Ma nosztalgiáztam. Nem vagyok álmos és csak nyomkodom a tv-t. Végül leragadtam a Kordás, utazós műsornál. Fél szemmel autókat böngésztem neten, másik szememmel meg figyeltem a varázslatos havas tájakat.
A műsor végén hirtelen felcsendült egy ismerős dallam, ami nem volt más, mint a Delta zenéje.
Mélyen bújkáló érzések és emlékek jöttek elő. Hirtelen láttam magam előtt a kicsi szobát, a zöld műszőrrel takart fotelokat és az ezeréves videoton tv-t, amin a nagypapával néztük minden 7végén a Deltát. Ez volt az a műsor, amit már akkor érdeklődve figyeltem, hisz mindig úgy éreztem, hogy valami különleges, futurisztikus dimenzióba repít. Ma már mosolyogva nézném végig bármelyik adást, hisz az akkor jövőbe irányuló elképzelések, eszmék, ma már múltnak számítanak és a jelenlegi tudományágak már messze felülmúlják a realitásunkat.
Hallom a nagypapám hangját, ahogy rácsodálkozik a tudósok vívmányaira és próbálja nekem elmagyarázni gyereknyelven.
Volt egy faliszőnyeg.... Amikor valami nem érdekelt, akkor azzal kötöttem le magam, hogy a sormintában található csíkokat számolgattam, amíg össze nem folyt a szemem előtt.
11 éves voltam, amikor a papa meghalt. Minden nyarat náluk töltöttem és rengeteg csodás emlékem kapcsolódik Gödöllőhöz. Sokszor, ha beteg voltam, akkor is náluk voltam, néha csak egy hétvégére is, de elmentünk.
Emlékszem arra, amikor beteg lett, nem tudtam felfogni mi történik. Illetve felfogtam, de nem akartam tudomást venni a betegségéről. Nem akartam látni, ahogy a szemem láttára leépül és egy élő halottá változik. Utolsó képem mégis az, amikor önmaga árnyékaként, összeaszott testtel fekszik és a mama egy nedves ronggyal törölgeti az ajkait. Már inni se tudott, érezni lehetett a halál szagát a szobában és tudtam, hogy bármelyik pillanatban elhagyhat minket.....
Megtörtént... Nem tudtam sírni egészen a temetésig. Napokon keresztül próbáltam megbarátkozni a halál gondolatával, próbáltam megérteni az élet rendjét, de nem ment.
A temetés végén azoban sikerült. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy elvesztettem valakit, aki nagyon sokat jelentett nekem és soha nem foghatom meg a kezét újra.
Nagyon fáj... még most is... Könnyeimmel küszködve és szipogva próbálom elfogadni a megváltozhatatlant.
Itt a nagymamám.... 80 éves, és szeretném, ha még látná a dédunokáit. Mindent megteszek érte, hogy boldog legyen, hisz csak én vagyok neki... Csak rám számíthat...
Tudom nagymamim, hogy nem olvasol soha, de nagyon szeretlek és mindig vigyázni fogok Rád, mint ahogy Te tetted gyermekkoromban.
hétfő, március 31, 2008
hétfő, március 24, 2008
A nyuszi ajándéka....
... lehetett volna jobb is.
Egy teljesen jól induló nap végére a rendőrségen kötöttem ki. Nem öltem meg senkit, bár az eset után elég közel álltam ahhoz, hogy megtegyem azzal a szerencsecsomaggal, aki összetörte az autóm. Remélem miután bevonják a jogsiját majd megtanul vezetni és addig vizsgáztatják, amíg a parkolás is menni fog neki. Az az idóta nem tudott kifordulni az icipici autójával egy legalább 5 méteres helyen ( ami előtte volt) úgy, hogy ne menjen neki az autómnak, amely merőlegesen parkolt az övére. De könyörgöm, az ilyen minek ül autóba?????
Esti vásárlásunk untán felugrottunk nagymamihoz, és az a rövid idő alatt megtörtént a baleset.
Lementünk, beültünk az autóba és épp indulni akartam, amikor láttam, hogy egy hölgy, babával a karján közelít az autóhoz és szemmel láthatóan valamit mondani akar.
Lehúztam az ablakot és közölte, hogy egy ezüst színű Toyota Yaris belement az autómba és elhajtott. Annyit kiszólt a sofőr, hogy a 40-es lépcsőházban lakik. Elsőre még azt se tudtam, hogy melyik utcára gondol, mert 100 méteres körzeten belül 3 utcának is megtalálható a 40-es száma.
A mai napig nem vagyok benne biztos, hogy melyikre értette, de én automatikusan a legközelebbire gondoltam. A babás hölgyről kiderült, hogy nagymamám szomszédja és szívesen segít, ha tanúskodni kell vagy bármi más felmerül.
Nagyon sokat segített, hogy látta, mert különben nem tudtam volna mit mondani a rendőröknek.
Miután hazaértünk, felhívtam a rendőrséget és megtettem a feljelentést. Fél órán belül kint is voltak és megnézték az autót. Megegyeztem velük, hogy a rendőrség előtt találkozunk, ők még elmentek a helyszínre hátha ott az autó. Ha minden igaz, akkor ott is volt az autó, ugyanis a rendőrök azzal fogadtak, hogy találtak a leírásnak megfelelően egy ugyanolyan típusú kocsit, amelyen friss sérülések voltak és szinte biztos, hogy az lehetett. Kinyomozták, hogy székesfehérvári a tulaj, és ez egy kicsit megnehezíti a nyomozást, illetve meghosszabbítja a folyamatot.
Miután lerendeztük a papírmunkát, odamanetm a mami elé, hogy én is felírhassam magamnak a rendszámot és képet csináljak az elkövető autóról. Kiszálltam a kocsiból, kivettem az elemlámpát és elkezdtem körbejárni a parkolót. Már akkor észrevettem, hogy egy zöld Fiat Puntoban ül egy pasi és figyel. Megfordult a fejemben, hogy hátha a nőnek valami hozzáratozója és valami bosszún töri a fejét, mert esetleg meglátták a rendőröket, hogy kint voltak és az autó körül nézelődtek. A pasi a Fiatban megvárta, amíg visszaülök az autóba és csak azután hajtott el. Mellesleg a Yaris már nem volt addigra ott, és azóta is keresem.
Mivel cserbenhagyásról van szó ezért, ha elkapják, akkor nemcsak a kárt kell a biztosító felé megtértitenie, de még kap egy jelentős pénzbüntetést is és a jogsiát is elveszik legalább fél évre.
Én nem érzem jobban magam ettől, mert ettől az autómon még ugyanúgy ott a kár és csináltathatom meg...
Nem is értem az ilyen embereket, nem ez lenne a megoldás. Ha normálisan állt volna hozzá és meghagyja az adatait, akkor a biztosító és a rendőrség bevonása nélkül is le tudtuk volna rendezni.
Most már csak attól tartok, ha lezárul az ügy és meglesz a tettes, akkor nehogy bosszú által vezérelve, újabb kárt tegyen az autómban....
Addig meg se csináltatom az autóm, amíg nagyi is el nem költözik.
Kb. 2 hónap és már semmi se fog ide kötni a munkámon kívül, de akkor nagy ívben elkerülom majd még a ház környékét is...
Egy teljesen jól induló nap végére a rendőrségen kötöttem ki. Nem öltem meg senkit, bár az eset után elég közel álltam ahhoz, hogy megtegyem azzal a szerencsecsomaggal, aki összetörte az autóm. Remélem miután bevonják a jogsiját majd megtanul vezetni és addig vizsgáztatják, amíg a parkolás is menni fog neki. Az az idóta nem tudott kifordulni az icipici autójával egy legalább 5 méteres helyen ( ami előtte volt) úgy, hogy ne menjen neki az autómnak, amely merőlegesen parkolt az övére. De könyörgöm, az ilyen minek ül autóba?????
Esti vásárlásunk untán felugrottunk nagymamihoz, és az a rövid idő alatt megtörtént a baleset.
Lementünk, beültünk az autóba és épp indulni akartam, amikor láttam, hogy egy hölgy, babával a karján közelít az autóhoz és szemmel láthatóan valamit mondani akar.
Lehúztam az ablakot és közölte, hogy egy ezüst színű Toyota Yaris belement az autómba és elhajtott. Annyit kiszólt a sofőr, hogy a 40-es lépcsőházban lakik. Elsőre még azt se tudtam, hogy melyik utcára gondol, mert 100 méteres körzeten belül 3 utcának is megtalálható a 40-es száma.
A mai napig nem vagyok benne biztos, hogy melyikre értette, de én automatikusan a legközelebbire gondoltam. A babás hölgyről kiderült, hogy nagymamám szomszédja és szívesen segít, ha tanúskodni kell vagy bármi más felmerül.
Nagyon sokat segített, hogy látta, mert különben nem tudtam volna mit mondani a rendőröknek.
Miután hazaértünk, felhívtam a rendőrséget és megtettem a feljelentést. Fél órán belül kint is voltak és megnézték az autót. Megegyeztem velük, hogy a rendőrség előtt találkozunk, ők még elmentek a helyszínre hátha ott az autó. Ha minden igaz, akkor ott is volt az autó, ugyanis a rendőrök azzal fogadtak, hogy találtak a leírásnak megfelelően egy ugyanolyan típusú kocsit, amelyen friss sérülések voltak és szinte biztos, hogy az lehetett. Kinyomozták, hogy székesfehérvári a tulaj, és ez egy kicsit megnehezíti a nyomozást, illetve meghosszabbítja a folyamatot.
Miután lerendeztük a papírmunkát, odamanetm a mami elé, hogy én is felírhassam magamnak a rendszámot és képet csináljak az elkövető autóról. Kiszálltam a kocsiból, kivettem az elemlámpát és elkezdtem körbejárni a parkolót. Már akkor észrevettem, hogy egy zöld Fiat Puntoban ül egy pasi és figyel. Megfordult a fejemben, hogy hátha a nőnek valami hozzáratozója és valami bosszún töri a fejét, mert esetleg meglátták a rendőröket, hogy kint voltak és az autó körül nézelődtek. A pasi a Fiatban megvárta, amíg visszaülök az autóba és csak azután hajtott el. Mellesleg a Yaris már nem volt addigra ott, és azóta is keresem.
Mivel cserbenhagyásról van szó ezért, ha elkapják, akkor nemcsak a kárt kell a biztosító felé megtértitenie, de még kap egy jelentős pénzbüntetést is és a jogsiát is elveszik legalább fél évre.
Én nem érzem jobban magam ettől, mert ettől az autómon még ugyanúgy ott a kár és csináltathatom meg...
Nem is értem az ilyen embereket, nem ez lenne a megoldás. Ha normálisan állt volna hozzá és meghagyja az adatait, akkor a biztosító és a rendőrség bevonása nélkül is le tudtuk volna rendezni.
Most már csak attól tartok, ha lezárul az ügy és meglesz a tettes, akkor nehogy bosszú által vezérelve, újabb kárt tegyen az autómban....
Addig meg se csináltatom az autóm, amíg nagyi is el nem költözik.
Kb. 2 hónap és már semmi se fog ide kötni a munkámon kívül, de akkor nagy ívben elkerülom majd még a ház környékét is...
szerda, március 19, 2008
Denmark
Na, oda megyek :)
Nevem napját ott fogom ünnepelni sok kollégával, a világ minden részéről.
21-én utazom és másnap kezdek okosodni.
Nem kis meglepetésemre, tegnap érkezett a quality manager-től egy e-mail, amiben engem delegált egy dán tréningre. Legalább háromszor el kellett olvasnom, mire rájöttem, hogy jól olvasom és a fejtágítás Dániában lesz. A végső bólintás után a szám kétszer körbeérte a fejem. Alig vártam, hogy mindenkinek elújságoljam. Persze ezt csak azok tudják felfogni, akik már bújtak hasonló cipőbe. Nem jellemző, hogy valaki egy éves munkaviszony után már kijut ilyen tréningekre, úgyhogy nagyon szerencsésnek érzem magam. És.. ez még nem minden. Nem egy unalmas, száraz, használhatatlan képzés lesz, hanem egy olyan, ami nagyban meg fogja könnyíteni a munkám napi szinten. Sok okos ember összedugta a fejét és kitalálták, hogyan lehet a slow movereket hatékonyabban, rugalmasabban kezelni SAP szinten.
Visszaolvasva, az utolsó mondatom kicsit érthetetlen, nem SAP felhasználók körében, de ennyit megengedhetek most a nagy örömömben. A hangsúly úgysem azon van.
Már most azon gondolkozom, hogy vajon milyen idő lesz akkor ott és milyen ruhákat kell vinnem.
Mennem kell.... Dr. House...
Ígérem gyakrabban fogok írni és értelmesebbet, de annyi minden leköt, hogy erre jut a legkevesebb időm.
7végén, amikor az embernek elvileg több ideje van, akkor meg valahogy soha nem vagyok hajlandó huzamosabb ideig a gép előtt ülni. Ülök eleget 7közben, munkában... A 7vége az nekem szinte szent.. Pihizünk, tévézünk, főzök (ez nem elírás, E/1, mivel apa nem szokta aktivizálni magát főzés terén) :D Nem is várom el... Egyszer Ő csinált ebédet és napokkal később, még én dobtam ki a maradékot. Nem értem miért, de valahogy nem fogyott el. Biztos túl jó volt és sajnáltuk megenni a másik elől... Egészen addig, amíg meg nem romlott.
Majd a közös kis konyhánkban megszerettetem Vele és bevezetem a főzés rejtelmeibe.
Ma már kerteket is nézegettem. Mindig is szerettem tervezgetni és a kert nagyon fontos. Az lesz a béke szigete.. ahol mindig el tudunk majd lazulni.... Bárcsak ott tartanánk már, hogy a virágokat kell válogatni....
Nevem napját ott fogom ünnepelni sok kollégával, a világ minden részéről.
21-én utazom és másnap kezdek okosodni.
Nem kis meglepetésemre, tegnap érkezett a quality manager-től egy e-mail, amiben engem delegált egy dán tréningre. Legalább háromszor el kellett olvasnom, mire rájöttem, hogy jól olvasom és a fejtágítás Dániában lesz. A végső bólintás után a szám kétszer körbeérte a fejem. Alig vártam, hogy mindenkinek elújságoljam. Persze ezt csak azok tudják felfogni, akik már bújtak hasonló cipőbe. Nem jellemző, hogy valaki egy éves munkaviszony után már kijut ilyen tréningekre, úgyhogy nagyon szerencsésnek érzem magam. És.. ez még nem minden. Nem egy unalmas, száraz, használhatatlan képzés lesz, hanem egy olyan, ami nagyban meg fogja könnyíteni a munkám napi szinten. Sok okos ember összedugta a fejét és kitalálták, hogyan lehet a slow movereket hatékonyabban, rugalmasabban kezelni SAP szinten.
Visszaolvasva, az utolsó mondatom kicsit érthetetlen, nem SAP felhasználók körében, de ennyit megengedhetek most a nagy örömömben. A hangsúly úgysem azon van.
Már most azon gondolkozom, hogy vajon milyen idő lesz akkor ott és milyen ruhákat kell vinnem.
Mennem kell.... Dr. House...
Ígérem gyakrabban fogok írni és értelmesebbet, de annyi minden leköt, hogy erre jut a legkevesebb időm.
7végén, amikor az embernek elvileg több ideje van, akkor meg valahogy soha nem vagyok hajlandó huzamosabb ideig a gép előtt ülni. Ülök eleget 7közben, munkában... A 7vége az nekem szinte szent.. Pihizünk, tévézünk, főzök (ez nem elírás, E/1, mivel apa nem szokta aktivizálni magát főzés terén) :D Nem is várom el... Egyszer Ő csinált ebédet és napokkal később, még én dobtam ki a maradékot. Nem értem miért, de valahogy nem fogyott el. Biztos túl jó volt és sajnáltuk megenni a másik elől... Egészen addig, amíg meg nem romlott.
Majd a közös kis konyhánkban megszerettetem Vele és bevezetem a főzés rejtelmeibe.
Ma már kerteket is nézegettem. Mindig is szerettem tervezgetni és a kert nagyon fontos. Az lesz a béke szigete.. ahol mindig el tudunk majd lazulni.... Bárcsak ott tartanánk már, hogy a virágokat kell válogatni....
csütörtök, március 06, 2008
Komment írása
Többen reklamáltak már, hogy nem tudtak kommentet írni nekem a blogomra, ezért úgy döntöttem, hogy tartok egy rövid kis ismertetőt arról, hogyan is lehet. :)
Nem nehéz.
1. lépés
Minden bejegyzés végén van egy olyan rész, ahol a dátum és egyebek vannak.
Ott van az, hogy 0 megjegyzés. Arra kell rákattintani, és akkor beugrik egy új oldal.
2. lépés
Jobb oldalon van fent, hogy MEGJEGYZÉS KÜLDÉSE.
Alatta a fehér kockába be kell írni a szöveget, amit közölni szeretnétek velem.
FONTOS!!!! Az üzenetetek után légyszi írjátok alá, hogy tudjam ki is írta.
3. lépés
Ez alatt van néhány betű elfolyva picit.
Ezeket a betűket kell a szóellenőrzés után található kis hasábba beírni, ami után egy mozgássérült jel található.
4. lépés
Identitás választása:
Itt menjetek le a legvégére és válasszátok ki, hogy NÉVTELEN. Így a legegyszerűbb és nem kell hozzá semmilyen regisztráció sem. Ezért kértem, hogy írjátok az üzenet végére, hogy kik vagytok, mert itt a névtelen van bejelölve.
