..de nem ám akárhogy.. 3 hónap után rászántam magam, hogy visszamenjek a dokihoz, hogy kicseréltessem az ideiglenes tömést. Egy hét után kellett volna visszamennem, de lebetegedtem és mivel nem voltak fájdalmaim a gyógyulás után, ezért halogattam, amíg lehet.
Tegnap elhatároztam, hogy még mielőtt gond lesz, visszamegyek.
Ma lecsüccsentem és egész nyugodt voltam a körülményekhez képest. A doki kikaparta a gyógytömést és szépen betömte véglegessel.
Haraptam egyet, hogy megnézze nem lett-e túl magas. Az lett.. elővette a csiszolót és elkezdte formára igazítani. Nah, ekkor jött egy kis bibi. Hirtelem fájdalom nyilalt a fogam mélyébe és én erre ösztönösen elrántottam a fejem...
Ezt nem kellett volna, mert a nyelvem egyből testközelbe került a csiszolóval. Kb. 4 centis részen szépen végighasította. Dőlt a vér és tehetetlenül szemléltem, hogy mi lesz.
A doki nagyobb pánikban volt, mint én. Ő látta is mi történt, én csak éreztem. Amikor megláttam a riadalmat a szemében, akkor fogtam fel, hogy ez nem vicc és elkezdett remegni mindenem.
Átkísért a műtőbe, ahol alá kellett írnom egy műtéti beleegyezést, bemosakodott és előkészített varrásra. Addigra már megszabadultam 2 dl vértől és kezdtem szédülni a fájdalomtól és az ijedelemtől.
Kihúzta a nyelvem, körbeszurizta és nekilátott a műtétnek. Pár perc alatt összevarrta 4 öltéssel. Semmit se éreztem, csak azt, hogy könnyes a szemem az ijedtségtől.
Gyengéden letörölgette és megsimogatta az arcom. Addigra már a doki is megnyugodott és szerintem bánta, hogy kiabált a baleset után.
A műtét végén jót nevettünk a szeleburdiságomon és megígértem, hogy legközelebb igyekszem magam visszafogni.
Annyira siettem, hogy a TAJ kártyámat ott hagytam. :D
Jah, a műtét után visszasétáltunk a rendelőbe és befejezte a tömés csiszolását, mintha mi sem történt volna. Az én kezeim és lábaim még akkor is remegtek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése