A „szag”

Szokásos reggelnek indult. Reggeli sétám át a szomszédos házhoz ma sem volt szokványostól eltérő. Szinte már kitaposott útvonalam van és akár bekötött szemmel is eltalálok oda.
Beültünk az autóba és elindultunk dolgozni.
Az ablaktörlésnek már van egy kis előzménye, mert nem ez volt az első alkalom, hogy furcsa szagot éreztünk. Eleinte egy enyhébb kellemetlen szag volt, ami a véleményünk szerint az ablakmosóból származott, hisz csak akkor éreztük, ha éppen ablakmosás volt. Andi úgy döntött, hogy kispricceli az összes löttyöt és vesz bele újat.
2 perccel az akció után valami irdatlan bűz csapta meg az orrunkat, ami messze volt már a kellemetlen szag kifejezéstől. A bűz a dögszag és a májusi cserebogár szagának az egyvelege lehetett az én szaglásom alapján, de abban az állapotban csak arra tudtam koncentrálni, hogy ne hányjam el magam, és nem arra, hogy mi lehet a szagnak az összetevője vagy forrása.
Pár perces fuldoklásunk és könnyezésünk után elkezdtünk gondolkodni, hogy mi lehet. Nekem az is megfordult a fejemben, hogy lehet valami állat behalt a motornál. Megegyeztünk, hogy a parkolóban majd megszakértjük. Az első probléma akkor merült fel, amikor ki kellett nyitni a motorháztetőt. Az autó belsejéből az első mozdulat még gördülékenyen ment. Kiszálltam én is az autóból és ahogy ránéztem az autó elejére, egy rövid sikoly után gurgulázó nevetésben törtem ki. Andi sikítva ugrott hátra, mert azt hitte, hogy láttam valamit mozdulni és azért kiabáltam egyet. Utólagos elbeszélése alapján, úgy emlékszik, hogy tényleg látott valamit ott elsuhanni. Nevetésem egyetlen oka az volt, hogy megláttam a C1-es motorháztetejének méretét. Egy A3-as lap lehet nagyobb.
Következő lépés az lett volna, hogy felnyissuk a tetejét, de nem ment, hiába volt minden próbálkozás. Perceken belül segítség érkezett és kedves kollégánk felnyitotta és végre szemrevételezhettük a szag forrását. Minden a helyén volt és semmilyen döglött állat maradványait nem találtuk. Úgyhogy a szag eredetét örök homály fedi…