Most már tudom miért gyűlölöm az álmokat.. a valóság miatt... Azért a valóságérzetért, amit keltenek. Egy röpke pillanat, mely oly realisztikus, de mégis megfoghatatlan.
Ez történt velem, éjjel is.. A valóság álommá forrta ki magát, pontosabban rémálommá. Szörnyként megtestesülve nyitotta ki a szemem, a szó szoros értelmében.. Nem elég, hogy elvette tőlem az alvás élvezetét, de a galád beleitta magát a gondolataimba, megmérgezve egész napom, hetem... vagy hónapom.. Rádöbbentve a kegyetlen, rideg valóságra, hogy igenis érző lény vagyok, és abból is az érzékenyebb fajta. Néha még magamnak is okozok meglepetéseket, nem mindig tudatosul bennem a belső vágyam vagy félelmem.
Álmokohoz visszatérve, nem szeretem őket, ők se szeretnek engem... Megaláznak, megkínoznak, üldöznek és kihasználnak. Ha rosszat álmodom azért, ha jót akkor meg azért, mert ébredés után hideg zuhanyként élem meg a valóságot és nélkülöznöm kell az álmomban birtokolt javakat.
1 megjegyzés:
Ez a bejegyzés elgondolkodtató, nem teljesen értem, de részben átérzem, valószínűleg sokaknak van hasonló élményük az álmaikkal, mindenesetre a "többször is érdemes elolvasni" kategória.:)
Megjegyzés küldése