Ex

Múltkor írt egy üzit egy exem, aztán hívott telefonon.
Rá kellett döbbennem, hogy nem tudunk miről beszélgetni. Vagyis tudnánk, de vagy kínos vagy beteges vagy felesleges vagy unalmas.

Kínos: régi közös emlékek.
Beteges: aktuális kapcsolat.
Felesleges: szakítás elemzése.
Unalmas: munka.

Vagyis amikor egy ilyen felhív 2x meggondolom, hogy felvegyem-e. Ugyanis nem hiszem, hogy egészséges egy korábbi párommal megbeszélni az jelenlegi kapcsolatom, még nagyvonalakban se. Részletekről meg kurvára beteges és etikátlan diskurálni.
Közös emlékeket meg nem érdemes forszírozni, hisz az az idő elmúlt és nem kell felelevníteni az érzelmeket, érzéseket. Szép volt, jó volt, köszönöm ennyi!
Mi maradt? Munka, na arról meg beszélgessen, akinek 6 anyja van. Az ember fia/lánya ne gondoljon már akkor is a munkára, amikor vannak más dolgok is az életben.
Végső következtetés az, hogy sok szórakoztató nincs egy ilyen beszélgetésben.

Ezért is érthető, ha morcin fogadjuk az ilyen jellegű telefonokata társunknál.
Átlátva ezt, nem igen tudom elképzelni mi más beszédtéma marad.
Mi nők már csak ilyenek vagyunk, nem szeretjük, ha kibeszélnek minket, főleg nem egy olyannal, aki valaha hasonló pozíciót töltött be. sőt azt se szeretjük, ha újra át kell élni egy rég feledett közös kalandot.. Intimebb témákat ne is említsek.
Bele se akarok gondolni, mert csak felhúzom magam.
Azért, ha valakinek más a véleménye, az igazán érdekelne. Várom a cáfolatokat. :)