Ez most csak Neked :)
Beszélgetésünkön elgondolkoztam egy picit, mármint a kapcsolati részen, szerelmen és azon, hogy ki mennyire találja meg a társát.
Amit látok az se bíztató... Olyan kevés esetben sikerül egy olyan partnert találni, akivel az ember megtalálja úgymond a számításait. Nagyon sok kompromisszumot kell kötni, magunkkal és a párunkkal.. de ez már említettem egy korábbi írásomban és nem szeretném önmagamat ismételni.
A következő lehetőségeket látom:
Keresés szintjén
1. Pasinak tetszik a csaj, odavan érte.. körbe rajongja... csaj meg szarik rá és hidegen hagyja és barátként kezeli.
2. Csaj első látásra szerelmesnek hiszi magát, repked, lebeg, furcsa dolgokat tesz és vihog mindenen, pasi max egy dugást lát benne jó esetben.
Kapcsolat szinten
1. Pasi nyuszika, mindent lenyel és ugrik minden csettintésre.. Igazi papucs. Csaj ezt kihasználva kinyalatja a mindenét, félrelép.. és a pasi minden tettét idegesítőnek találja, de nem vallja be, mert kényelmes élete van és ilyenkor Oscar- díjas alakotásra képes a női nem.
2. Csaj nyel.. valszeg mindent, mert nem akarja elveszíteni a kant, hímnemű egyedünk egy igazi vérgeci, aki végigment a fél városon, de ha nem is, akkor valami más baj van vele.
Ezt látom, persze tisztelet a kivételnek.
Ilyenkor mindig felteszem a kérdést magamnak: Én lennék túl válogatós vagy mindenki az velem együtt????
Most lehet visszatérni a fogadjuk el a másikat a hibáival kérdésre.
Van néhány alapszabály.
Jelenlegi kapcsolatunkat látjuk a legjobbnak, valszeg a sex is Vele a legjobb. (Kapcsolat virágzó szakaszára igaz.)
A régiek elhalványulnak, az új emék mindig intenzívebb, de jelenleginknek is ugyanúgy vanank hibái
Tökéletes ember nincs, ebből következik, hogy tökéletes kapcsolat sincs
Meg kell tanulni a másik hibáival élni, ha nem megy akkor tovább kell lépni.. Take it or leave it!
Lesz másik, lesz jobb..
Ha meg elment a vonat, akkor nem szabad utána szaladni, türelesen várni kell az állomáson, elfogyasztani néhány szendvicset és italt és venni egy jegyet a következőre, ami valszeg teljesen máshova megy.. Ez az élet.. az utazást kell megélni boldogságnak és nem abban reménykedni, hogy a célállomás lesz a megváltó kiteljesedés.
Ez egy bullshit :))
Ismerjük meg önmagunkat, legyünk tisztában az alapvető igényeinkkel, de tudjunk engedni belőle, mert ha nem, akkor számtalan boldog pillanatot hagyunk ki az életünkből. Kár érte...
Szeretni és szeretve lenni jó :)
Give a chance....
vasárnap, január 28, 2007
péntek, január 26, 2007
Move on... Can I move on? -asking myself-
"Move On"
I've been in and out of favour with lady luck
I gotta tell you
I've seen things I never wanted to see
I've got to get back on my feet
I feel like I've been sleeping
Sweet, sweet time
Has been a real good friend of mine
Waiting for that change of season
Oh the winter's been so long
Searching for that rhyme or reason
You've just got to
Move on
Hold it together, move on
Life's so short, move on
Only time will set you free
You put your fears behind you
Better get yourself where you wanna be
I think of all the days and nights I spent crying
And I move on
I've been in and out of favour with love
Because I gotta tell you
I've been things I never wanted to be
And then some angel called me up
He told me I was sleeping
Said don't waste time
'Cos even angels say goodbye
Waiting for that change of season
Oh the winter's been so long
Searching for that rhyme or reason
You've just got to
Move on...
And oh, there goes another season
Getting hard to find a decent song to play
But oh, I guess I got my reasons
Everybody thinks i'm doing a.o.k
They ought to know by now
[Chorus]
You put your tears behind you
Better get yourself where you wanna be
I think of all the days and nights i spent crying
Before my angel set me free
I'm gonna be lucky in love someday
I've been in and out of favour with lady luck
I gotta tell you
I've seen things I never wanted to see
I've got to get back on my feet
I feel like I've been sleeping
Sweet, sweet time
Has been a real good friend of mine
Waiting for that change of season
Oh the winter's been so long
Searching for that rhyme or reason
You've just got to
Move on
Hold it together, move on
Life's so short, move on
Only time will set you free
You put your fears behind you
Better get yourself where you wanna be
I think of all the days and nights I spent crying
And I move on
I've been in and out of favour with love
Because I gotta tell you
I've been things I never wanted to be
And then some angel called me up
He told me I was sleeping
Said don't waste time
'Cos even angels say goodbye
Waiting for that change of season
Oh the winter's been so long
Searching for that rhyme or reason
You've just got to
Move on...
And oh, there goes another season
Getting hard to find a decent song to play
But oh, I guess I got my reasons
Everybody thinks i'm doing a.o.k
They ought to know by now
[Chorus]
You put your tears behind you
Better get yourself where you wanna be
I think of all the days and nights i spent crying
Before my angel set me free
I'm gonna be lucky in love someday
csütörtök, január 25, 2007
Fastlove
A hét elején egy napilapot böngészve, megütötte a szemem egy cikk.
Elgondolkoztam a benne rejlő igazságon, miszerint napjaink rohanó világában nem adjuk meg a módját az érzéseknek, mindent elkapkodunk és mindenre azonnal igényt tartunk. Elvárjuk, hogy a szerelem szinte azonnal kialakuljon és ennek következtében gyakran összekeverjük a valódi szerelmet egy hirtelen fellángolással és aztán amilyen hirtelen jön az érzés, olyan hirtelen el is illan. Ennek eredménye a csalódás. Napi szinten látom ezt a jelenséget a körülöttem lévő emberekkel történni. Az igazi szerelemhez idő kell, hozzá tartozik a vágyakozás, sóvárgás a másik után, vagyis szenvedés. Minden beszélgetést és találkozást értékelni kell, vágyni a másik közelségére és nem feltétlenül szexuálisan. Minden szerelem egy küzdelem, önmagunkkal, érzelmeinkkel és ha ezt megvívjuk, akkor lesz igazán értékes a kapcsolat. Meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni, elfogadni, akit szeretünk a hibával együtt. Amennyiben nem vagyunk képesek erre, akkor nem is szeretjük igazán. Visszatérve a mai elkapkodott szerelmekre, a baj az, hogy nem adunk egymásnak elég időt az ismerkedésre. Adj uram, de tüstént! Görcsösen ragaszkodunk egy álomképhez, ami lehet nem is az, amit a szívünk mélyén keresünk. Kergetünk egy illuziót, egy belül megfogalmazódott érzést és beleképzelünk olyat is, ami valójában nincs jelen. Tudni kell értékelni azt, amit kapunk élvezni minden pillanatát, de nem szabad ráerőszakolni az összes vágyunkat a tökéletes kapcsolat után. Mai napig azt vallom, hogy a legjobb és legtartósabb kapcsolatok egy barátságból alakulhatnak ki, mert lehetőség nyílik a másik alapos megismerésére.
Mit látok most? Mindenki a könnyen megszerezhető élvezeteket hajszolja. Ez az élvezet lehet szex, lehet egy érzés, de nem valódi. Hiányoznak belőle az igazán fontos elemek, amiket csak idővel lehet "kiérdemelni".
Olyan kapcsolatra vágyom, ahol élvezem a társam jelenlétét, ahol az is jól esik, amikor csak csendben mellettem fekszik és hallgatom a lélegzetét. Amikor egy nézésből, szavak nélkül is megértjük egymást és olvasunk a másik gondolatában. Amikor pusztán a jelenléte megnyugatat, a tudat, hogy mellettem van és tudom, hogy számíthatok rá.
Önamgam ismételve mondom, hogy mindenk kapcsolatnak 2 fő pillére van, bizalom és kommunikáció. Ezek hiányában el lehet felejteni minden ilyen jellegű együttlétet. (Csak mellékesen megjegyzem, ez normál baráti kapcsolatra is igaz.)
Ne akarjunk többet, mint amit adhatunk. Legyünk tisztában saját képességeinkkel és lássuk tisztán az érzelmeinket, legyünk reálisabbak és ne engedjük, hogy az újdonság varázsa elragadjon minket. Idő, idő, idő....
Nem véletlenül mondják, hogy mindent megold. Nem csak feledtetni jó, hanem tanulni is. Tanulni a társunk személyiségét, értékeit, hibáit.
Hosszú sorokat lehetne még erről írni, de azt hiszem ezzel a rövid vélemény nyílvánítással is sikerült éreztetnem a mondandóm lényegét.
Kicsit más, de a cím ua...
George Michael: Fastlove
http://www.youtube.com/watch?v=G-J8CoCl6fU
Inyneceknek még egy kis csemege:
http://www.youtube.com/watch?v=nxbCVEKOWYA
Ui: Egy kedves ismerősöm mutatta ezt meg nekem :) Köszi érte :)
Elgondolkoztam a benne rejlő igazságon, miszerint napjaink rohanó világában nem adjuk meg a módját az érzéseknek, mindent elkapkodunk és mindenre azonnal igényt tartunk. Elvárjuk, hogy a szerelem szinte azonnal kialakuljon és ennek következtében gyakran összekeverjük a valódi szerelmet egy hirtelen fellángolással és aztán amilyen hirtelen jön az érzés, olyan hirtelen el is illan. Ennek eredménye a csalódás. Napi szinten látom ezt a jelenséget a körülöttem lévő emberekkel történni. Az igazi szerelemhez idő kell, hozzá tartozik a vágyakozás, sóvárgás a másik után, vagyis szenvedés. Minden beszélgetést és találkozást értékelni kell, vágyni a másik közelségére és nem feltétlenül szexuálisan. Minden szerelem egy küzdelem, önmagunkkal, érzelmeinkkel és ha ezt megvívjuk, akkor lesz igazán értékes a kapcsolat. Meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni, elfogadni, akit szeretünk a hibával együtt. Amennyiben nem vagyunk képesek erre, akkor nem is szeretjük igazán. Visszatérve a mai elkapkodott szerelmekre, a baj az, hogy nem adunk egymásnak elég időt az ismerkedésre. Adj uram, de tüstént! Görcsösen ragaszkodunk egy álomképhez, ami lehet nem is az, amit a szívünk mélyén keresünk. Kergetünk egy illuziót, egy belül megfogalmazódott érzést és beleképzelünk olyat is, ami valójában nincs jelen. Tudni kell értékelni azt, amit kapunk élvezni minden pillanatát, de nem szabad ráerőszakolni az összes vágyunkat a tökéletes kapcsolat után. Mai napig azt vallom, hogy a legjobb és legtartósabb kapcsolatok egy barátságból alakulhatnak ki, mert lehetőség nyílik a másik alapos megismerésére.
Mit látok most? Mindenki a könnyen megszerezhető élvezeteket hajszolja. Ez az élvezet lehet szex, lehet egy érzés, de nem valódi. Hiányoznak belőle az igazán fontos elemek, amiket csak idővel lehet "kiérdemelni".
Olyan kapcsolatra vágyom, ahol élvezem a társam jelenlétét, ahol az is jól esik, amikor csak csendben mellettem fekszik és hallgatom a lélegzetét. Amikor egy nézésből, szavak nélkül is megértjük egymást és olvasunk a másik gondolatában. Amikor pusztán a jelenléte megnyugatat, a tudat, hogy mellettem van és tudom, hogy számíthatok rá.
Önamgam ismételve mondom, hogy mindenk kapcsolatnak 2 fő pillére van, bizalom és kommunikáció. Ezek hiányában el lehet felejteni minden ilyen jellegű együttlétet. (Csak mellékesen megjegyzem, ez normál baráti kapcsolatra is igaz.)
Ne akarjunk többet, mint amit adhatunk. Legyünk tisztában saját képességeinkkel és lássuk tisztán az érzelmeinket, legyünk reálisabbak és ne engedjük, hogy az újdonság varázsa elragadjon minket. Idő, idő, idő....
Nem véletlenül mondják, hogy mindent megold. Nem csak feledtetni jó, hanem tanulni is. Tanulni a társunk személyiségét, értékeit, hibáit.
Hosszú sorokat lehetne még erről írni, de azt hiszem ezzel a rövid vélemény nyílvánítással is sikerült éreztetnem a mondandóm lényegét.
Kicsit más, de a cím ua...
George Michael: Fastlove
http://www.youtube.com/watch?v=G-J8CoCl6fU
Inyneceknek még egy kis csemege:
http://www.youtube.com/watch?v=nxbCVEKOWYA
Ui: Egy kedves ismerősöm mutatta ezt meg nekem :) Köszi érte :)
hétfő, január 22, 2007
Alone in my solitude...
Vagyok.. nemtom hol, nemtom hogyan...
Nem is akarom tudni, élvezni akarom a magányom.
Úgyse érti meg senki, hogy mit érzek...
Tracy Chapman: The Promise
If you wait for me then I’ll come for you
Although I’ve traveled far
I always hold a place for you in my heart
If you think of me, if you miss me once in awhile
Then I’ll return to you
I’ll return and fill that space in your heart
Remembering
Your touch
Your kiss
Your warm embrace
I’ll find my way back to you
If you’ll be waiting
If you dream of me like I dream of you
In a place that’s warm and dark
In a place where I can feel the beating of your heart
Remembering
Your touch
Your kiss
Your warm embrace
I’ll find my way back to you
If you’ll be waiting
I’ve longed for you and I have desired
To see your face your smile
To be with you wherever you are
Remembering
Your touch
Your kiss
Your warm embrace
I’ll find my way back to you
Please say you’ll be waiting
Together again
It would feel so good to be
In your arms
Where all my journeys end
If you can make a promise if its one that you can keep,
I vow to come for you
If you wait for me and say you’ll hold
A place for me in your heart.
http://www.youtube.com/watch?v=KUVnKz_deUA
Nem is akarom tudni, élvezni akarom a magányom.
Úgyse érti meg senki, hogy mit érzek...
Tracy Chapman: The Promise
If you wait for me then I’ll come for you
Although I’ve traveled far
I always hold a place for you in my heart
If you think of me, if you miss me once in awhile
Then I’ll return to you
I’ll return and fill that space in your heart
Remembering
Your touch
Your kiss
Your warm embrace
I’ll find my way back to you
If you’ll be waiting
If you dream of me like I dream of you
In a place that’s warm and dark
In a place where I can feel the beating of your heart
Remembering
Your touch
Your kiss
Your warm embrace
I’ll find my way back to you
If you’ll be waiting
I’ve longed for you and I have desired
To see your face your smile
To be with you wherever you are
Remembering
Your touch
Your kiss
Your warm embrace
I’ll find my way back to you
Please say you’ll be waiting
Together again
It would feel so good to be
In your arms
Where all my journeys end
If you can make a promise if its one that you can keep,
I vow to come for you
If you wait for me and say you’ll hold
A place for me in your heart.
http://www.youtube.com/watch?v=KUVnKz_deUA
Ps...
Ma profik módjára megbántottam azokat, akiket szeretek és még profibban elküldtem őket a picsába.. Inkább hagyjatok békén a következő napokban, ha jót akartok.
Kommunikációs készségem erőteljesen befolyásolja a mai napom és nem kímélek senkit se.
Csak ne szóljatok hozzám...
Akire kiváncsi vagyok, azt majd keresem...
Antiszociálitásom tetőfokán vagyok és nem áll szándékomban levenni belőle...
Kommunikációs készségem erőteljesen befolyásolja a mai napom és nem kímélek senkit se.
Csak ne szóljatok hozzám...
Akire kiváncsi vagyok, azt majd keresem...
Antiszociálitásom tetőfokán vagyok és nem áll szándékomban levenni belőle...
Ismét lent...
Pénteki lelkesedésem alább hagyott, lelombozták..
Legalább a hétvégém megszépítette. Megpróbálok valami jót találni az eddigiekben, ami Vele kapcsolatos.
Jobban belegondolva, akad bőven..
Megismertem egy értékes embert, aki olyan közel került hozzám napok alatt, mint más soha (ennyi idő alatt).
Minden percet élveztem a Vele eltöltött időből, megnyugtatott, ugyanakkor izgatott... Megnevettetett és elkeserített.. Elkeserített az, hogy tudtam mennyi akadály van előttem és hogy milyen magas falat kellene lerombolnom, de optipmista voltam. Azért mondom múlt időben, mert ma kilátástalannak látom a helyzetet.
Hideg volt és kimért...
Amúgy is szar napom után ez tette fel a pontot az "i"-re.
Próbálom megtalálni a döntésében a jót, próbálom kitalálni mit hoz a jövő, próbálom objektíven látni a dolgokat, próbálom beleélni magam a helyébe...
Mindez hiába..
Csak a saját szomorúságom érzem és az ürességet, amit maga után hagyott...
Sajnos tisztában vagyok saját természetemmel és pontosan tudom mik lesznek a következő lépeseim. Mielőtt valaki félre értené, és bosszúra gondolna az nagyon téved. Meg se fordul a fejemben. Saját nyomorúságom feledtetésére más módszereim vannak.. Az se érdekel, ha ezáltal megutálom magam.. Olyan mindegy.. Minden mindegy.. Egy nagy nihilnek látom az életem..
Nincs olyan terület jelenleg, ahol ne látnék gondot.. Jöhetne egy nagyon okos ember, aki megfogná a kezem és átvezetne a kerszteződésen és a kezembe nyomná az élet térképét...
Tudooooom.. ez nem ilyen egyszerű... Csak álmodozom egy picit, annak reményében, hogy feldobjam a béka segge alatti, nyomott hangulatom.
7végémet nem is részletezem.. Megvolt, jó volt.. mozgalmas volt... de végig csak egy ember járt a fejemben.. és mindig ugyanoda lyukadtam ki..
Legalább a hétvégém megszépítette. Megpróbálok valami jót találni az eddigiekben, ami Vele kapcsolatos.
Jobban belegondolva, akad bőven..
Megismertem egy értékes embert, aki olyan közel került hozzám napok alatt, mint más soha (ennyi idő alatt).
Minden percet élveztem a Vele eltöltött időből, megnyugtatott, ugyanakkor izgatott... Megnevettetett és elkeserített.. Elkeserített az, hogy tudtam mennyi akadály van előttem és hogy milyen magas falat kellene lerombolnom, de optipmista voltam. Azért mondom múlt időben, mert ma kilátástalannak látom a helyzetet.
Hideg volt és kimért...
Amúgy is szar napom után ez tette fel a pontot az "i"-re.
Próbálom megtalálni a döntésében a jót, próbálom kitalálni mit hoz a jövő, próbálom objektíven látni a dolgokat, próbálom beleélni magam a helyébe...
Mindez hiába..
Csak a saját szomorúságom érzem és az ürességet, amit maga után hagyott...
Sajnos tisztában vagyok saját természetemmel és pontosan tudom mik lesznek a következő lépeseim. Mielőtt valaki félre értené, és bosszúra gondolna az nagyon téved. Meg se fordul a fejemben. Saját nyomorúságom feledtetésére más módszereim vannak.. Az se érdekel, ha ezáltal megutálom magam.. Olyan mindegy.. Minden mindegy.. Egy nagy nihilnek látom az életem..
Nincs olyan terület jelenleg, ahol ne látnék gondot.. Jöhetne egy nagyon okos ember, aki megfogná a kezem és átvezetne a kerszteződésen és a kezembe nyomná az élet térképét...
Tudooooom.. ez nem ilyen egyszerű... Csak álmodozom egy picit, annak reményében, hogy feldobjam a béka segge alatti, nyomott hangulatom.
7végémet nem is részletezem.. Megvolt, jó volt.. mozgalmas volt... de végig csak egy ember járt a fejemben.. és mindig ugyanoda lyukadtam ki..
szombat, január 20, 2007
Egyszer fent, egyszer lent..
Éppen fent :)
Ki tudja meddig..
Tegnapi lehangoló napom után a mai egész jól alakult.. Laza nap melóban, du tali Verussal kabátvásárlás céljából.. Ebből annyi lett, hogy ez bazi nagy áruházban idétlen sapkákat és kalapokat próbálgattunk :)
Ma se találtam meg álmaim kabátját, de nem adom fel.
Folytatásként találkoztam Mr. Miérttel :) Sokat meséltem neki, személyes dolgokat.. türelmesen hallgatta idétlen hadarásom, amikor azt se tudtam néha már hol áll a fejem... Majd Ő mesélt.. Úgy érzem nagyon sokat elmondtam már magamról.. közel engedtem magamhoz... Másik részről meg azt hiszem, nem ezáltal ismer meg, azzal is tisztában vagyok, hogy sokkal többet tud rólam, mint amit én sejtek..
Na szóljon egy kis zene :)
Majd folytatom.. most MSN.. na kivel? :))
Ki tudja meddig..
Tegnapi lehangoló napom után a mai egész jól alakult.. Laza nap melóban, du tali Verussal kabátvásárlás céljából.. Ebből annyi lett, hogy ez bazi nagy áruházban idétlen sapkákat és kalapokat próbálgattunk :)
Ma se találtam meg álmaim kabátját, de nem adom fel.
Folytatásként találkoztam Mr. Miérttel :) Sokat meséltem neki, személyes dolgokat.. türelmesen hallgatta idétlen hadarásom, amikor azt se tudtam néha már hol áll a fejem... Majd Ő mesélt.. Úgy érzem nagyon sokat elmondtam már magamról.. közel engedtem magamhoz... Másik részről meg azt hiszem, nem ezáltal ismer meg, azzal is tisztában vagyok, hogy sokkal többet tud rólam, mint amit én sejtek..
Na szóljon egy kis zene :)
Majd folytatom.. most MSN.. na kivel? :))
csütörtök, január 18, 2007
Remember..
I will remember you
Will you remember me?
Dont let your life pass you by
Weep not for the memories
Remember the good times that we had?
I let them slip away from us when things got bad
How clearly I first saw you smilin in the sun
Wanna feel your warmth upon me, I wanna be the one
I will remember you
Will you remember me?
Dont let your life pass you by
Weep not for the memories
Im so tired but I cant sleep
Standin on the edge of something much too deep
Its funny how we feel so much but we cannot say a word
We are screaming inside, but we cant be heard
But I will remember you
Will you remember me?
Dont let your life pass you by
Weep not for the memories
Im so afraid to love you, but more afraid to loose
Clinging to a past that doesnt let me choose
Once there was a darkness, deep and endless night
You gave me everything you had, oh you gave me light
And I will remember you
Will you remember me?
Dont let your life pass you by
Weep not for the memories
And I will remember you
Will you remember me?
Dont let your life pass you by
Weep not for the memories
Weep not for the memories
Will you remember me?
Dont let your life pass you by
Weep not for the memories
Remember the good times that we had?
I let them slip away from us when things got bad
How clearly I first saw you smilin in the sun
Wanna feel your warmth upon me, I wanna be the one
I will remember you
Will you remember me?
Dont let your life pass you by
Weep not for the memories
Im so tired but I cant sleep
Standin on the edge of something much too deep
Its funny how we feel so much but we cannot say a word
We are screaming inside, but we cant be heard
But I will remember you
Will you remember me?
Dont let your life pass you by
Weep not for the memories
Im so afraid to love you, but more afraid to loose
Clinging to a past that doesnt let me choose
Once there was a darkness, deep and endless night
You gave me everything you had, oh you gave me light
And I will remember you
Will you remember me?
Dont let your life pass you by
Weep not for the memories
And I will remember you
Will you remember me?
Dont let your life pass you by
Weep not for the memories
Weep not for the memories
Miért??
Miért alakul minden olyan nehezen?
Miért nem sikerül semmi, amit tervezek?
Miért kerülök kapcsolatba a nem megfelelő emberekkel?
Miért van az, hogy megismerek valakit és más mint, aminek elsőre látom?
Miért nem határozottabbak az emberek?
Miért hoznak nehezen döntéseket?
Miért nem képesek kimutatni az érzéseiket?
Miért nem bíznak?
Miért nem adnak esélyt valami újra?
Miért mindig én találom meg a gyenge és beteg embereket?
Miért mindenki tőlem várja a segítséget?
Miért gondolják azt, hogy erős vagyok?
Miért nem lehet nekem is szar napom?
Miért nem sírhatom el magam, ha éppen ahhoz van kedvem?
.....
Még 100 miérttel kezdődő kérdésem lenne... Ha valaki esetleg a felére tudná a választ az jelezze.. Igazán értékelném.. Talán akkor nem néznék ki értetlenül, üres tekintettel a fejemből...
Nem sírnám el magam, ha valami fáj vagy bántanak...
Bár most jót tettek a könnyek.. elfogytak... nem érdemli meg.. egy cseppet se... Mind önző, egoista dög és csak a saját kis helyét félti a nagyvilágban, mind ugyanaz az érzéketlen fadarab, tekintet nélkül másokra.... Te is...
.....
Miért nem sikerül semmi, amit tervezek?
Miért kerülök kapcsolatba a nem megfelelő emberekkel?
Miért van az, hogy megismerek valakit és más mint, aminek elsőre látom?
Miért nem határozottabbak az emberek?
Miért hoznak nehezen döntéseket?
Miért nem képesek kimutatni az érzéseiket?
Miért nem bíznak?
Miért nem adnak esélyt valami újra?
Miért mindig én találom meg a gyenge és beteg embereket?
Miért mindenki tőlem várja a segítséget?
Miért gondolják azt, hogy erős vagyok?
Miért nem lehet nekem is szar napom?
Miért nem sírhatom el magam, ha éppen ahhoz van kedvem?
.....
Még 100 miérttel kezdődő kérdésem lenne... Ha valaki esetleg a felére tudná a választ az jelezze.. Igazán értékelném.. Talán akkor nem néznék ki értetlenül, üres tekintettel a fejemből...
Nem sírnám el magam, ha valami fáj vagy bántanak...
Bár most jót tettek a könnyek.. elfogytak... nem érdemli meg.. egy cseppet se... Mind önző, egoista dög és csak a saját kis helyét félti a nagyvilágban, mind ugyanaz az érzéketlen fadarab, tekintet nélkül másokra.... Te is...
.....
hétfő, január 15, 2007
Csillagok, csillagok...
Egy elhagyott tisztás közepén, fűben heverészve, nyári lágy szellő kíséretében akarom a mai csillagos eget csodálni... Szinte éreztem a tavasz illatát a levegőben.. vagy csak képzelem?
Teljesen mindegy.. az érzés a lényeg..
Mi jár még a tavasszal? :)
Azaz.. Pontosan :) Csak nem nálam :DD Az a bizonyos érzés még várat magára, de nem bánom.
Jól érzem magam a bőrömben és a nap is mosolyog rám.
Csukjátok be a szemeteket, tegyetek be egy szép számot és adjátok át magatokat ennek az érzésnek..
Kiflitime :))
Teljesen mindegy.. az érzés a lényeg..
Mi jár még a tavasszal? :)
Azaz.. Pontosan :) Csak nem nálam :DD Az a bizonyos érzés még várat magára, de nem bánom.
Jól érzem magam a bőrömben és a nap is mosolyog rám.
Csukjátok be a szemeteket, tegyetek be egy szép számot és adjátok át magatokat ennek az érzésnek..
Kiflitime :))
vasárnap, január 14, 2007
Emberek
Nem is tudom hol kezdjem.. Tudoooom... Az elején.. de, ha ott kezdeném, akkor sose lenne vége...
A 7 hónap utáni dolgot mégse részletezném.. Azt hiszem nem érdemes, lehet így is túl sok időt szenteltem neki.
Emberek jönnek, emberek mennek. Jelen helyzetemben ez nagyon igaz. Elmúlt két hónapban elég sok új ismeretségre tettem szert. Aki arra érdemes, az a mai napig is része az életemnek valamilyen formában. A többi említésre sem méltó :-)
Na nézzük kik vannak körülottem :)
Ginus barátosném, aki külön bejegyzést érdemelne, Ő az, akivel mindent meg tudok beszélni, türelmesen végig hallgat és 100%-osan megért, hisz annyira hasonlóan gondolkodunk... Ha nem lenne, ki kellene találni :)
Ui: Ő az, aki mindig maradni fog :)
Most jöhetnek a Nagykiflik :)
Kezdem azzal, akivel az utóbbi időben a legtöbbet kommunikálok és a legszarabb hangulatomban is képes felvidítani. Egyik pillanatról a másikra csöppent az életembe és azóta is aktív részét képezi.. Ha ez nem így lenne már, akkor nagyon hiányozna... Sajnos ennek is el fog jönni az ideje, mert tervezi, hogy elutazik. :(
Egyenlőre nem is akarok abba belegondolni, hogy mennyire fog hiányozni, mert tudom, hogy nagyon. Erre mondják: C'est la vie...
Órákat beszélünk napi szinten és valami hihetetlen módon működik a telepátia köztünk.. Képesek vagyunk ugyanabban az időben üzenni egymásnak, vagy csak egyszerre leírni ugyanazt a gondolatot akár MSN-en.. Úgyis olvasod ezeket a sorokat és szerintem nem mondok újat Neked, csak tudd, hogy nagyon sokra becsülöm ezt a barátságot :)
Még egy valakit szeretnék kihangsúlyozni, akivel teljesen véletlenül kezdtem el beszélgetni loveboxon.. Csevejünk ártalmatlannak tűnő eszmecserével kezdődött, zenéről..
Ebben eléggé otthon vagyok, és 5 perc után azt vettem észre, hogy Ő is. Ekkor mondta, hogy lessek bele a naplójába.
Na akkor ültem le :DDD Kedves új virtuális barátom naplójának utolsó bejegyzése ugyanaz, mint az enyém.. november 19-én. George Michael: I Can't Make You Love Me
Volt közös témánk és van is... sorba jöttek elő a hasonlóságok, amiket nagyon viccesnek találtam.. Jó az embernek saját magához hasonló gondolkodású "lelki társat" találni.
Ilyenkor jön a baj, részemről.. Ezeket az embereket meg akarom ismerni, ami nem minden esetben jó ötlet.. Lehet most se kellett volna.. de ez nem akarom még kifejteni.. Hosszú és bizonytalan... (Gyengébbek kedvéért megjegyzem, találkoztam vele pár napja és most nem tudom hova tenni.)
Az elmúlt két hónapban tehát elmondhatom, hogy számomra 2 nagyon értékes embert ismertem meg, loveboxnak köszönhetően :) LB rulez :DDDD
Mára ennyi.. majd folytatom.. Megfelelő időben, megfelelő helyen...
A 7 hónap utáni dolgot mégse részletezném.. Azt hiszem nem érdemes, lehet így is túl sok időt szenteltem neki.
Emberek jönnek, emberek mennek. Jelen helyzetemben ez nagyon igaz. Elmúlt két hónapban elég sok új ismeretségre tettem szert. Aki arra érdemes, az a mai napig is része az életemnek valamilyen formában. A többi említésre sem méltó :-)
Na nézzük kik vannak körülottem :)
Ginus barátosném, aki külön bejegyzést érdemelne, Ő az, akivel mindent meg tudok beszélni, türelmesen végig hallgat és 100%-osan megért, hisz annyira hasonlóan gondolkodunk... Ha nem lenne, ki kellene találni :)
Ui: Ő az, aki mindig maradni fog :)
Most jöhetnek a Nagykiflik :)
Kezdem azzal, akivel az utóbbi időben a legtöbbet kommunikálok és a legszarabb hangulatomban is képes felvidítani. Egyik pillanatról a másikra csöppent az életembe és azóta is aktív részét képezi.. Ha ez nem így lenne már, akkor nagyon hiányozna... Sajnos ennek is el fog jönni az ideje, mert tervezi, hogy elutazik. :(
Egyenlőre nem is akarok abba belegondolni, hogy mennyire fog hiányozni, mert tudom, hogy nagyon. Erre mondják: C'est la vie...
Órákat beszélünk napi szinten és valami hihetetlen módon működik a telepátia köztünk.. Képesek vagyunk ugyanabban az időben üzenni egymásnak, vagy csak egyszerre leírni ugyanazt a gondolatot akár MSN-en.. Úgyis olvasod ezeket a sorokat és szerintem nem mondok újat Neked, csak tudd, hogy nagyon sokra becsülöm ezt a barátságot :)
Még egy valakit szeretnék kihangsúlyozni, akivel teljesen véletlenül kezdtem el beszélgetni loveboxon.. Csevejünk ártalmatlannak tűnő eszmecserével kezdődött, zenéről..
Ebben eléggé otthon vagyok, és 5 perc után azt vettem észre, hogy Ő is. Ekkor mondta, hogy lessek bele a naplójába.
Na akkor ültem le :DDD Kedves új virtuális barátom naplójának utolsó bejegyzése ugyanaz, mint az enyém.. november 19-én. George Michael: I Can't Make You Love Me
Volt közös témánk és van is... sorba jöttek elő a hasonlóságok, amiket nagyon viccesnek találtam.. Jó az embernek saját magához hasonló gondolkodású "lelki társat" találni.
Ilyenkor jön a baj, részemről.. Ezeket az embereket meg akarom ismerni, ami nem minden esetben jó ötlet.. Lehet most se kellett volna.. de ez nem akarom még kifejteni.. Hosszú és bizonytalan... (Gyengébbek kedvéért megjegyzem, találkoztam vele pár napja és most nem tudom hova tenni.)
Az elmúlt két hónapban tehát elmondhatom, hogy számomra 2 nagyon értékes embert ismertem meg, loveboxnak köszönhetően :) LB rulez :DDDD
Mára ennyi.. majd folytatom.. Megfelelő időben, megfelelő helyen...
hétfő, január 01, 2007
Visszatérő álom....
Csörög a vekker, brutálisan tudtomra adva hogy ez az éjszaka is elmúlt.… 6 óra van. Ismét egy unalmas nap elé nézünk. A szokásos rutin…
Sötéteben, az éjszakai álomtól még részegen, szemüveg nélkül minden reggel egy kihívás eljutni a fürdőszobába.
És van Isten! Eljutottam, nem estem el a tegnap éjszaka levett ruháim egyikében vagy az üres pizzás dobozban.
Sietve elvégzem szükséges teendőim miközben gondosan ügyelve kerülöm a tükörrel való szembesítést.
Ez valahogy reggel nem megy nekem, legalábbis nem az első kávé előtt, és nem az első kellemes meglepetés előtt, amikor hirtelen tudatosul bennem, hogy valaki van az ágyamban.
Ekkor muszáj szembesülni a valosággal, ugyanis lehet hogy nem is jó helyen vagyok, illetve ujjászülettem vagy talán eltévedtem és csupán arról kell meggyőzni magam , hogy az tényleg én vagyok, az én fürdőszobám, az én lakásom és az én fáradt szemeim néznek vissza a falon lógó törött tükörből.
Az utóbbi időben nem volt túl sok ilyen feleszmélésem. Nem voltam megfelelő hangulatban a várt és váratlan látogatókhoz. Erről árulkodik a földön lévő rendetlenség, nem is beszélve a lakás többi részén található egyéb furcsa eredetű tárgyakról, amelyek lehet hogy már hónapok óta fekszenek és lehetetlenné teszik a padlón való közlekedést.
Anyám mindig mondta , hogy ez nem megy tovább és tanulnom kellene egy kis rendet. Mit lehet csinálni, ilyen vagyok…
Ráadasul hónapok óta tartó depressziomból próbálok kikerülni. De az agyam arról árulkodik, hogy ezen sikeresen túljutottam...
Valahogy a előző mozzanatok mindig visszajönnek az álmomban...
Lehet nagyon jelentőséget kellene tulajdonítani nekik...
Sötéteben, az éjszakai álomtól még részegen, szemüveg nélkül minden reggel egy kihívás eljutni a fürdőszobába.
És van Isten! Eljutottam, nem estem el a tegnap éjszaka levett ruháim egyikében vagy az üres pizzás dobozban.
Sietve elvégzem szükséges teendőim miközben gondosan ügyelve kerülöm a tükörrel való szembesítést.
Ez valahogy reggel nem megy nekem, legalábbis nem az első kávé előtt, és nem az első kellemes meglepetés előtt, amikor hirtelen tudatosul bennem, hogy valaki van az ágyamban.
Ekkor muszáj szembesülni a valosággal, ugyanis lehet hogy nem is jó helyen vagyok, illetve ujjászülettem vagy talán eltévedtem és csupán arról kell meggyőzni magam , hogy az tényleg én vagyok, az én fürdőszobám, az én lakásom és az én fáradt szemeim néznek vissza a falon lógó törött tükörből.
Az utóbbi időben nem volt túl sok ilyen feleszmélésem. Nem voltam megfelelő hangulatban a várt és váratlan látogatókhoz. Erről árulkodik a földön lévő rendetlenség, nem is beszélve a lakás többi részén található egyéb furcsa eredetű tárgyakról, amelyek lehet hogy már hónapok óta fekszenek és lehetetlenné teszik a padlón való közlekedést.
Anyám mindig mondta , hogy ez nem megy tovább és tanulnom kellene egy kis rendet. Mit lehet csinálni, ilyen vagyok…
Ráadasul hónapok óta tartó depressziomból próbálok kikerülni. De az agyam arról árulkodik, hogy ezen sikeresen túljutottam...
Valahogy a előző mozzanatok mindig visszajönnek az álmomban...
Lehet nagyon jelentőséget kellene tulajdonítani nekik...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)