanában nem tudok ilyet venni és azért is örültem neki, mert fontos számomra akitől kaptam. Ez volt az illatok illata.. Az az illat, amit a megjelenése óta imádtam és csak különleges alkalmakra használtam. Most is spóroltam vele és nem használtam minden nap... És tessék.. Semmi se maradt belőle...
Teljesen elkeseredtem és elkezdtem pityeregni, mint egy kisgyerek, aki eltörte a poharát és fél, hogy leszídják.
Amikor a zsebemhez nyúltam, hogy idegességemben rágyújtsak, rájöttem, hogy összesen 3 szál cigretta áll a rendelkezésemre, egészen estig... Hisz nem tudtak visszaadni...
Beértem a helyemre és elkezdtem kipakolni az illatozó táskám... akkor találtam az egyik zsebben egy ezrest.. A cigipénz, ami a boltban jól jött volna.
Talán, ha akkor megtalálom és talán, ha sikerül megvennem a cigit és talán, ha nem kell bosszankodnom, akkor a parfümöm se tört volna össze.
Túl sok a ha.. Biztos kiérdemeltem ezt valamivel... Mindenesetre, aki rosszat kívánt nekem, annak száradjon ki az agyvize.
Lényeg, hogy ezek az események megbélyegezték az egész napom. Az engem körüllengő chanel chance illat minden másodpercben emlékeztetett arra, amit elvesztettem...
Most kezdek magamhoz térni, ezért el is megyek is kicsit a dolgomra...

Nincsenek megjegyzések: