Pénteki lelkesedésem alább hagyott, lelombozták..
Legalább a hétvégém megszépítette. Megpróbálok valami jót találni az eddigiekben, ami Vele kapcsolatos.
Jobban belegondolva, akad bőven..
Megismertem egy értékes embert, aki olyan közel került hozzám napok alatt, mint más soha (ennyi idő alatt).
Minden percet élveztem a Vele eltöltött időből, megnyugtatott, ugyanakkor izgatott... Megnevettetett és elkeserített.. Elkeserített az, hogy tudtam mennyi akadály van előttem és hogy milyen magas falat kellene lerombolnom, de optipmista voltam. Azért mondom múlt időben, mert ma kilátástalannak látom a helyzetet.
Hideg volt és kimért...
Amúgy is szar napom után ez tette fel a pontot az "i"-re.
Próbálom megtalálni a döntésében a jót, próbálom kitalálni mit hoz a jövő, próbálom objektíven látni a dolgokat, próbálom beleélni magam a helyébe...
Mindez hiába..
Csak a saját szomorúságom érzem és az ürességet, amit maga után hagyott...
Sajnos tisztában vagyok saját természetemmel és pontosan tudom mik lesznek a következő lépeseim. Mielőtt valaki félre értené, és bosszúra gondolna az nagyon téved. Meg se fordul a fejemben. Saját nyomorúságom feledtetésére más módszereim vannak.. Az se érdekel, ha ezáltal megutálom magam.. Olyan mindegy.. Minden mindegy.. Egy nagy nihilnek látom az életem..
Nincs olyan terület jelenleg, ahol ne látnék gondot.. Jöhetne egy nagyon okos ember, aki megfogná a kezem és átvezetne a kerszteződésen és a kezembe nyomná az élet térképét...
Tudooooom.. ez nem ilyen egyszerű... Csak álmodozom egy picit, annak reményében, hogy feldobjam a béka segge alatti, nyomott hangulatom.
7végémet nem is részletezem.. Megvolt, jó volt.. mozgalmas volt... de végig csak egy ember járt a fejemben.. és mindig ugyanoda lyukadtam ki..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése