Elérkeztem kapcsolatunk azon szakaszához, amikor nem tudom hova tenni magam és az érzéseim. Felhőtlenül boldog vagyok, mégis valahol bizonytalan.
Lehet mondani kellene vagy kérdezni, ha kétségeim vannak. Igaz tegnapi beszélgetéseink ennek pont az ellenkezőjét erősítik meg. Életem értelme elég vicces kérdést tett fel, amire pár percig nem is igazán tudtam reagálni. Hebegtem-habogtam a néhány perces hallgatásom után. Valahogy nem voltam kész ilyen kérdésre. :D Úgy látszik még Ő is tud meglepetést szerezni nekem :P
Majd lesz valahogy, kár ezen gondolkozni. Inkább élvezem a mostani szerelmes hangulatot.
A megerősítések majd úgyis jönnek szépen sorban, ha kell.. Ha meg nem, akkor kár ezen aggódnom.
Bár azt hiszem a baj csak velem van. Kicsit túl sokat aggodalmaskodom… Mi lesz velem, ha gyerekem lesz?! Bele se merek gondolni. Sógornőmtől lazasági órákat kell vennem majd, hogy ne idegeljem magam minden apróságon és ne azzal foglalkozzak, hogy nehogy baja essen a gyerkőcnek. A 4 éves tervbe belefér még, vagyis van kb. 4 évem tanulni és gyakorolni ezt. :D
Nah, komoly dolgokról most ennyi elég.. legközelebbre majd keresek vmi viccesebb témát. Pl. beszámolók majd a 7végi leltárunkról, meg mondjuk a szombat reggeli vezetésemről, ha lesz elég merszem lenyúlni az autót hajnalban. :D
4 megjegyzés:
Helló!
Ne aggodj, ez majd jön magától! Kár is vele foglakozni. Mikor majd a kezedbe veszed előszőr a bébit, elkezdenek zajlani a dolgok. Jó Anya leszel!
Annyira nem aggódok, de észrevettem magamon, hogy ha gyerekek közelében vagyok, akkor a fél szemem mindig rajtuk tartom, nehogy vmi történjen.
Majd kiderül, hogy jó anya leszek-e. Van még időm....
Pató Pálné...
Az :D Nem is kapkodunk el ilyet :D
De ha nyerek a lottón, akkor akár holnap is belevágok :D
Erre sok esély nincs, mert nem lottózom :)
Megjegyzés küldése