Lay's Chili & Lime STRONG

Ilyen lehet egy 2 hete nem fürdött török kamionos hónalját nyalogatni.
Valóban strong, nem csak a szaga, de az íze is. Határozottan nem jó értelemben.

Örömbogyó

Gondoltam kicsit jókedvre derítem magam és talán másokat is..

Hozok pár babás képet ide is. :)

Születés utáni első kép:



Első elkapott mosoly 2 naposan:



Néhány kép 2-3 hetesen:








Később folyt. most kihasználom az időt és próbálok a kiscsajjal aludni 1 órát.

Persze nem sikerült aludni, mert felébredt, ahogy lefeküdtem. Nagyon fáradt vagyok, alig alszom. Tegnap éjjel 2 órát sikerült. Csak agyaltam és forgolódtam.

Most is elkezdett ébredezni, ahogy leültem ide.. Pedig 15 perce aludt el.
Úgyhogy azok a képet lehet éjjelig még váratnak magukra. :)

Ez pedig depi....

Egyre jobban kezdek befelé forulni, ok nélkül elkezdek sírni vagy csak nézek magam elé...
DE nem szülés utáni.. Babával semmi gond, imádom, türelmes vagyok, sokat foglalkozom vele, szeretgetem, nyugtatgatom, ha fáj a pocija. Soha nem emeltem fel a hangom, hiába üvölt teli torokból. Minden porcikáját imádom és babusgatom, de ez nem teljesíti ki az életem.
Valami hiányzik, talán egy kicsit több törődés, több szociális élet.
Ninus megfázott, ezért minden mászkálás kilőve, marad a 4 fal, a tv és a számítógép.
Ha az utóbbi 2 dolog nem lenne, már tuti muszájkabit hordanék.
Eddig nem beszéltem senkivel ezekről a dolgokról, mert féltem, hogy nem értik meg. Ezzel most is így vagyok, de ki kell adni magamból. Ha máshogy nem, akkor kiírni itt.
Nincsenek emberek körülöttem, nincs kivel kibeszélnem dolgokat, nem járok el dolgozni, nem ért meg a párom. Nem is várom el, hogy megértsem, mert amíg nincs ilyen helyzetben, addig nem is fogja tudni átérezni.
Átfestettem a hajam barnára, gondoltam a változatosság gyönyőrködtet, kicsit alakítottam a szobán (ezt még korábban), de semmi. 5 perc elégedettség, majd újra rámtör a szorongás, letargia és az önbizalom teljes hiánya.
Ilyen ez..
Várom a tavaszt és a virágillatot. Ez éltet jelenleg Ninuson kívül...

Ex

Múltkor írt egy üzit egy exem, aztán hívott telefonon.
Rá kellett döbbennem, hogy nem tudunk miről beszélgetni. Vagyis tudnánk, de vagy kínos vagy beteges vagy felesleges vagy unalmas.

Kínos: régi közös emlékek.
Beteges: aktuális kapcsolat.
Felesleges: szakítás elemzése.
Unalmas: munka.

Vagyis amikor egy ilyen felhív 2x meggondolom, hogy felvegyem-e. Ugyanis nem hiszem, hogy egészséges egy korábbi párommal megbeszélni az jelenlegi kapcsolatom, még nagyvonalakban se. Részletekről meg kurvára beteges és etikátlan diskurálni.
Közös emlékeket meg nem érdemes forszírozni, hisz az az idő elmúlt és nem kell felelevníteni az érzelmeket, érzéseket. Szép volt, jó volt, köszönöm ennyi!
Mi maradt? Munka, na arról meg beszélgessen, akinek 6 anyja van. Az ember fia/lánya ne gondoljon már akkor is a munkára, amikor vannak más dolgok is az életben.
Végső következtetés az, hogy sok szórakoztató nincs egy ilyen beszélgetésben.

Ezért is érthető, ha morcin fogadjuk az ilyen jellegű telefonokata társunknál.
Átlátva ezt, nem igen tudom elképzelni mi más beszédtéma marad.
Mi nők már csak ilyenek vagyunk, nem szeretjük, ha kibeszélnek minket, főleg nem egy olyannal, aki valaha hasonló pozíciót töltött be. sőt azt se szeretjük, ha újra át kell élni egy rég feledett közös kalandot.. Intimebb témákat ne is említsek.
Bele se akarok gondolni, mert csak felhúzom magam.
Azért, ha valakinek más a véleménye, az igazán érdekelne. Várom a cáfolatokat. :)