Egyre jobban kezdek befelé forulni, ok nélkül elkezdek sírni vagy csak nézek magam elé...
DE nem szülés utáni.. Babával semmi gond, imádom, türelmes vagyok, sokat foglalkozom vele, szeretgetem, nyugtatgatom, ha fáj a pocija. Soha nem emeltem fel a hangom, hiába üvölt teli torokból. Minden porcikáját imádom és babusgatom, de ez nem teljesíti ki az életem.
Valami hiányzik, talán egy kicsit több törődés, több szociális élet.
Ninus megfázott, ezért minden mászkálás kilőve, marad a 4 fal, a tv és a számítógép.
Ha az utóbbi 2 dolog nem lenne, már tuti muszájkabit hordanék.
Eddig nem beszéltem senkivel ezekről a dolgokról, mert féltem, hogy nem értik meg. Ezzel most is így vagyok, de ki kell adni magamból. Ha máshogy nem, akkor kiírni itt.
Nincsenek emberek körülöttem, nincs kivel kibeszélnem dolgokat, nem járok el dolgozni, nem ért meg a párom. Nem is várom el, hogy megértsem, mert amíg nincs ilyen helyzetben, addig nem is fogja tudni átérezni.
Átfestettem a hajam barnára, gondoltam a változatosság gyönyőrködtet, kicsit alakítottam a szobán (ezt még korábban), de semmi. 5 perc elégedettség, majd újra rámtör a szorongás, letargia és az önbizalom teljes hiánya.
Ilyen ez..
Várom a tavaszt és a virágillatot. Ez éltet jelenleg Ninuson kívül...
2 megjegyzés:
Szia! Ez általában így van, az újszülöttel magára marad az a anya, persze nem minden esetben de többnyire.
Türelem, ahogy nő a kicsi egyre több időd lesz magadra, de ehhez a párod is kell ezt vele kell lecsekkolni. Ez még sok idő rengeteg ki kell bírni nincs mese. Jó egészséget nektek.
Tavaszig kihúzom :)
Akkor jön a meleg és a baba is nagyobb lesz és többet tudunk majd sétálni.
Köszönjük :)
Megjegyzés küldése