Visszatérő álom....

Csörög a vekker, brutálisan tudtomra adva hogy ez az éjszaka is elmúlt.… 6 óra van. Ismét egy unalmas nap elé nézünk. A szokásos rutin…
Sötéteben, az éjszakai álomtól még részegen, szemüveg nélkül minden reggel egy kihívás eljutni a fürdőszobába.
És van Isten! Eljutottam, nem estem el a tegnap éjszaka levett ruháim egyikében vagy az üres pizzás dobozban.
Sietve elvégzem szükséges teendőim miközben gondosan ügyelve kerülöm a tükörrel való szembesítést.
Ez valahogy reggel nem megy nekem, legalábbis nem az első kávé előtt, és nem az első kellemes meglepetés előtt, amikor hirtelen tudatosul bennem, hogy valaki van az ágyamban.
Ekkor muszáj szembesülni a valosággal, ugyanis lehet hogy nem is jó helyen vagyok, illetve ujjászülettem vagy talán eltévedtem és csupán arról kell meggyőzni magam , hogy az tényleg én vagyok, az én fürdőszobám, az én lakásom és az én fáradt szemeim néznek vissza a falon lógó törött tükörből.
Az utóbbi időben nem volt túl sok ilyen feleszmélésem. Nem voltam megfelelő hangulatban a várt és váratlan látogatókhoz. Erről árulkodik a földön lévő rendetlenség, nem is beszélve a lakás többi részén található egyéb furcsa eredetű tárgyakról, amelyek lehet hogy már hónapok óta fekszenek és lehetetlenné teszik a padlón való közlekedést.
Anyám mindig mondta , hogy ez nem megy tovább és tanulnom kellene egy kis rendet. Mit lehet csinálni, ilyen vagyok…
Ráadasul hónapok óta tartó depressziomból próbálok kikerülni. De az agyam arról árulkodik, hogy ezen sikeresen túljutottam...


Valahogy a előző mozzanatok mindig visszajönnek az álmomban...
Lehet nagyon jelentőséget kellene tulajdonítani nekik...