Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy utazás... 1. rész

Ennek is eljött az ideje.. Következik egy rövidke képes beszámoló angliai utazásunkról.

Március 14.

Ez volt az a nap, amikor kiderült, hogy tuti utazunk, vagyis Tuti fuvar várt ránk :DD

Nap folyamán még egész nyugodt voltam, de ahogy közeledett az este, elkezdtem idegeskedni, ugyanis semmi sem volt bepakolva vagy összekészítve. Normális esetben ez nem gond, hisz az embernek nem kell olyan sok ruha, főleg ha nagy vásárlásokat tervez. De a probléma ekkor kezdődött.

1. Anyunak sok oldalas litániája volt, hogy mit szeretne.
2. Pár napra való ruha is legalább fél bőrönd az én esetemben.
3. Nagyi közel 10 kilós csomagot állított össze anyunak.

Reggelre terveztük az indulást, időmilliomosnak éreztem magam.. egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy még aznap éjfélre tervezik a fiúk az indulást.
Szeleburdi család kutya füle volt hozzám képest. Hazafele lerendeztem Tacskóban a bevásárlást, felvittem nagyihoz, hogy ne kelljen a negyedikre felcipelnem és rohantam haza csomagolni. Fürödnöm kellett, hajat mosni, egy letörött körmöt kijavítani, kitalálni milyen ruhákat viszek és minden létező és szükséges cuccot bepakolni, mindezt kb. 3 óra alatt.
11 magasságában megérkeztek utitársaim és nagy nehezen elindultunk éjfél körül.

Március 15.

Az éjszakai utazás maradandóbb élmények nélkül múlt el, aludtam kb. 350 km-t :)
Ohh.. egyik legfontosab dolog :DD Egy dolgot készítettem elő gondosan az útra.. zenét :) Napokkal előtte lelkesen írtam a cd-ket, összeválogattam kedvenc előadóim, minden hangulatra, leszedtem egy autós-vezetős 4 cd-s válogatás albumot és gyönyörűen kiírtam őket :)
10 perccel az autóba ülés után kiderült, hogy minden fáradozásom hiába volt. Mp3-at nem játszik le kicsi-kocsi zenélő doboza.
Maradt a rádió és néhány cd, ami véletlenül maradt nálam.
A rádióról annyit, hogy odafele Ausztrián és Németországon át folyamatosan minden rádióállomáson jódliztak vagy komoly zenét játszottak vagy mire találtunk egy hallgatható adót, addigra már alig volt vétel.
Belgiumból csak annyi élményem van, hogy egy önkéntes rendvédő beállt elénk a pályán, ahol éppen 90-es korlátozás volt és nem engedett el minket. Mindig is tudtam, hogy azok is ugyanolyan kukik, mint a franciák.
Hollandiábal eltöltöttünk komoly fél órát, abból 15 percet egy benzinkúton.

Calais-komp

Jól indult.. Bementünk a kikötőbe. Átestünk az útlevélellenőrzésen és mentünk volna jegyet venni, de a következő ablaknál már a jegyünket kérték. Azok a buzik véletlenül se kérdezték volna meg, hogy van-e már jegyünk. Így ki kellett menni és újra ugyanazt a kört leírni. Már vártam, hogy az útlevélevizsgáló bácsika újra leveteti velem a napszemüvegem és lehuzatja az ablakot, mint első alkalommal. Feltételezem igen gyanús személy lehettem. :)
Odafele a komp teljesen jó volt, nyugis víz, szép napos idő. Egyik bár kényelmes kanapéján be is aludtunk egymás mellett sorban ülve. :)

Dover, avagy kezdődik a fordított élet

Pár méter után eljutottunk az első körforgalomig, amikor rájöttünk, hogy így nem úgy van, mint otthon és nem sikerült letérni az útról ott, ahol kellett volna. Mentünk még egy kört. :)

Ezt leszámítva elég zökkenőmentesen ment a vezetés. Mire megszoktam, hogy jobbra kell nézni, ha lelépek az útról, addigra már indultunk haza. (Mellesleg ebben sok segítséget kaptam az útra felfestett feliratoktól.. "Nézz jobbra!" " Nézz balra!" ) :DDDD

Első eltévedésünk Leedsbe érkezéskor volt és miután ingerült és türelmetlen voltam, ezért már anyuval se értettem szót. :) Hosszas viták közepette sikerült odatalálnunk.

Rövid időt töltöttünk anyu lakásán, majd anyuval elkísértük a srácokat egy közeli hotelba. A legnagyobb poén az volt, hogy anyu hívta meg őket éjszakára és állta a hotel költségeit.. Vagyis állta volna, ha nem hagyja otthon a pénztárcáját. :DDD

1. gond letudva, fiúk kölcsönöztek neki másnapig. Felkísértem őket a szobájukba és érzékeny búcsút vettünk.

2. gond ekkor jött elő. Telefon van, pénz nincs :D És jó lett volna eljutni hazáig. Mivel gyalog kb. 20 perc és igencsak minusz volt ezért taxival szerettünk volna hazamenni....

Lacikhoz már nem akartunk visszamenni, ezért maradt a Hotel egyetlen személyzete a recepciós, aki megsajnált minket és adott 10 fontot. :D A legszebb az egészben, hogy előtte anyu már nem tudom hányszor beszélt vele, kb 30%-ot lealkudott a szoba árából.. és ezek után még a portás fizeti a taxinkat. :DD Nah ez az üzlet. :DDD

Tartozásainkat rendeztük másnap.

Március 16.

Dél körül megérkeztek a fiúk hozzánk, megebédeltünk és elindultunk be a városba kicsit szétnézni. Nekik beszereztünk egy sim kártyát, hogy tudjunk kommunikálni a kinti létünk fennmaradó ideje alatt. Valamikor délután elindultak Coventrybe, mi pedig anyuval megkezdtük a shoppingolást. :)

Első 3 napot mással se töltöttük csak vásárlás, vásárlás és vásárlás. Minden áldott este málhásként estünk haza. :) Saját részre sikerült vennem 9 pár cipőt és számtalan ruhát.

Ami meg az időjárást illeti, arról inkább ne beszéljünk. Hol esett a hó, majd jég vagy eső és néha kisütött pár percre a nap. 4 seasons in one day.... Pont, mint a Crowded House énekli. :)

Mára ennyi.. Még össze kell gyűjteni a gondolataim. :)