Szavak...

melyeket nem lehet kimondani vagy csak nem akarok. Az érzés tiszta, de megfogalmazni nehéz.
Építsünk várat, erődöt, vastag falakkal, rejtsünk el mindent, ami értékes és sebezhető...
Ezt tenném? Azt hiszem igen...
Miért bonyolítjuk túl az egyszerű dolgokat?
Miért rejtőzünk el falak mögött, titkolva az érzéseinket?
Miért nem lehet kimondani a pillanatnyi gondolatunkat?
(Magamról beszélek még mindig.)

Mert nem akarunk sérülékenyek lenni, mert nem akarunk támadási felületet hagyni, mert nem akarunk csalódni és mert magunknak is félünk bevallani az érzéseinket.
Ezt pedig csak mi tudjuk tisztázni először, legbelül. Én megtettem... Sorra jöttek a kérdések és idővel válaszokat is adtam magamnak. Túl vagyok az első körön...

Jó nekem most, kielégít az érzés... lehet csak egy örök álmodozó vagyok, de jó.
Jó érzéssel ébredek és jó érzéssel fekszem le... Főleg, ha mellettem van :-)

Nagyon könnyen hozzá tudnék szokni, de nem lehet... azok a fránya falakat még le kell bontani.
Rá kell jönnöm, hogy semmit se tudok Róla... Nem ismerem.. Nem tudom mit szeretne és mit nem.. Nem beszél :)

Tudod Kitsim... annyi kérdésem lenne, de nem teszem fel... Lehet nem akarom hallani a válaszokat, lehet jobb nem hallani a válaszokat és maradni ebben a rózsaszínes ködben.