Falusi turizmus

Csütörtök este 9 óra magasságában született egy ötlet, hogy töltsem az éjszakát Tordason. Kedves ismerősömék Esztergomban jártak és kitalálták, hogy hazafelé beugranak értem és irány falu. :)
Első körben kimentünk a Mekibe kajálni úgy 11 óra körül. Eddig nincs is gond ezzel, a baj csak akkor kezdődött, amikor tudatosult bennünk, hogy kb. 6 autó áll előttünk és mindegyiknek legalább 5 percet vesz igénybe a rendelés. 10 perc várakozás után azon gondolkoztunk, hogyan lehetne kijönni onnan, de addigra már késő volt.. Mögöttünk álltak, előttünk agyatlan picsák visongtak az autóban, jobbra árok, balra pedig McDonald's a keverőpult mögött.
Türelmesen kiálltuk a félórás sort, majd utunkat folytatva eljutottunk városunk éjszakai életének központjába. Tacskóba bemenve megcéloztuk a kutyakajákat, amiért eredetileg indultunk, de félúton eszembe jutott, hogy meg kell nézni a zoknikat, mert az áruház elhíresült a meow feliratú zoknikról. :)
Realizálva, hogy a legnagyobb méret 31, keresést feladva, elindultunk végérvényesen a tápok felé. Útközben összeszedtünk néhány egyéb fogyasztási cikket és a ebeledeleknél még válogattunk vagy 10 percet, mielőtt elindultunk volna a pénztárhoz. Ekkor jött aznapi második időcsapda. Éjféli kasszazárás. Cuccainkat letettünk egy raklap kicsomagolatlan motyóra és elindultunk nézelődni. Magamhoz vettem egy tusfürdőt unalmamban, szétnéztünk és siettünk vissza összeszedett dolgainkhoz.
Na de hova lettek????
Tecsó lelkes és szorgalmas droidjai elkezdték visszajuttatni a helyükre az általunk gondosan összeválogatott termékeket.
Pár perces szóváltás a droidokkal meghozta az eredményét, vásásrlásra szánt áruk ismét közelünkben vártak kifizetésre.
Hmm.. hmm.. Azonban egy bibi még mindig volt.
Pénztár nuku.. a legelvetemültebb robotok még mindig nem fejezték be a pénztárgépek reinstallációját. Másodpercek töredékébe telt kitalálni, hogy mindent otthagyunk egy másik raklapra pakolva és lelépünk a sunyiba, mert várjon az, akinek 6 anyja van.
Így is lett.. Másfél órát elcsesztünk a semmire meg 8 db sajtburgerre.
Ha emlékezetem nem csal, akkor kb. 1 óra lehetett, amikor Tordasra érkeztünk.
Az igazi izgalmak csak ekkor kezdődtek. :)
Első meglepetés akkor ért, amikor megláttam a hálónkat. Nem is a látvánnyal volt a gond, hanem a szaggal. Elsőre határozottan trágyára emlékeztetett, de néhány perc elteltével felfedezni véltem egyéb komponenseket a levegőben. Nem tudtam és nem is akartam tudni, hogy mi lehet az. Büdös volt.
Ohh... Majdem elfelejtettem mondani, hogy az ágyon 2 cm vastag faforgács és por állt. :DDDD
Kitsim nagyjából letakarította, megágyazott és összebújva próbáltunk elaludni, de akkor elkezdődtek a vicces éjszakai hangok.
2kor egy részeg kakas őrült kukorékolásba kezdett ezzel felkeltve a környék összes állatát.
Lélegzetünket visszafogva hallgattuk az állatok koncertjét kintről egészen addig, amíg ki nem törtünk nevetésben. Volt ott minden... Birka, egér, kutya, liba meg még ki tudja mi.
Forgolódást és minden más, aktív mozgást igénylő tevékenységet mellőztünk, hogy ne keverjük feleslegesen a port. (Nagy bánatomra. :DDD )
Hosszas ficánkolás után valahogy bealudtam.
Eljött a reggel..
Nem tudom mennyi lehetett az idő, de az első élményem a birkák bégetése volt. Másodpercek töredékéig elgondolkodtam, hogy a tv-t el kellene kapcsolni valami másik adóra, mert ez nem túl érdekes így reggel. És lőn világosság!
Rájöttem, hogy nem otthon vagyok, nem egyedül és nem a tv, hanem a birkák a kertben bégetnek és nincs az a távirányító, ami átváltaná őket hírmondó üzemmódba.
Szemeim visszacsukva próbáltam még aludni egy pár percet, de akkor már a telefon zavaró csipogása is a tudtomra hozta, hogy kelni kell.
Birkabégetés rulez reggel.. Ha legközelebb arra járok, akkor felveszem a hangjukat és beállítom ébresztőnek a telefonomon...
Így kezdődött a péntek reggelem, eseményekben és élményekben dús éjszaka után az egész napot végig mosolyogtam, vagy azért voltam olyan kis vigyori, mert tudtam, hogy 4 körül ismét állatozhatok. :)

Lassan átmegyek főállású állatidomárba. :) Kezdem megtanulni kezelni őket :PPP

Pusssz