Fiatalság, bolondság... Na de az idősebbek is?

Egy kedves régi ismerős az utóbbi időben elég sokat írt nekem. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert mind a mai napig nagyon jó baráti viszonyban maradtunk és havonta váltottunk pár e-mailt. Az utóbbi pár hétben azonban ez intenzívebb lett -részéről- én pedig egy levelére se válaszoltam, mert soha nem volt időm.
Múlt héten, amikor Angliában voltam, sikerült pár szót váltani vele msn-en, de a szokásos udvarias, "hogy vagy" jellegű beszélgetés volt.
Ma azonban egy elég bizarr beszélgetésbe keveredtem bele.. Először teljesen viccesre vettem, de miután láttam, hogy elég mélyen érintette cinikusságom inkább átváltottam a stílusom és próbáltam az Ő szemszögéből nézni a kialakult helyzetet. Rövid bevezetés után a lényegre tért és elkezdte ecsetelni, hogy mennyire hiányzom neki és mennyire szeretne velem lenni... Ekkor még a fejemet fogtam a nevetéstől... Valahol hízelgő volt, de ugyanakkor elég nevetségesnek tartottam a dolgot, hogy ezt évekkel a "kapcsolatunk" után közli.
Ő folytatta... Elképzelései fényévekkel felülmúlták az én realitásom... Egy váratlan mondatban közölte, hogy el akar venni feleségül, mert úgy érzi, hogy eljött az ideje és én lennék az, akivel el tudja képzelni az életét. Szokásos cinikusságommal lereagáltam a dolgot, amivel mélyen a szívébe tapostam.
Itt kezdődött el részemről egy rövid felvilágosító mese, amiben pontosan elmeséltem neki, hogy nem tehet valaki ilyen meggondolatlan kijelentéseket (Ő váltig állítja, hogy hónapok óta ezen gondolkozik) és nem toppanhat be csak úgy valaki kiegyensúlyozott életébe. Próbálta megérteni az én helyzetem is, de nem úgy vettem észre, hogy sikerült neki.
Soha nem voltam az a típus, aki szereti újra kezdeni a már lezárt kapcsolatokat. Barátság elképzelhető, hisz ha két ember felnőtt módon tud elválni egymástól akkor ez egyértelmű.
De ez nem az!! :DDD
Nem igazán értem még most se, hogy mit képzelt.... Hogy azonnal igent mondok és rohanok hozzá?
Ezek a kérdések csak most így utólag merülnek fel bennem, mert a beszélgetés közepén köpni-nyelni nem volt időm.
Na mindegy... Határozott nemleges válaszom nem értékelte, hiába magyaráztam neki, hogy fülig szerelmes vagyok. (Ha nem lennék, akkor is nemet mondtam volna.)
Vannak még furcsa emberek. Egyesek álomvilágban élnek, mások görcsösen ragaszkodnak elveikhez és elzárkoznak minden újtól.. Meg kell ebben is találni az arany középutat...

Angliai beszámolóval még mindig lógok. :)) Az is lesz.. nem felejtettem el....