5. lépés – és egyben utolsó
Rá kell kattintani az üzenet küldésre.
Ha bárkinek lenne további kérdése, akkor jelezze valamilyen úton..
Most már várom a sok-sok üzenetet :)
Nem nehéz.
1. lépés
Minden bejegyzés végén van egy olyan rész, ahol a dátum és egyebek vannak.
Ott van az, hogy 0 megjegyzés. Arra kell rákattintani, és akkor beugrik egy új oldal.
2. lépés
Jobb oldalon van fent, hogy MEGJEGYZÉS KÜLDÉSE.
Alatta a fehér kockába be kell írni a szöveget, amit közölni szeretnétek velem.
FONTOS!!!! Az üzenetetek után légyszi írjátok alá, hogy tudjam ki is írta.
3. lépés
Ez alatt van néhány betű elfolyva picit.
Ezeket a betűket kell a szóellenőrzés után található kis hasábba beírni, ami után egy mozgássérült jel található.
4. lépés
Identitás választása:
Itt menjetek le a legvégére és válasszátok ki, hogy NÉVTELEN. Így a legegyszerűbb és nem kell hozzá semmilyen regisztráció sem. Ezért kértem, hogy írjátok az üzenet végére, hogy kik vagytok, mert itt a névtelen van bejelölve.
5. lépés – és egyben utolsó
Rá kell kattintani az üzenet küldésre.
Ha bárkinek lenne további kérdése, akkor jelezze valamilyen úton..
Most már várom a sok-sok üzenetet :)
szerda, március 05, 2008
Mi a kapukód?
Este már elkezdtem fűzni Edinát, (sógornőm és családjának nagy barátnője) hogy jöjjön el és aludjon itt, mert egy hadseregre főztem (utólag kiderült mi egy remek 2 személyes hadsereg hősei vagyunk) és legalább Ő is egy kicsit kimozdul...
Órákon keresztül csábítottam minden földi jóval. Egyedül sajgó vagy éppen nem tudom milyen hátsójának az ápolgatását nem vállaltam, de még egy derékkenegetést is beígértem. Minden bájt és fortélyt bevetettem, de csak nem akaródzott elindulni...
Nem is jött, amit utólag remélem megbánt :P
Egész este a konyhában ültünk és az élet nagy dolgairól beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Talán ehhez a bor is hozzásegített, mert a 2. üveg után már alapból mosolyra állt a szánk.. Hát még a nyelvemben a varrat, ami addigra már inkább egy szúrós tüskére emlékeztetett.
Éjfél után valamit meg akartunk osztani Edinával. Nem emlékszem pontosan mi volt az, de az biztos, hogy baromi fontosnak hittük akkor.
Ekkor jött az ominózus kérdés.
Ahogy felvette a telefont, volt egy galád ötletünk, illetve életem értelmének. Csacsi csak annyit kérdezett, "hogy mi a kapukód".
Edina álomittasan elmotyogta és kisétált a bejárati ajtóhoz és várt... várt és várt. Mi addigra már nem voltunk vonalban. Nem is tudtuk volna megállni nevetés nélkül.
Letettük a telefont és hangosan vihogva néztünk a kommunikáció legelterjedtebb eszközét, hogy mikor csörren meg.
5 perc múlva Edina visszasétált a szobájába, hogy felhívjon minket, hogy hol a fenében vagyunk és miért nem sikerült bejutnunk. Ő hallgatott, fülelte a neszeket a lépcsőházban és messiásként tekintett a villanyra, hogy mikor kapcsolódik fel...
Csend honolt, se lift, se lámpa, se léptek...
Akkor mondtuk meg neki, hogy mi vagy 50 km-rel messzebb vagyunk, egy másik ajtónál, amihez nem kell kód.. Max egy üveg bor belépőként. :)
Ilyenek voltunk....
Órákon keresztül csábítottam minden földi jóval. Egyedül sajgó vagy éppen nem tudom milyen hátsójának az ápolgatását nem vállaltam, de még egy derékkenegetést is beígértem. Minden bájt és fortélyt bevetettem, de csak nem akaródzott elindulni...
Nem is jött, amit utólag remélem megbánt :P
Egész este a konyhában ültünk és az élet nagy dolgairól beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Talán ehhez a bor is hozzásegített, mert a 2. üveg után már alapból mosolyra állt a szánk.. Hát még a nyelvemben a varrat, ami addigra már inkább egy szúrós tüskére emlékeztetett.
Éjfél után valamit meg akartunk osztani Edinával. Nem emlékszem pontosan mi volt az, de az biztos, hogy baromi fontosnak hittük akkor.
Ekkor jött az ominózus kérdés.
Ahogy felvette a telefont, volt egy galád ötletünk, illetve életem értelmének. Csacsi csak annyit kérdezett, "hogy mi a kapukód".
Edina álomittasan elmotyogta és kisétált a bejárati ajtóhoz és várt... várt és várt. Mi addigra már nem voltunk vonalban. Nem is tudtuk volna megállni nevetés nélkül.
Letettük a telefont és hangosan vihogva néztünk a kommunikáció legelterjedtebb eszközét, hogy mikor csörren meg.
5 perc múlva Edina visszasétált a szobájába, hogy felhívjon minket, hogy hol a fenében vagyunk és miért nem sikerült bejutnunk. Ő hallgatott, fülelte a neszeket a lépcsőházban és messiásként tekintett a villanyra, hogy mikor kapcsolódik fel...
Csend honolt, se lift, se lámpa, se léptek...
Akkor mondtuk meg neki, hogy mi vagy 50 km-rel messzebb vagyunk, egy másik ajtónál, amihez nem kell kód.. Max egy üveg bor belépőként. :)
Ilyenek voltunk....
Kiforrtam
Vagy be? :)
Ma kiszedték az utolsó varratom is. Jelentem jól vagyok, csak még kicsit húzodik. Idővel remélem ez is elmúlik... Orvosom ma is nagyon aranyos volt. Soron kívül elsőnek mehettem be és vigasztalásul kapok egy körpanorámás röntgent is. :)
1-2 héten belül vissza is nézek, mert le akarom a nyelvem is ellenőríztetni.
Kicsit más...
7végén gyarapodott a békagyűjteményem. Mióta békára emlékeztető autóm van, azóta békamánia van nálunk, Füles után.
Valentin napra Csacsim meglepett egy ölelkező békapárossal, 7végén pedig sógornőm egy békás kulcstartóval. Karácsonyra már kaptam egy apró békakirályfit, de a mostani viszi a pálmát.
Ez egy kb. 10 centis béka 4 centis kukival és két golyócskával.
Visítottam a nevetéstől, amikor megláttam. Tegnap épp megmutatni készültem nagymamámnak, amikor elkezdtem morzsolgatni a hegyét és azt vette észe hogy tőben elég laza a varrás. Kicsit megpiszkáltam és akkor láttam, hogy mozog. Az hagyján, hogy mozog, de ki lehet egy zsinóron húzni és akkor elkezd vibrálni. Egészen addig amíg a zsinór vissza nem húzódik és a kis fütyi a helyére nem kerül.
Hát ezért volt az olyan laza tőben. :D
Cicám úgy gondolta:
Ennek csak ekkora van?!!!
Erről ennyit... Brekkk :)
Ma kiszedték az utolsó varratom is. Jelentem jól vagyok, csak még kicsit húzodik. Idővel remélem ez is elmúlik... Orvosom ma is nagyon aranyos volt. Soron kívül elsőnek mehettem be és vigasztalásul kapok egy körpanorámás röntgent is. :)
1-2 héten belül vissza is nézek, mert le akarom a nyelvem is ellenőríztetni.
Kicsit más...
7végén gyarapodott a békagyűjteményem. Mióta békára emlékeztető autóm van, azóta békamánia van nálunk, Füles után.
Valentin napra Csacsim meglepett egy ölelkező békapárossal, 7végén pedig sógornőm egy békás kulcstartóval. Karácsonyra már kaptam egy apró békakirályfit, de a mostani viszi a pálmát.
Ez egy kb. 10 centis béka 4 centis kukival és két golyócskával.
Visítottam a nevetéstől, amikor megláttam. Tegnap épp megmutatni készültem nagymamámnak, amikor elkezdtem morzsolgatni a hegyét és azt vette észe hogy tőben elég laza a varrás. Kicsit megpiszkáltam és akkor láttam, hogy mozog. Az hagyján, hogy mozog, de ki lehet egy zsinóron húzni és akkor elkezd vibrálni. Egészen addig amíg a zsinór vissza nem húzódik és a kis fütyi a helyére nem kerül.
Hát ezért volt az olyan laza tőben. :D
Cicám úgy gondolta:
Ennek csak ekkora van?!!!
Erről ennyit... Brekkk :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)