Ugyanis trágyázási szezon van... Mivel minden bio, ezért csak természetes trágyát használnak. Éreztük is, lépten-nyomon.
Nagyon jó volt az út, a repülő rázós volt és vicces, főleg Amsterdamból, de szerencsénkre vagy inkább az utaskísérő személyzet szerencséjére elhagytuk a gépet. Reggel 9-re jött értünk a taxi és vitt minket a reptérre, majd 11:50-kor felszálltunk és célba vettük Amsterdamot. Volt másfél óránk ott, úgyhogy kényelmesen meg tudtunk ebédelni.
Na de a repülőút!!! Manfred, a steward-ok gyöngye volt. Feltehetően meg volt róla győződve, hogy a hátártalan jókedvünk magyarázata egy amsterdami coffee shop-ban keresendő. Még az út elején megkérdezte, hogy mi az öröm tárgya, és megemlítette, hogy biztos hazamegyünk és annak örülünk ennyire. Ki kellett ábrándítanunk, hisz pont az ellenkezője volt igaz. Élveztük, hogy kicsit kiszabadultunk a mindennapi rutinból és szabadon garázdálkodhatunk Dániában.
Az utaskisérőkről annyit, Manfred leginkább egy 80-as évek eleji Plaboy cimlapfiú kiöregedett változatának felelt meg. Esténként Amsterdam piros lámpás negyedében egészíti ki kersetét egy meleg fuvallatú, füstüs lokálban.
Társa, aki most legyen Hans, pedig a Kék Osztriga bőrszerkós csapatát erősíti. Csini kis fülbevalójánál már csak a 5000 dolláros műfogsoroa csillogott jobban.
És végül Inge, aki az NDK vizilabda-válogatott masszőre volt.
Két ajtós szekrényre emlékeztető háta és egy hólapátnak is kényelmesen beillő kezei nem voltak bizalomgerjesztőek.
Kiskutyaként bólintottam, amikor a kv-t kínálta. Nem mertem ellenkezni, hisz láttam a kezeit...
Életem legrosszabb kávéját ittam meg, a leghazugabb mosollyal az arcomon.
A kv végén már szinte magamat is meggyőztem, hogy olyan volt, mintha a Starbucks-ból kaptam volna frissen gőzölögve.
2. landolás után, kéjesen nyögve huppantam be a tágas bérautónkba.
Tudtam, hogy a kényelmes szállodai szoba már csak 1 órányia van, a 2 repülőút után az meg már semmiségnek számított. Nem éreztem a lábaimat és már csak egy forró zuhanyra vágytam.
Átvettem a "kulcsot" és másodpercekkel később már az óriási franciágyon hevertem...
A háttérben az ott egy tó... Egy golfparadicsomban található a szálloda... A training után délután, az ágyból netezve gyönyörködtem a kilátásban. Minden nap vagy 15 percig :D Ugyanis kb. annyi időm volt pihenni, mielőtt elindultunk volna aznapi kirándulásunkra.
Első este volt 10 percem összeszedni magam, a társaság vacsizni indult Viborgban.
Egy hangulatos olasz étterembe tévedtünk be, ahol pár órára elfeledtették velünk, hogy Dániában vagyunk. A pincér tökéletes olaszsággal kínálta az aznapi menüt..
A zene, az illatok, a látvány.. Minden annyira olasz volt.
Mindent megkóstóltunk.. Ettünk ossobuco-t, grillezett egybe rákocskákat, isteni salátákat és husikat.
Ez az étterem utcája:
Éjszakai kiadós alvás után, reggel pihenten ébredtem és izgatottam vártam a Bjerringbro-ba autókázást. Kiváncsi voltam az anyaválallatra és mindenkire, akivel találkozónk volt. Végre alkalmam nyílt megismerni azokat az embreket, akikkel napi kapcsolatban vagyok már egy éve.
Még néhány kép:
Szobámból a kilátás (éjszaka kicsit para volt, hogy a tópartra nyílt a teraszajtó, ahol emberek bicóztak, sétáltak és futottak, de ez nem az az ország volt, ahol aggódni kell ilyen miatt)
Legoland:
Skegen.. Útban Dánia legészakibb csücske felé:
Ez pedig már Grenen, a csücsök
Ahol A Balti és Északi tenger találkozik:
3 pulcsiban és bundásban is fagyoskodtam:
Kikötő és szélmalom (balra látszik egy) :o)
A beszámolót majd folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése