Ribi, céda, cafka....

... és még sorolhatnám :)

Miért kapjuk mi nők ezeket és még ennél durvább jelzőket, ha könnyű alkalmi kalandokba bocsátkozunk?
Miért van az, hogy egy pasi ilyen esetben számít tökösnek?

Mesterségem címere: Skalpgyűjtő.

Életem kezdeti szakaszában rádöbbentem, hogy eme mesterség izgalmas, sokoldalú és szórakoztató.
De meddig lehet űzni? Meddig lehet hajszolni az élvezeteket? Mikor mondja azt az agyunk, hogy elég? Mikor fáradunk bele? Mi lehet a véglet? Mennyire kielégítő ez hosszú távon?

Hirtelen ezek a kérdések jutottak eszembe, nagy részükre tudom a választ, saját vonatkozásban.

Élvezem a szabadságom és élvezem, hogy nem tartozom senkinek se elszámolással. Minden nap nyugodt lelkiismerettel ébredek fel egy görbe éjszaka után :-)

Egyre gyakrabban megfogalamzódik bennem, hogy érdemes-e feláldozni ezt az életet egy kötöttségekkel és kompromiszumokkal teli 7köznapokra?!

Nem tudom eldönteni, mert felidézve utsó kapcsolatom, igencsak hiányoltam ezt a fajta szabadságot.
Mindig arra vágyunk, ami nincs, soha nem tudunk elégedettek lenni azzal, ami van.
Nekem is ez van.. Barátaim között akadnak, akik lennének a helyemben és élnék az életem és élveznék minden pillanatát könnyelmű felfogásomnak és aratnák gyümölcsét.
Azonban ennek is megvan a kockázata..
Fellángolások, csalódások, röpke élvezetek....
Most se tudom pontosan mire vagy kire szeretnék figyelni és mit akarok Tőle...
Nem is akarok ezen gondolkozni, ahogy esik, úgy puffan... Lehetőleg jó nagyot :)))

Asszem most majd jön barátosnémtől a comment: Jajjjj Meow... Soha nem fogsz megváltozni :)

C'est la vie... Ez lenni én.. Ez kell szeretni és elfogadni, ha nem teccik, akkor tovább lehet sétálni, de senki ne próbáljon meg mássá alakítani. Képes vagyok változásra, de csak saját akaratból és nem külső hatásra. Makacs vagyok és önfejű.. Szép szóval többet el lehet érni nálam, mint erővel. Mert akkor dacból márt csak azért se.. és majd én leszek az, aki megmutatja a világnak, hogy nem vagyok befolyásolható :)