Ez kellene nekem most... alaposan, mélyrehatóan és végérvényesen.
Az elmúlt fél évet szeretném kitörölni és újra kezdeni...
Hogyan idézhetnénk elő mesterséges amnéziát?
Gondolatok cikáznak villámként a fejemben és csak a kérsések sokasodnak. Olyan kérdések, amelyeket magamnak kellene feltenni és nekem is kellene megválaszolni őket. De nem tudom, mert nem látok értelmet a tetteim mögött. Vegyük például a tegnap éjszakát.. Nem mondom, hogy megbántam, de nem kellett volna annak történnie, ami megesett.. Ezért pedig csak magamat hibáztathatom, senki mást. Ismét meggondolatlanul cselekedtem és csak a pillanatnak éltem. Arra nem gondolván, hogy másnap tükörbe kell néznem és a másiknak a szemébe. (Utóbbit kerültem.) Ismét egy 1 night stand... vagy 2... Azok a qrva csillagok megmondták...
Kezdem érezni a gyertya végét... Lelkem mélyén tudom mi a bajom és miért viselkedek így.. korábban megírtam, hogy ez lesz... és milyen igazam van..
Nem akarom, hogy igazam legyen...
Nem vagyok kibékülve a világgal, magammal és az egész Univerzum bekaphajta.
Lehet sokat várok önmagamtól és másoktól.. Lehet megint mellé nyúltam... Lehet, hogy valaki más lelke költözött belém.. Kezdem ezt érezni, külső szemlélőként élem az életem, néha kicsit belenyúlok fentről, igazítok rajta, ha tudok, de legtöbb esteben csak sodornak magukkal az események és engedek a csábításnak.
Miért van ez így? Nemtom.. Még mindig sok a miért kérdés... Gyermeki szintre leredukálom magam és akkor csak annyi kérdésem lesz, hogy miért mennek a felhők az égen..
Nem akarok állandóan azon agyalni hogy miért történik az, ami történik... Fene azt a rohadt realista felfogásom, fene a miért kérdések után vonzalmam és fene egyen meg minden magyarázatot...
Nem kellenek kérdések, se válaszok.. Csak lenni akarok, lenni a semmiben, nem gondolni arra mi lesz ezután... Lesz-e ezután?
Mai depis hangulatom egy képnek köszönhetem... Unalmamban fényképeket rendezgettem és előkerült egy kép, ami csak arra volt jó, hogy szánalmasan mély letargiába kerüljek és önsajnálatba burkolózva álarcot húzzak és mosolyogva bólogassak a semleges embereknek.
Számomra nem semleges emberek pontosan átérzik és tudják miről van szó...
Megyek elteszem magam holnapra, abban a reményben, hogy mosolygósan ébredek és az a mosoly őszinte lesz, és nem csak az álarc néz rám vissza reggel a tükrörből, ami mögé bújva szemlélem a külvilágot...
2 megjegyzés:
Meow egy szóval: kalandozol...nincsenek miért-ek,nem kell velük foglalkozni..mert addig bár nem akarlak elkeseríteni de amíg nem tudod te magad sem,hogy mit akarsz addig ez mindig is így lesz és így fog történni és csak sodródsz.Tudod,hogy nagy lesz a segged a csokitól de eszed mert finom...vagyis tudod,hogy nem kellene...de mégis.Most mondjam azt,hogy szedd össze magad és keress egy normális pasit,aki megnyugtat?Mert igazából arra lenne szükséged,hisz tetszik vagy nem de te sem vagy már tini és nem ártana megállapodnod,de ehhez fel kell adnod ha nem is mindent de a szabadságod egy részét...de valamit valamiért.Persze genetikailag rosszul kódoltak mert neked is mindig az kell aki valamiért elérhetetlen és amikor ott van...már mehet is tovább.Nehéz...az a bizonyos idő...:)Szerintem utazz el egy kicsit,az sokszor segít!Ha más nem új kalandjaid lesznek,egy külföldivel izgalmasabb a helyzet...főleg ha utána ő is hazautazik meg te is...tudod a távolság is jó dolog,niss is annál " szebb " amikor szereted és minimum 7-8000 km-re van tőled!:DDDDDDDDDDDDDDDDDD Vigyázz magadra csajszi!Sok-sok puszi!:))))
utálokblogotkommentálni :)
Megjegyzés küldése