kedd, április 29, 2008

Még mindig Dánia

Valahol ott tartottam, hogy elmentük abba az olasz étterembe.
Vacsi után egy gyors pancsi, majd álomittasan zuhantam a hatalmas ágyamba.
Reggel 7-kor az szálloda éttermében találkoztunk és a rövidke reggeli után már indultunk is Grundfos központjába.
Egész napos fejtágítás, 200 km-es autókázás oda, majd vissza. Legalább a fejem sikerült kiszellőztetni a training után. Nem csak a fejem fújta ki, de a lelkem is.
Nem készültem én erre és csak 2 kötött pulcsit vittem magammal, meg egy vékony pamutot. Mindet felvettem és erre a szőrös mellénykém... Hááát.. Még így se volt melegem. Ott északon olyan 10 fok lehetett, de nem ezzel volt a baj, hanem a széllel. Csípős, hideg és alattomos volt.
Egészen a csontomig hatolt a hideg, de még így is maradtam volna. Vártuk a fókákat, fürkésző pillantásokkal figyeltük a vizet és a partot. Vártuk, hogy az egyik kis gombszemű, simabőrű kitogyog a partra és uszonyaival tapsolva fogad mindket. Ezt azonban ott elszúrtuk, hogy hal nélkül érkeztünk. :) Meg kellett elégednünk azzal, hogy láttunk két csöppséget a part mentén pancsolni.
Ha még egyszer elmegyek, akkor viszek magamnak sapkát, irhabundát és egy hálózsákot, majd a homokba telepedve fogom őket figyelni. :) Jah, és a 3 vödör halat se hagyom otthon.

Azért kicsit furcsa volt a környezet.. Eddig pálmafákhoz voltam szokva a tenger közelében és most valahogy kicsit bizarr volt a fenyőket látni... Nem tehetek róla, mediterrán vérmérsekletem van, ezért is éltem 6 évet a Földközi-tenger partján.

A lényeg, hogy dániai utam eseménydús, kalandos, izgalmas és vicces volt.
Tetszett, hogy nincsenek ideges emberek, egész országot behálózó bicóutak vannak, tiszták az utcák és a kocsma előtt hagyhatod a cajgád, akár 3 hétig is, kiláncolatlanul... Senkinek se fordul meg a fejében, hogy ellpoja...


Út a tenger felé

Nincsenek megjegyzések: