Ginusom lánykorának vége...

Nemtom hogyan jött, de egy óvatlan pillanatban Ginust láttam magam előtt mennyaszonyi ruhában, valami nagy falusi kúriában, ahol a lagzi van...

Idilli jelent..

Minden a szülők kedve szerint megrendezve, gyönyörű, romantikus hely, virágköltemények minden lehetséges helyen. Vonosnégyes lágy dallamokat játszva andalítja a sznob vendégeket...47. fogás, még mindig csak ülnek és maguk elé bámulva "élvezik" a zenét.
Fél óra után, kezdem kicsit feszélyezve érezni magam és egy kósza gondolattól vezérelve, elvonulok a mellékhelyiségbe egy telefont elintézni és átöltözni.
15 perc elteltével hallom a felmentősereg hangját, már készenlétben várták a hívásom. Első pillanattól fogva tudtam, hogy ez nem az, aminek lennie kell és emlékezetessé kell tenni.
Egyre többen figyelnek fel az autók és a motorok dübörgő hangjára. A hangzavartól már a zenekart se lehet hallani.
Néhány kockásra kigyúrt kétajtós szekrény kipakolja a döbbenettől tátogó zenészeket és átveszik a terepet. Erősítők kattannak, gitárok hangolnak... mikrofonpróba... 1..2...1..2... És indulhat a buli!!!
Én még félrehúzódva egy sarokból figyelem a történéseket és keresem Ginusom tekintét. Csodálkozástól egyből a bárpulthoz sietett egy kis jeges vízért anyuci részére, akire inkább ráférne egy pszichiártiai kezelés, mintsem egy vödör víz.
Elégedett mosollyal nyugtázom, hogy alakul a hangulat az igazi mulatsághoz.
A túlzottan konzervatív vendégek egy része sietve kapta kabátját és szapora léptekkel távoztak a kijárathoz, a vendégek nagy része azonban várta a folytatást.
Gina kezét megragadva, felcibálom az asztalra és beleüvöltünk a levegőbe, hogy: Party time!!!!!!
Külön bejáratú pincéreink egyedi italokat és még egyedibb "koktélokat" osztogatva járnak körbe.
Anyuka továbbra is csak a levegőt kapkodja és értetlenül nézi, ahogy a rockbanda általa zörejnek tartott hangzavart okoz.
Átadva magam a táncnak még érdekesebb öleteim támadnak... De még valaki hiányzik ahhoz, hogy meg legyen a hármas kis "Charmed" csapat. Hugica.. Aki már útban volt felénk...
Kreativitásom elég gyerekesen nyilvánul meg, de mindenki életében vannak olyan pillanatok, amikor át kell magunkat adni az ösztönöknek és egyáltalán nem racionálisan gondolkozni. Ez egy ilyen pillanat... A lányok fülébe súgva mutogatok a torta felé, ami ott áll délcegen, felvágásra várva...
Mióta vártunk egy ilyen pillanatra!
A tortához rohanva a vendégség egy része sejti a folytatást :)
A hatalmas sokemeletes remekműbe markolva sietünk vissza.. Kiáltom: Hazafutás!!!!
Sejtelmesen összenézve hajítjuk el a kezünkben lévő csokis finomságot.
Slow motion...
Éssss.. torta landol az örömanya méregdrága, krémszínű Prada ruháján... Még az arcán lévő 5 cm vastag csoki se tudja eltakarni idegességtől vörös arcát...

Vágás!

Csapó 2.

18+

Bocsi, de nem folytathatom... kiskorúak is olvassák a blogot... :DDDDD