Fastlove

A hét elején egy napilapot böngészve, megütötte a szemem egy cikk.
Elgondolkoztam a benne rejlő igazságon, miszerint napjaink rohanó világában nem adjuk meg a módját az érzéseknek, mindent elkapkodunk és mindenre azonnal igényt tartunk. Elvárjuk, hogy a szerelem szinte azonnal kialakuljon és ennek következtében gyakran összekeverjük a valódi szerelmet egy hirtelen fellángolással és aztán amilyen hirtelen jön az érzés, olyan hirtelen el is illan. Ennek eredménye a csalódás. Napi szinten látom ezt a jelenséget a körülöttem lévő emberekkel történni. Az igazi szerelemhez idő kell, hozzá tartozik a vágyakozás, sóvárgás a másik után, vagyis szenvedés. Minden beszélgetést és találkozást értékelni kell, vágyni a másik közelségére és nem feltétlenül szexuálisan. Minden szerelem egy küzdelem, önmagunkkal, érzelmeinkkel és ha ezt megvívjuk, akkor lesz igazán értékes a kapcsolat. Meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni, elfogadni, akit szeretünk a hibával együtt. Amennyiben nem vagyunk képesek erre, akkor nem is szeretjük igazán. Visszatérve a mai elkapkodott szerelmekre, a baj az, hogy nem adunk egymásnak elég időt az ismerkedésre. Adj uram, de tüstént! Görcsösen ragaszkodunk egy álomképhez, ami lehet nem is az, amit a szívünk mélyén keresünk. Kergetünk egy illuziót, egy belül megfogalmazódott érzést és beleképzelünk olyat is, ami valójában nincs jelen. Tudni kell értékelni azt, amit kapunk élvezni minden pillanatát, de nem szabad ráerőszakolni az összes vágyunkat a tökéletes kapcsolat után. Mai napig azt vallom, hogy a legjobb és legtartósabb kapcsolatok egy barátságból alakulhatnak ki, mert lehetőség nyílik a másik alapos megismerésére.
Mit látok most? Mindenki a könnyen megszerezhető élvezeteket hajszolja. Ez az élvezet lehet szex, lehet egy érzés, de nem valódi. Hiányoznak belőle az igazán fontos elemek, amiket csak idővel lehet "kiérdemelni".
Olyan kapcsolatra vágyom, ahol élvezem a társam jelenlétét, ahol az is jól esik, amikor csak csendben mellettem fekszik és hallgatom a lélegzetét. Amikor egy nézésből, szavak nélkül is megértjük egymást és olvasunk a másik gondolatában. Amikor pusztán a jelenléte megnyugatat, a tudat, hogy mellettem van és tudom, hogy számíthatok rá.
Önamgam ismételve mondom, hogy mindenk kapcsolatnak 2 fő pillére van, bizalom és kommunikáció. Ezek hiányában el lehet felejteni minden ilyen jellegű együttlétet. (Csak mellékesen megjegyzem, ez normál baráti kapcsolatra is igaz.)
Ne akarjunk többet, mint amit adhatunk. Legyünk tisztában saját képességeinkkel és lássuk tisztán az érzelmeinket, legyünk reálisabbak és ne engedjük, hogy az újdonság varázsa elragadjon minket. Idő, idő, idő....
Nem véletlenül mondják, hogy mindent megold. Nem csak feledtetni jó, hanem tanulni is. Tanulni a társunk személyiségét, értékeit, hibáit.
Hosszú sorokat lehetne még erről írni, de azt hiszem ezzel a rövid vélemény nyílvánítással is sikerült éreztetnem a mondandóm lényegét.


Kicsit más, de a cím ua...


George Michael: Fastlove
http://www.youtube.com/watch?v=G-J8CoCl6fU

Inyneceknek még egy kis csemege:
http://www.youtube.com/watch?v=nxbCVEKOWYA

Ui: Egy kedves ismerősöm mutatta ezt meg nekem :) Köszi érte :)