Szilveszteri képek

Pezsi, pezsi és pezsi.. Ha ilyen sorrendben fogom fogyasztani, akkor én is valahol somewhere over the rainbow leszek :D
Hisz az alkohol öl, butít és gyomorba dönt :D Mi is ezt tesszük. Mámorosan búcsúztatom majd az idei évet és ilyen mámorban fogom kezdeni az újat. :)

Napjaink legjobb hangja...

Még mindig jó... Ezzel a dallal búcsúztatom az Óévet.. holnap megkeresem majd az Újév köszöntésére alkalmasat is...

Itt van a tél, itt van újra...

..és a karácsony is elmúlt.
Nagyon vegyes érzelmekkel indultam neki az idei év karácsonyának. Olyan.... egyik szemem sír, másik nevet feeling ötvözete volt az ünnep és előkészülete.
Boldog vagyok, mert olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek és akik viszont szeretnek. Új kis családomtól nagyon sok szép ajándékot kaptam. A kedvencem a fél szivecske, aminek párja életem értelmetlnségénél leledzik. Most már aztán mindenünk összetartozik. :)
Az ünnep kevésbé kellemes oldala az volt, hogy nem tudtam azt megvenni mindenkinek, amit szerettem volna, de majd be lesz pótolva.

A héten sikerült összautózni vagy 1000 km-t, és kb. 7 napból 4-et ágyban töltöttünk. Tegnap este még Tordasra is eljutottunk, nehogy elfelejtsem a városi élet után, hogy mi is az, amikor hajnali kakasszóra ébred az ember fia és lánya. Minden próbálkozásom ellenére ez nem jött össze. Ebben a hidegben még a kakasnak a kukorékolója is be volt fagyva. A szoba belihegése után kezdett csak meleg lenni, addig azonban minden testmeleget és hőtermelési módot be kellett vetni. Nehezen szenderedtem el és utána is folyamatosan felébredtem. A padláson mászkáló macska neszelése és az egér motoszkálása, felébresztette lelkem legmélyén lapuló szellemeket és álmaimban életre keltettem őket. Mostanra már nem igazán emlékszem, hogy kik és mit csináltak, de hiába ébredtem fel és aludtam vissza, az álom nem szakadt meg. Notorikusan folytatódott ott, ahol abbahagytam. Bizarabb volt, mint unalmas. :)

Határozottan jól éreztem most magam ott vidéken, rég nevettem annyit... azt hiszem ismételni kell. Bulizhatnékom van.. csak ez a fránya hideg ne lenne.. Dideregve gondolok minden olyan dolgora, amihez ki kell menni a lakásból. A tél az babagyártó idő. Kandalló előtti, medveszőrön fetrengős, összebújós hideg van.. Hosszú telünk lesz ;)

Születésnapodra

Művelődjetek :)
Mai fiatalság máshogy nem kerül a költészet közelébe.

Feltöltődve...

..zenével. Van egy nagyon kedves barátom, akihez kb. félévente jutok el. Utoljára valahogy a szülinapom környékén jártam nála és most.. 2 nappal ezelőtt.
Minden egyes látogatás nála egy zenei kuriózumokkal teli este. Kellemes borozgatás és színes, érdekes, különleges zenék. Erről szól.
Kaptam is egy cd-t, amin olyan zenék vannak, amiket a hétköznapi emberek 90%-s még csak nem is hallott. Ilyenkor annyira tudom élvezni az életet, hisz nagyon meg kell becsülnünk ezeket az értékeket. Mindig is muzikális alkat voltam és alg tudok meglenni pár percig zene nélkül. Az ilyen típusú embereknek azt hiszem csak eklektikus lehet a zenei ízlése. Soha nem kötődtem egy zenei irányhoz, csak a minőséghez. Zene, zene és zene.. hangulattól függően, minden mennyiségben jöhet.
Teszek is be valami kellemes zenét így elalvás előttre.. mondjuk József Attila versek megzenésített változatát.
Jah és teljesen karácsonyi hangulatom volt ma... nemtom mi történt, de egész nap xmas melodies mentek a fülemben és fehér tájról álmodoztam. :)
Kettesben, egy erdei házban, kandallóval, hallgatni a tűz pattogását, egy pohár forralt bor, fenyőillat... és még sorolhatnám. Jelenleg erre vágyom...
Kezdek lecsitulni... Más dolgokra vágyom, mint egy éve. Hmmm... azt hiszem valaki, aki belépett az életembe, jó hatással van rám. Kicsit átértékeltem az élet dolgait... Egy év.. lassan annyi ideje vagyunk együtt.. szinte hihetetlen... Szép dolog a szerelem.. ha kölcsönös és ha mélyül. A miénk nagyon szép :)
Boldog vagyok...
Ezzel a gondolattal alszom most el és ez az elégedett mosoly még reggel is látszani fog a szám szegletében.

Jó éjt!

Karácsony előszele... vagy ez már utó?! Wham! - Last Christmas

Visszatérve a karácsonyi feeelinghez :)

Is Europe a country?

Ooohhhh my God!!!!!!

A karácsony előszele...

...megcsapott ma.
Estefelé elautókáztam egy külvárosi részre, ahol csak kertes házak vannak.
Igazi csendes utca, messze minden főúttól. Olyan kis családias, gyereknevelésre ideális környék.
A címre visszatéreve, igazi karácsonyi feeling fogott el, ahogy láttam a kivilágított ablakokat és kerteket.
Ez az érzés persze hamar elmúlt, ahogy hazaérve bekapcsoltam a tévét és az első reklám azt hangoztatta, hogy személyi kölcsön, akár karácsonyi ajándékokra. Legalább egy hónapja nyomatják a tv adók ezt és nekem még mindig sikerül minden egyes alkalommal felháborodnom. Vegyek fel 700.000 Ft-ot ajándékokra, és aztán fizessem 8 évig??!! Vagy 8 évig ne vegyek utána ajándékot senkinek?! Ahhoz az a pénz édes kevés. Valhol ez a hírdetés igazolja tökéletesen, hogy hova jutottunk. Vagyis átlagos fizetésből nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy szeretteinknek megvegyük a megfelelő ajándékot. Elég szomorú, hogy minden évben arra kell rádöbbenem, hogy mééééég anyagiasabb lett a legszebb ünnepünk. Soha nem értettem azokat, akik egész évben azt várják, hogy na majd miket kapnak karácsonyra és az mennyit ér.
Bazi nagy boldog karácsonyt minden anyagias boldogtalannak!
Valahogy ez jutot eszembe a kapzsi ajándékleső, érdekeiket hajszoló emberekről.
Itthon már beszélgettünk az idei ünnepről és idén a legnagyobb ajándék az lesz, hogy itt vagyunk egymásnak és mindig számíthatunk egymásra. Sokan lebecsülik ezt, pedig ha jobban belegondolunk, akkor ennél nagyobb ajándékot nem is lehetne kérni.
Tudom, hogy idén nem tudom mindenkinek azt megadni, amit szeretne, pontosabban, amit én szeretnék Nekik, de lesz ez még így se. Próbálom a lehető legtöbbet kihozni még addig, hisz több hitelt már nem vehetek fel... Na nem mintha megtenném egy ünnep miatt.
Szeretet adni és kapni jó.. Ebből lesz bőven.. Pénzbe se kerül.. És egy kis figyelmesség megfizethetetlen.

Végtelen vég

Jelenleg szinte mindennek várom a végét.
A napnak, a hétnek, az évnek és ennek a kilátátstalan helyzetnek.
Egy dolog tartja benne a lelket, hogy van mellettem vki, akire mindig számíthatok, bármi is legyen. Vagyis igaz, hogy minden rosszban van valami jó.
Hehe, azért annyira nem vészes.. Vannak még más örömteli pillanatok is az életemben. Kisbékám rengeteg kedves percet szerzett nekem és még csak 2 hete koptatom az üléseit.

Kicsit más..

Tél beálltával nagyon élvezem a kucorodós, tévés, nyugis estéket. Khhmmmm.... Lehet másnak is megfordul a fejében, hogy miért nem írok akkor, hisz annyi időm van és a szabadidőm nagy részét pihivel töltöm. De pont ezért nem írok.. Hisz nincs miről. Elég unalmas lenne állandóan azt olvasgatni, hogy megnéztem a Dr. House-t vagy éppen más sablonsorozatot.
Nincsenek nyári kalandok, falusi turizmus is hanyatlóban van és persze vannak más zavaró tényezők is.

Fantáziámat majd szabadjára engedem és kreálok fiktív történeteket mindenki szórakoztatására.

Addig pedig élvezem az otthon melegét a nagy pehelypaplan alatt, ahol minden megtörténhet. :)

Kezeket a paplan fölé és mosolyogj, hisz ez ez a második legjobb dolog, amit a száddal tehetsz. (nőként :P )

Békafan

Tittaaaaaa bódogság :)

Nagyon szép a kisbékám és milyen türelmes!!! Utóbbi tulajdonságot leszámítva, minden része nőre vall. Nehezen lehetne egy ennél nőiesebb darabot összerakni.
Szeretem :)

Békák inváziója

Megszálltak :)
Büszke békatulajdonos lettem. Immáron kettőé is. Most már a békáink is egymásra találtak. Nincs is ennél szebb családi idill..

Ha minden jól megy, akkor holnap elhozzuk Nagykanizsáról a lánybékát és estétől már a ház előtti parkolóban fog szunyálni.

Pesten vagyok.. nemrég még tele voltam energiával és 5lettel, hogy írok.. De elfáradtam. A sok békás izgalom után már szükségem van egy kiadós alvásra. Apa mindjárt feljön a pancsiból és lehet egy jó nagyot horpasztani.

Jah.. ma voltam fogászaton :D Háromszor indultam el, hogy én most hazamegyek. 1. alkalommal még a szuri előtt, másodszorra a szuri után, harmadszorra meg a második cinció után. Végül hősiesen ottmaradtam. És ideiglenesen betömték a fogam, amit majd jövő7en véglegesítenek. Az is jó mulatság lesz.. Előre élvezem..

Nem is gondolok bele, mert rémálmaim lesznek és lőttek a betervezett édes álomnak.

cinció=injekció Naomi nyelven

Éjszakai ihlet

Még mindig ezzel kűzdök. Perceken belül bevonulok a hálóba és érzem, hogy ahogy lefekszem, megjönnek a gondolatok, ötletek és színes történetek.
Apa mellett nem lehet pötyögni a gépen hajnali 1-kor, csak mert agyament nőszemély épp kreatív pillanatait éli.
Keresem a megoldást. Egyelőre arra gondoltam, hogy beszerzek egy hiperérzékeny diktafont és a az óriási pehelypaplanom alatt fogok susmorogni vagy óvatosan kiosonok a fürdőbe. A bibi ezzel csak az, hogy hiába mondom rá, hogy 3 kiló babtarisznya sétálgat a babmbuszerdő közepén. Egyik pillanatban ez nekem sokatmondó lehet, de órákkal később értetlenül nézhetek ki a fejemből.

Mindenesetre most nyugovóra térek és megálmodom a megoldást.

Mondom ezt, mintha olyan könnyű lenne és eddig ment volna :)

Ismét falun

Tordasra visszatérve, mindig elfog az igazi vidéki feeling a rossz hangulat mellett. Az a bizonyos hátsó szoba.. Akár büntetőszobának is hívhatnánk. Valahogy így képzelem el azt a sötét kis lyukat, ahova a csínytevő gyerekeket bezárják.
Tegnap nem voltam rossz, mégis ott kötöttem ki. Fáradtan, nyűgösen, laptoppal a kezemben tértem nyugovóra. Khhmm.. Javítom. Tértem volna nyugovóra.
A szobába belépve megcsapott valami fura, kellemetlen szag. Másodpercek töredéke alatt sikerült beazonosítani, hogy ez bizony nem más, mint dögszag. Kemény pornó volt.
A reakció erre csak annyi volt, hogy valahol behalt egy egér. Ez azonban hagyján. Nem csak egy bomló egértetemmel kellett osztozni, de egy élő példánnyal is. Ott rohangált az a sunyi, alattom kis dög. Minden figyelmemmel próbáltam arra összpontosítani, hogy ne kerüljön a közelembe. Kutyám valamikor hajnalban fedezte fel hálótársunk jelenlétét, amikor az éppen átszaladt a szobán. Két nyüszögés után megállapította, hogy az a kis gané nem érdemel több figyelmet. Én azonban nem így gondoltam. Minden második álomképem egy lapátfogú, véresszemű, Góliát méretű egér volt. A többi kép egy fakír legédesebb álmára emlékeztetett a tűágyon. Valszeg jobban aludna, mint én aludtam a derekamat kettévágó ágyon.
Szokták mondani, hogy az ember bárhol elalszik, ha fáradt.
Fáradt voltam, de ennyi zavaró tényezővel lehetetlen elaludni.
Ohh, és ez még nem semmi. Mivel nem aludtam túl mélyen és minden zajra felriadtam, ezért azt is megéreztem, amikor a faforgács és por az arcomra potyogott. Egy légy fingását is meghallottam volna, mert annyira füleltem, hogy merről motoszkál a kapafogú.
Őőő.. elgondolkoztam egy pillanatra, hogy azért valami pozitívuma is legyen ennek a történetnek, de nem igen jut eszembe. Nem pesszimista vagyok csak realista és túl kényelmes és elkényeztetett. Vállalom. Sosem rajongtam nomád körülményekért... Na de ez már egy másik téma. Az elkényeztetettségem megérdemel egy külön bejegyzést. :)
De inkább vagyok ilyen, mint hülye és szorgalmas egyben. Annál rosszabb párosítás nincs.

Vagyok is meg nem is...

Hosszú idő és sok reklamáció után ismét jelen. :)

Valahogy nem állt a kezem az írásra, de azt hiszem itt az ideje, hogy folytassam.
Az elmúlt pár hónapban nem sok változás történt az életemben. Minden nap egyformának tűnik. Nem egyedül fekszem le és nem egyedül ébredek, ami nagyon jó és teljesen természetessé vált.
Az írást persze nem tettem félre teljesen, mert az utóbbi időben papírra jegyzetelek szorgalmasan, kicsit más témákkal kapcsolatban. Elővettem néhány, korábban már itt is boncolgatott témát, amiről úgy gondoltam, hogy érdekes lehet. A vége az lett, hogy egy 10-12 fejezetes vázlatot hoztam össze. A fő téma: kapcsolatok.
Emberi kapcsolgatok minden szinten. Baráti, szerelmi, szeretői, hetero, homo és még sorolhatnám. Egyes fejezetek terjdelmüket tekintve, elérik a 20 oldalt is már. A kérdés, hogy milyen formában publikáljam, vagy egyáltalán megtegyem-e. Lehet elteszem öregkoromra, hogy majd legyen mit olvasnom unalmas napjaimon.

Amúgy is el vagyok polgáriasodva, hogy egy jóbarát szavaival éljek.. Lehet írtam ezt már, nem emlékszem. Elamardnak a nagy bulik, nem járok inni.. (Otthon iszom) :D
Meg vendégségben. Mára is valami hasonlót terveztem, de nem egészen úgy alakult.
Tordason vagyok, elhoztuk az ölebem is és épp valami erőltetett, idióta vigjátékot nézünk. Ez az a hely, ahol mindig sikerül elrontani a kedvem. Ma se volt másképp.

Yessss.. vége ennek a filmnek, igazi büntetés volt, még hallgatni is.

Megyünk elvonulunk a szomszéd szobába.
Ígérem legközelebb jövök valami jó kis szaftos történettel. :)
És nem 3 hónap múlva.

Jóccakát és további szépeket.

Sose tudjuk meg...

.. mi lett volna ha...

Kár ezen agyalni. Én mégis ezt teszem.
Vannak dolgok, amiket kimondunk.. Nem gondolva a következményekre, és amikor bekövetkezik az, amire rémálmunkban se számítottunk, akkor már késő.
Nem könnyű lakatot tenni a szánkra és mindent lenyelni, ami bánt.
Nem mindenki képes megérteni és felfogni az aggódást és törödést.
Kimondtam, megszívtam és most büszkén viselem a következményeit.
Nem vagyok hajlandó hátra nézni.. csak előre.. Emelt fővel lépek ebből is ki...

Weekend edition

Mozgalmas volt ismét. Amekkora kavarodással indult, annyira jól zárult ez a hétvége. Péntek este derült ki, hogy hősszerelmesünk jön anyujához a szomszédba és akkor együtt megyünk Tordasra és onnan Velencére. Drágámmal kb. egyszerre indultunk el Velencére, csak nekünk még volt egy kis dolgunk útközben.. jah és Tatabánya volt az indulási pont nekünk. :D
Tordasra megérkezve egy vérző nyakú, földön fekvő kos fogadott. Elsőre sokkolónak tartottam, de jobban belegondolva nem hatott meg. Köcsög volt az a kos és buta, és azt hiszem így is jobban járt, mintha szenvedett volna. Nem hobbyból lett levágva, hanem kicsit túlkajálta magát és felfújódott. Két lehetőség van ilyenkor. Egy vagyonért műtét, vagy vágás. Nagy állatbolond vagyok, de ilyen esetben reális döntésnek tartom, ami megszületett. Bégető barátunk lerendezése után autóba pattantunk és becéloztuk Velencét. Az össze létező elágazásnál rossz felé fordultunk, hiába mondták el mindkettőnknek, hogy merre kell(ene) menni.
Emlékeim szerint este 10 körül érkeztünk Velencére és nem is tudom mikor indultunk haza, mert teljesen elvesztettem az időérzékemet. Isteni idő volt és élveztük a friss levegőt. :D
Szombat nagy részét lustival töltöttük. Este pedig folytattuk terv szerinti utunkat..
Hosszú ideje nem jártam a belvárosban és értékeltem egy kicsit a város nyüzsgő zaját. Nagyon élvezem, hogy nem kell minden nap átverekednem magam az esti forgalmon. Már csak kedvtelésből vagyok hajlandó Budapesten közlekedni.
Megvacsiztunk a városban, majd párom pillanatnyi romantikus túlfűtöttségének köszönhetően egy kilátó tetején találtam magam. :D Emlékezetes kis sétát tettünk a természet lágy ölén :D
Vasárnap reggel kis pöcsös teljesen be volt zsongva a nagy naptól, csak az étteremben kezdett elfogyni a türelme. Egész nap büszkén újságolta, hogy milyen nap van és nem győzte mondogatni, hogy szülinapja van. Kicsit túl korán kelt és túl korán elfáradt, de az ajándékok láttán egyből kiment minden álom a szeméből. Sok-sok kép készült, az érintettek majd kapják vagy már kapták e-mailben.
Az est további részei pedig nem publikusak.. de istenien éreztem magam :)


Ui: Nem jellemző rám a napló szerinti beszámoló a tetteimről, de mivel sokan kérdezték, hogyan telt a 7végém, ezért gondoltam megírom itt nagyvonalakban és így nem kell annyit magyaráznom telefonban.
Azért a galambos ott van csemegének. :D

Galamb

Ablakom alsó párkányán rendszeresen galambok tanyáznak és vastag szarkupacot produkálnak maguk alatt. Sosem kultiváltam ezeket az állatokat, de mióta az ablakom és környéke az elsődleges otthonuk, azóta kifejezettem rühellem őket.
Minden alkalmat megragadok az elüldözésükre és szívem szerint ciánnal átitatott búzát szórnék ki. Egyelőre nem jutottam még el ilyen szélsőséges megoldáshoz, de addig is folyamatosan gondoskodom arról, hogy pokollá tegyem a napjaikat.
Valamelyik este, ahogy kinéztem, láttam ahogy édesdeden alszanak. Szinte szúrta a szemem az idillikus látvány, valamit tennem kellett. Gondoltam egyszerűen kihajolok és elhessegetem őket. Ez a művelet azonban kudarcot vallott. A pontosan alattam békésen szunnyadozó galamb a legkisebb rezdülést se mutatta a csattogásomra, kiabálásomra. Pár másodperc után komoly és gonosz elhatározásra jutottam.
Legalább három percen át gyűjtöttem a nyálam. Kihajoltam, célba vettem és tűz… vagyis izéé… nyál…
Láttam, ahogy végigfolyik a fején és nyakán tovább hasítva a föld felé, mindez bármilyen hatás nélkül. Ez a nedves ötlet annyira bejött, hogy kiszaladtam a konyhába és két deci vízzel jöttem vissza. A kiskancsóból lassan, egyenletesen csurgattam a vizet… Eredmény még mindig semmi. A galamb olyan szinten be volt ájulva, hogy ilyen intenzív külső behatásokra sem reagált. Az is átfutott az agyamon, hogy esetleg meghalt, na de akkor mért nem esik le?
Ezen is segíteni szerettem volna. Kiszaladtam a partvisért és a szőrös végét golflabdaütőként használva becéloztam a madarat. És siker :D
A galamb eszeveszett módon kezdte csapkodni a szárnyait és több alkalommal összetűzésbe került a közeli fával, amíg egy stabil helyen le tudott szállni. Sikerült elérnem, hogy azon az éjszakán még az ablakom közelébe se merészkedett. Sajnálatos módon a galambok elég rövidtávú memóriával rendelkeznek és másnap már vígan csipegette a tetveit a szutyok tollai közül.

AC needed...

... most..

Az átmelegedett 4 fal között töltöm napjaim nagy részét, már ami az elmúlt pár napot illeti. Betegszabadságom maga a pokol. Legalábbis a klíma az ottanihoz hasonlítható. Nem vesztem el, de ebben a hőségben még az klavin való pötyögéshez sincs kedvem, arról nem is beszélve, hogy az agyam a végtelenségig le van épülve. Napközben délibábot látó agyhalottként közlekedek, abban a reményben, hogy utam során valahol megpillantom a kis oázisom és pálmák árnyékában hűsíthetem felhevült testem.
Valhogy ez eddig nem történt meg... rossz felé megyek.
Most azonban elmegyek a fürdőszoba felé és elücsörgök egy kád tőgymeleg vízben és csukott szemmel arról fogok ábrándozni, hogy valahol Bora Borán vagyok csak épp lecserélték a tájat. :)

Éjjel érkezem...

Az a fránya ihlet mindig akkor jön, amikor már az ágyban vagyok, sötétben.
Az esetek legnagyobb többségében persze nem vagyok egyedül, ezért pláne nem kelek fel firkálni. Arra is gondoltam, hogy kellene egy diktafont beszerezni... Azonban, ha nem vagyok egyedül, akkor ez sem megoldás, hisz magamban motyogva, mozdulatlanul fekve is felkeltem életem párját, miközben próbál aludni.
Vagyis marad az emlékezet.. ami egyre szelektívebb. Reggelre valahogy tovaszáll az összes használható gondolat és fantáziadús történet.
Nem tudom mi lenne a megoldás... Éjszakai kreativitásom valahogy jobban kellene kamatoztatni, mert a legjobb elképzeléseim akkor születnek.. illetve olyankor nem csak a célokat látom, hanem az oda vezető utat is.

Attention!!!

Amennyiben van valakinek elképzelése, hogyan rögzítsem zajmentesen és erdeményesen az éjszakai ötletbörzéim anyagát, az kérem ossza meg velem. :)
Tiszteletdíjként csak a következő bejegyzésem tudom a részére ajánlani, de remélem ez nem veszi el senki kedvét. :D

Igazából néha éjjelenként szavakat és szófoszlányokat pötyögök be a telefonomba, de ezek másnap már használhatatlanok, hisz intenzív képzelőerőm nagyon messzire el tud kalandozni az éj leple alatt.

Na megyek bebújok a pihe puhába, hátha ismét megszáll az a gonosz ihlet, ami nem hagy aludni és teletömködi a fejem érdekesebbnél érdekesebb gondolatokkal.. Ma este rögzítésre alkalmas vagyok zajcsapás szinten. :D

Elnőiesedett férfiak...

2006.12. 04.

Utcán loholva a munkahelyem felé, megütötte a fülem egy telefonbeszélgetés, amit egy férfi folytatott, és feltételezem a vonal túlsó végén egy nő lehetett.
A beszélgetés lényege csak annyi volt, hogy a férfit valahogy megsértette a telefonáló, és úgy érezte, neki ezt el kell mondania mennyire rosszul esett neki és mennyire bántja és, hogy Ő igazán nem érdemelte volna ezt.
Azt nem tudtam meg, hogy konkrétan miről volt szó, de a férfi mozdulatai, artikulálása és a mondandója elgondolkodtatott.
Felidéztem közvetlen közeli ismerőseim, kapcsolataim és arra jutottam, hogy valóban van valami abban, amire ennek az irománynak a címe utal.
Igaz ez már lassan közhelynek számít, hisz ez egy elég vitatott téma, de úgy igazából ma reggel tudatosult bennem és kezdtem el foglalkozni a gondolattal.

2007. 06. 19.

(Fiókból elővéve, leporolgatva és tovább elemezve.)

Azóta ez még jobban megerősítést nyert. Azt kell látnom, hogy a környezetünk is ezt sugallja, minden külső behatás csak elősegíti ezt a folyamatot. Lásd média, divat, testápolás, egészségügy, egyenjogúság hirdetése, stb.
Egyre kevésbé érzem azt a különbséget, ami mondjuk 10-15 évvel ezelőtt volt. Korábbi időkről ne is beszéljünk, amikor akár még egy egyetemre való bejutásnál is diszkrimináltak nemek szerint, munkát és politikát nem is említek, mert akkor soha nem lenne ennek a témának vége.
Egy ilyen gondolat, annyi mást hoz elő, hogy akár napokon keresztül tudnék írni erről és az ehhez kapcsolódó jelenségről. Nem azt mondom, hogy ellenzem, de valahogy a férfiak kezdik azt az erőt sugárzó tiszteletet elveszíteni a szememben. Gyakrabban fordulnak plasztikai sebészhez, készítenek alapozót férfiak részére, hordanak jellegzetes „női” színeket, hisztisebben tűrnek el egy kisebb betegséget, mint egy 4 éves gyermek.
Ez csak néhány példa abból a százból, amit ide írhatnék. Mindig is köztudott volt, hogy a nők fájdalomtűrő és teherbíró képessége nagyobb volt, de akkor meg ne verjék a mellüket a pasik, hogy ők a „férfiak” az erősek és a rettenthetetlenek.
Amint valaki leleplezi a gyengeségüket egyből sértődötten tagadnak,ami még jobban alátámasztja a hipotézisem. Persze képtelenek szembesülni ezekkel a vádakkal és ha mégis megteszik, akkor pedig határozottan tagadnak és csak alattomos vádaskodásnak fogják fel.
Nem általánosítani akarok csak ez lassan már egy tömegjelenség lesz.
Egyre több olyan helyzetbe kerülök én is, ahol gyakori fül- és szemtanúja vagyok hasonló nyafogásnak. A lelki érzékenységről nem is beszélve…
Nem is gondolnánk, hogy egyes férfiak mennyire érzékenyek tudna lenni valójában egy-egy csalódás, szakítás vagy egyéb szomorú esemény következtében. Abban nem vagyok biztos, hogy ez eddig is így volt vagy csak jobban tudták és akarták leplezni az érzelmeiket korábban. Manapság a csapból is az folyik, hogy mutassuk ki az érzelmeinket, ne törődjünk a következményekkel, csak éljünk a mának, hisz lehet nem lesz holnap. Na, ezt most egy kicsit kiéleztem, de napi több ehhez hasonló e-maillel bombáznak, hogy az nekem milyen jó lesz, ha rámosolygok minden emberre, hisz visszakapom. De mi van akkor, ha éppen nincs jó kedvem és nem akarom elővillantani colgate reklám vigyorom a sarki fűszeresnél?!
Valóban ki kell mutatni az érzelmeinket, de csak a megfelelő embereknek és akkor, amikor mi látjuk helyesnek. Igenis vannak olyan érzelmi kirohanásaink, amit meg kell tartani, mert esetleg többet ártanánk a közzé tételével. Ilyenkor jobb szépen, csendben, egyedül megoldani.
Mindenben kezdünk a szélsőségek felé hajlani és egyre nehezebbnek tűnik megtalálni azt a bizonyos arany középutat.
Picit bíráskodva a média az, amit elítélek. Saját értékelésem szerint minimum 60%-ban befolyásolja az emberek véleményét a külvilágról. A média a legjobb fegyver a világon.. és egyben a legártalmasabb. (Mondja ezt egy újságíró végzettségű, reklám-marketinges, akinek ez kellene, hogy legyen a kenyérkereseti forrása.)
Céltudatosan használva óriási eredményeket és károkat tudunk vele elérni. Minden időzítés és helyezkedés kérdése.
Nagyon eltértem az eredeti témától, ezért is mondtam, hogy nagyon sokat lehetne erről írni, hisz ezek a dolgok egymással karonfogva sétálnak közöttünk.
Visszatérve a férfiúi érzékenységhez még hozzáfűzném, hogy nem hiszem, hogy én el tudnék viselni valakit hosszú távon a közvetlen környezetemben, aki ehhez hasonlóan viselkedne.
Szerencsésnek mondhatom magam ilyen szempontból, mert nem vagyok eme veszélynek kitéve.

A nők elférfiasodása is megérdemel egy külön fejezetet… Hát még a média…
Lesz még miről csemegézni.

Van másik...

...mondta a zenebohóc… Elővette újabb hangszerét és a zene felcsendült. :)
Másnak is meg kellene fogadnia ezt.
Néha értetlenül szemlélem az embereket, amikor görcsösen ragaszkodnak egy olyan személyhez, aki a háta közepére se kívánja. Csupán udvariasságból vagy szánalomból nem mondja meg neki az igazat…
Igen, ez az amit szánalmasnak hívunk a hétköznapi életben, amikor vki még hosszú idő után is kézzel-lábbal kepeszt vmi elérhetetlen után. Ha idézettel akarnék élni, akkor annyit mondanék, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. :D
Én azért jókat szoktam mosolyogni az ilyen gyerekes megnyilvánulásokon. Az biztos, hogy az ember a legviccesebb faj a világon és legbutább is. :)
Most jöhetnek a támadások, várom…. Nem véletlenül mondom ezt és nem mindenkire igaz. Nem szeretek általánosítani, de néha elkerülhetetlen. Téma off…

Weather forecast

Előreláthatólag a csütörtök lesz a hét legmelegebb napja, amikor már a hasamat fogom süttetni a Balaton partján és a 28 fokos vízben próbálom majd hűteni magam.


7végén ágyat is nézek, következő hónapban esedékes lesz a háló felújítása. Igazi meleg színekben fog pompázni és erotikusan túlfűtött hangulata lesz. :D
Indiaiak mindig is tudatában voltak a színek és anyagok használatának, ha otthonosságról volt szó. Erotikáról meg nem kell beszélni.. Sok-sok évvel ezelőtt papírra is vetették eme művészet alapjait és variációit. Egyre határozottabban körvonalazódik az elképzelésem a színvilágot és a bútorokat illetően. A kiegészítőket illetően egyedül döntök, de az ágyat közösen kell kiválasztani, hisz egyre ritkábban alszom egyedül. Ez egy SOS project, mert a mostaninak meg vannak számlálva a napjai. (Ha nem lettem volna elég egyértelmű és nem jött volna rá valaki, akkor megemlítem, hogy a hálóban full indiai stílus fog dominálni rajtam kívül.) :)

Azt hiszem kicsit szétszórt vagyok… Össze-vissza csaponganak a gondolataim. (Látszik ezen a bejegyzésen is.) Annyi tervem és elképzelésem van még erre az évre vonatkozóan, bár a legjobb dolog már megtörtént velem valamikor az év legelején. :)
A további terveim még csak éppen, hogy megszülettek. A megvalósításukig még kell néhány dolog és főleg akaraterő, de mindent megteszek érte.

Érzem, hogy a következő írásom ismét valami társadalmi szokásokat elemző, tényfeltáró esettanulmány lesz. Pici fiókomból elő lehetne venni a piszkozatokat, van benne csemegéznivaló.

Az év poénja...

…tegnap esett meg velem/velünk. Megígértem, hogy nem írom meg, de nagyon nehéz megtartani. Az biztos, hogy még soha nem fogadott ilyen vicces jelenet, amikor hazaértem. Lakásba belépve szerelmem a lehető legkomolyabban közölte velem a tényt, amin én órákat nevettem. Szegény sógornőm is értetlenül fülelhetett a telefonban egészen addig, amíg gurgulázó nevetés közepette sikerült kipréselni magamból néhány érthető szót.
Felidézve a történetet még most is mosolygok magamban…
Most jól fel lett zaklatva minden kedves olvasó kíváncsisága. Sajnálom, de szavamat adtam, hogy nem mesélem el senkinek se.

Más..

Péntek van és az egyik manager búcsúbulija lesz ma este Tatán. Jelenleg azon agyalok, hogy menjek-e. Rohadt fáradt vagyok és annyi dolgom lenne otthon. Ha este elmegyek bulizni és hajnalban megyek haza, akkor szombaton ismét átalszom a fél napot a takarítás rovására.
Van pár órám kitalálni..
És a hét jó híre, hogy jövő 7en lesz 2 nap szabim, amikor is lenézünk Balcsira. El kellene intéznem a bankos, autós dolgokat és még a fogdokit is jó lenne meglátogatni.
Szabályos fogsorom épségét nem árt megőrizni, ha már egyszer adott és egy fogfehérítésre is rákérdezek. A két nap helyett két hét kellene…
Na megyek, megszervezem az estém, meglátjuk mennyire megy gördülékenyen.

Most pedig jöhet a zene.. és a kv :D

Szerelmem az SAP

Nem tudod nyitva tartani a szemed? Nem vagy vele egyedül… Nincs jobb, mint a monoton, hangos tucc-tucc zene (Tiesto, Digital Witchcraft, James Zabiela, stb.) a füledben dübörögve. Tapasztalat beszél belőlem. Lassan 2 hete droid módjára dolgozom és napközben csak a kv és zene tartja bennem a lelket.
Magam körül szétnézve se látok épp semmi szórakoztatót.. Mindenki az SAP rejtelmeiben elmerülve üti a klavit és próbálnak valami maradandót alkotni, de legalábbis a munkájukat végzik. SAP érdekes, adrenalin szintemre jótékony hatással tud lenni, amikor realizálom valaminek a hiányát és azon veszem magam, hogy a gyártás leáll, ha így haladunk.
Hát hogy tervezzek így? De csak maradjunk inkább az SAP sokrétűségénél.
Kezdetek kezdetén amikor idekerültem még csak magát a szót ismertem, hallottam a nevét, tudtam, hogy nem ennivaló és ráülni se lehet. Számomra ebben azonban minden tudásom kimerült.
Első napomon már meg is tettem az első lépéseimet az ismeretlen felé. Botorkálva, bizonytalanul klikkeltem jobbra-balra. Egyetlen támaszom a program angol nyelve volt, ami által sokkal logikusabbnak találtam.
Második napon beszereztem kb. 600 oldalnyi segédanyagot angolul, amit be kellene seggelni.
Harmadik napomon rájöttem, hogy a lexikális tudással semmire se fogok menni, max. szépen elmondom a gondolatmenetet.
Innentől kezdve inkább intenzíven használtam és próbáltam minél többet alkalmazni az ellesett tranzakciókat. A mai napig akadnak kérdéseim és tisztában vagyok a hiányosságaimmal, de sztem ez már a tudás jele. :)
Nem olyan régen jutottam el arra a szintre, hogy biztonságosan tudom kezelni a programot és kellőképpen előre tudok gondolkozni, ami a tervezés lényege. Mindezt barátnőmnek köszönhetem,aki mentorom volt. :)

Same shit, different day...

Ez így igaz, ahogy van... Ismét eltelt egy hét és vele egy 7vége... Összefolynak a napok, nem tudom érzékelni az időt. Ez annak is köszönhető, hogy Édesem minden nap itt volt az utóbbi időben. Szeretnék eltűnni Vele valahol 2 hétre. Egy olyan helyen, ahol senki se ér el és senki se nyaggat és csak egymással foglalkoznánk. Se telefon, se internet, se óra... Csak az érzékeinkre hagyatkozva élnénk és minden gondunkat elfelejtenénk. Hmmm.. Jobban belegondolva ez egész jól hangzik, a fejemben már látom a csodaszép kék, krisztálytiszta vizet és érzem, ahogy a selmyes fehér homok a talpamat cirógatja. Mikor indulunk? :D
Bili szindróma mindent megold.. Kósza 5letem tova is illant. :)

Egyet tudtam ma reggel érzékelni.. Hétfő van... Meleg, fülledt idő és zsibbadt agy.
Nem lehetne fordítva kezdeni a hetet egy kicsit? Igaz akkor a pénteket utálnám. :)


Inkább egy kis ének rasta emberrel. :)

Afroman is getting stoned :D


"I was gonna make love to you but then i got high
I was gonna eat your pussy too but then i got high
Now I'm jacking off and I know why (turn this shit off) yaheee
cause i got high because i got high because i got high"

Jajj, de csikis lett valaki :)

Future

NŐKNEK!

Láttátok már a jövőtöket a lelki szemeitek előtt? Ez nekem akkor jutott eszembe, amikor néhány nappal ezelőtt egy közeli barátom azzal illetett, hogy elpolgáriasodom. Elsőre jót mosolyogtam a megjegyzésen, majd amikor rádöbbentem a valóságtartalmára, akkor inkább elkeseredtem. Rám is az az élet vár, amikor este 6kor terelgetem a családot az asztalhoz és türelmetlenül hívom a mindig késő párom, hogy már megint késik és kihűl a vacsora?! És Ő majd jön a túlóra szöveggel, mert éppen fizikailag kell az új asszisztenst „tesztelni”. Én meg ott állok éppen harmadszorra gömbölyödő pocakommal, dagadt bokával és sajgó derékkal. Nah neeeee… Kell az ilyen nekünk? Ezen azt hiszem lehet vitatkozni. Sokan nem látják ennyire szélsőségesnek a helyzetet, mint én... Mindenképpen szeretném egy kicsit sarkítani a nézőpontom, hisz az egésznek mégis ez a lényege. Nagyon nem tudom magam beleképzelni ebbe a szerepbe. Igazából soha nem tudtam.. Minden kapcsolatomban, amikor eljutottunk arra a szintre, hogy elkezdtük beszélni a jövőre vonatkozó terveinket, valahogy bepánikoltam. Eleinte még én is lelkesedtem.. Tudjátok?! Az újdonság varázsa… Ez azonban egyre kevésbé van meg. A kezdeti örömök után azonban valahogy ösztönösen falakat húztam és idegesítően kezdtem viselkedni. Ezek a dolgok általában utólag tudatosulnak bennem. A kérdés már csak az, hogy miért? Azért lenne mert nem találtam meg az ideális személyt vagy azért mert alkalmatlan vagyok egy hosszú távú komoly kapcsolatra? Ez az, amit nem sikerült eldöntenem. Mostani kapcsolatomban még nem vagyunk ezen a szinten, de kíváncsi leszek, hogy miként fogok reagálni, ha esetleg sor kerül egy ilyen jellegű, komolyabb beszélgetésre.

Kedves hímnemű olvasóim! (Tudom, hogy vagytok páran, annak ellenére, hogy az elején megjegyeztem, hogy csak NŐKNEK szól.)

Nem feminista igét hirdetek, csak egy lehetséges élethelyzetet illusztráltam. Nem Veletek van bajom, hanem a köznép felfogásával, ami Rátok is hatással van és saját magammal, amiért így látom ezt a jövőképet. Nem tagadom, hogy nem értek egyet a nők felháborodásával, amit a nemi megkülönböztetés vált ki, de szerintem mindig is voltak, vannak és lesznek olyan feladatok, amelyek elvégzésére a nők vagy adott esetben a férfiak alkalmasabbak. Ezek a dolgok, amelyek ösztönösen velünk születnek és nemi hovatartozásunktól függ… Identitászavarral küzdő embertársaimmal most nem foglalkoznék. Az már egy másik témakör lenne, ahol azt ecsetelném, hogy mennyire felcserélődnek a szerepek… Valamikor elkezdtem írni egy bejegyzést, ami a mai napig a piszkozatok között lapul. Egy érdekes irománynak indult az elnőiesedett férfiakról és az elférfiasodott nőkről. Mindkét fajból találunk eleget.. Azt hiszem itt az ideje, hogy elővegyem azt a kis félkész anyagot, leporolgassam és befejezzem.

Time to dance...

http://www.youtube.com/watch?v=-f90VOmMhEA&mode=related&search=

http://www.youtube.com/watch?v=5o2PJeTtMs8&mode=related&search=

http://www.youtube.com/watch?v=JwKO3y4PDGc&mode=related&search=


Mmm.. Erre nem lehet egy helyben ülni.... :)

Shall we dance? :)

Bulis hangulatban vagyok... Azt hiszem 7végére valamit össze kellene hozni.. Vagy másfél hónapja nem táncoltam :) Egy r'n'b vagy spanyol estére beneveznék :P Utána is nézek :)

Love is in the air... vagy mi? :)

Elérkeztem kapcsolatunk azon szakaszához, amikor nem tudom hova tenni magam és az érzéseim. Felhőtlenül boldog vagyok, mégis valahol bizonytalan.
Lehet mondani kellene vagy kérdezni, ha kétségeim vannak. Igaz tegnapi beszélgetéseink ennek pont az ellenkezőjét erősítik meg. Életem értelme elég vicces kérdést tett fel, amire pár percig nem is igazán tudtam reagálni. Hebegtem-habogtam a néhány perces hallgatásom után. Valahogy nem voltam kész ilyen kérdésre. :D Úgy látszik még Ő is tud meglepetést szerezni nekem :P
Majd lesz valahogy, kár ezen gondolkozni. Inkább élvezem a mostani szerelmes hangulatot.
A megerősítések majd úgyis jönnek szépen sorban, ha kell.. Ha meg nem, akkor kár ezen aggódnom.
Bár azt hiszem a baj csak velem van. Kicsit túl sokat aggodalmaskodom… Mi lesz velem, ha gyerekem lesz?! Bele se merek gondolni. Sógornőmtől lazasági órákat kell vennem majd, hogy ne idegeljem magam minden apróságon és ne azzal foglalkozzak, hogy nehogy baja essen a gyerkőcnek. A 4 éves tervbe belefér még, vagyis van kb. 4 évem tanulni és gyakorolni ezt. :D
Nah, komoly dolgokról most ennyi elég.. legközelebbre majd keresek vmi viccesebb témát. Pl. beszámolók majd a 7végi leltárunkról, meg mondjuk a szombat reggeli vezetésemről, ha lesz elég merszem lenyúlni az autót hajnalban. :D

Családi weekend

Végtelennek tűnő hetemet átvészeltem és egy nagyon jó zárást sikerült összehozni.

Drágám pénteken este meglepett. :)

Péntek délután úgy döntöttem, hogy lefekszem pihenni a kimerítő munka után. Eldőltem a nappaliban a tv előtt és 10 perc múlva telefonra ébredtem. Azt se tudtam ki az. Ugyanazzal a mozdulattal kikapcsoltam és egyben ki is nyomtam a hívást. Kb. 3 órás alvás után tértem magamhoz és és riadtan kapcsoltam be csilingelő telefonálásra alkalmas készülékem. Még be se töltött a háttérkép, amikor már csörgött. Ki lehet találni ki volt az. Csatsim :)

Megijedtem egy pillanatra, mert azt hittem a fejem lekiabálja, hogy már százszor hívott és én meg mi a fenének tartok telefont, ha be sincs kapcsolva.

Ezt megúsztam. Akkor hívott először. :)

Ő is fáradt volt még az út miatt és gondoltam úgyis marad otthon pihengetni. Beszélgetésünk közben is ezt magyarázta nekem, hogy inkább maradna és majd megbeszéljük a 7végénket, hogyan alakul a továbbiakban. Egy hiba csúszott a számításába. Jók a megérzéseim és ott cseszte el, amikor a házam előtt parkolt. Amikor már épp elköszönni készült, akkor megjegyeztem, hogy inkább jöjjön fel. :D

Nagyon örültem neki, fülig érő álmos vigyorral fogadtam… Ilyen meglepetés minden nap lehetne :P

Szombatra már nagyjából összeszedtem magam és kissé álmoskásan, de eljutottunk Érdre. Bográcsos vacsink után ismét csajos, vásárlós vagyis inkább nézegetős estét tartottunk. Sógornőmmel cipővadászatra indultunk. A végeredménye az lett, hogy ami igazán tetszett, az nem volt a méretemben és mindemellett rengeteg bűnroda topánkát láttunk. Miért kell nekem gyerekcipőt kinézni? :D

De nem ez volt a lényeg, nagyon jól éreztük magunkat és a csocsóasztallal való közeli intim kapcsolat se vette a kedvem. :D (Nem röhög!!!!!!) :D

Vasárnap igazi családias hangulatban telt. Ebéd után pancsi a gyerkőcökkel. :D Kék-zöld foltjaim megszámlálhatatlanok, de egyáltalán nem érdekelt akkor. Igaz most se :D

Nem is értem hogyan maradt energiám még estére ;)

Vasárnap estétől egészen ma reggelig édeskettesben voltunk és „pihengettünk”.

Ma reggel pedig miután kitett az autóból, ismét vissza a megszokott kerékvágásba. Helyet foglaltam bazi nagy asztalomnál és tervezgettem a gyártást az elkövetkező időszakra.. Néha elgondolkozom, hogy nem kis felelősség ez a munka, de én élvezem. Nem gondoltam, hogy ennyire változatos lesz. Valahogy az interjún jóval unalmasabbnak festették le ezt a logisztikai tervező pozíciót. Szárazan is hangzik, de reggel mindig izgatottan csinálom a riportokat az előző napról, hogy mi sikerült vagy mi nem és miért.

Mára ennyi elég belőlem..

Édesem most hívott és közölte, hogy itt van. Na most bekaphatja, mert nincs is itt. Mondtam neki, hogy ilyennel ne vicceljen, mert nem jó. :( Csak a kellemes csalódásokat szeretjük… és az nagyon nem jó, ha egy pillantra is, de beleélem magam, hogy mindjárt csenget és közben sehol sincs… Úgyhogy erről tessék leszokni, mert ki leszel fenekelve! :P

Csók a családnak :)

A munka hőse

Ez a hetem teljes mértékben a munka jegyében telik. Úgy terveztem még kb. 2 héttel ezelőtt, hogy majd az előtte lévő 7végén rápihenek. Na minden sikerült a 7végén csak a pihenés nem. A próbaidős 2 ember helyett dolgozik. Nem könnyű, de a kihívásokat mindig is élveztem. Most meg aztán végképp bizonyítanom kell.

Kutyusom pénteken kezdődő betegsége kicsit megijesztett, de este a lódoki megnyugtatott. Úgy néz ki semmi komoly és azóta is remekül érzi magát, de kemény diéta vár rá. Egy vagyont hagytam az állatorvosnál, aminek az az eredménye, hogy egy heti pénzem osztom el 3 hétre :D

Majd lesz valahogy.. mindig volt.

Pont akkor értem haza az állatorvostól, amikor kicsi Kincsem is megérkezett Bp-ről. Szombaton pedig a reggeli ébredés után rohantunk fodrászhoz, hogy a hajam megcsináltassan szépen feltűzve, valakinek a kívánságára... (Azt mondta, hogy van kb. 20 percem a hajamra, mert neki készülni kell otthon.) 1 órát töltöttem a fodrásznál :D Jó munkához idő kell,nemde? :D

Én persze teljesen nyugodtan viseltem az egész sietséget, hisz nekem volt időm. :D Nem nekem kellett a rokonságnak segíteni fuvarozni az esküvő előtt és nem nekem kellett fél óra alatt lezuhanyozni és felöltözni. :P

Kicsim is az utolsó pillanatban találta ki, hogy mit vesz fel. :D Rólam meg ne is beszéljünk.

Egy bőrönd ruhát vittem magammal és 4 pár cipőt. Az egésznek az lett a vége, hogy egyiket se vettem fel, mert sógornőm kölcsönzött nekem. :D

Kitsim távozása után elmentünk picit csavarogni. (MOM, Rózsakert és Érd.)

Ebéd és az érdi túra után pont azon gondolkoztunk a Gabival, hogy ki kellene kapcsolni a telefonunkat és lefeküdni aludni. Azokban a percekben a hátam közepére nem kívántam az esküvőt, illetve inkább a vele járó készülődést. (Nem aludtam be és időben odaértem.) :P

A legviccesebb rész, hogy párom azt a ruhát viselte, amit sógora egy évvel ezelőtt egy esküvőn, én meg azt, amit élete értelme :D

Megbeszéltük, hogy majd összerakjuk a közös képeket :D Vicces lesz 2 pár ugyanabban a ruhában egymás mellett, térben és időben más helyen. :D

Az esküvőn határozottan jól éreztem magam, önmagamat is meglepve, ugyanis kicsit tartottam attól, hogy senkit se ismerek a családból és főleg nem a jövendőbeli Anyósomat. :D

A vacsora után még egy órát sétálgattunk kéz a kézben a belvárosban.. Életem egyik legédesebb szerelmi vallomását kaptam, aminek minden szavára emlékszem. :D

Éjjel 1 óra magasságában érhettünk haza, kicsit jókedvűen, kicsit zajosan és nagyon szerelmesen. Az éjszaka egyetlen kellemetlen momentuma az volt, amikor a szobából egy szál törölközőben távozva rányitottam Vali mamára a wc-t. :D

Lehet éppen Ő is a blogomat használta olvasás után klotyipapírnak? :D (Ennek előzménye van egy korábbi bejegyzésben. – a szerző- )

Elég korán felébredtünk ahhoz képest, hogy valamikor hajnal 3 után tettük le a fejünket alvásra. A vasárnapi nap a kóma jegyében telt el. Pihentünk, beszélgettünk és délután összefutottunk barátokkal és még egy kis családlátogatást is beiktattunk.

A hétfő reggel azonban meghozta a várva várt munkám. :D Reggeli ébresztésemnél is bizonyítottam a katonás hangulatot. Csatsit ébresztve csak annyit mondtam neki: „Van 12 perced, hogy elkészülj. 30-kor el kell hagyni a lakást és hagyj itt két szál cigit.”

Szegényke még azt se tudta, hogy fiú-e vagy lány. :D

10 óra munka után hazaestem... Fél órán belül ismét társaságom lett. Úgy gondolta ismét velem tölti az éjszakát. (Nagyon jóóóóóóóó döntés volt! :P Főleg, hogy egy bizonyos mozdulat(sor) valami csodát tett a derekammal.... is... és velem is :D )

Második stresszes napomon mindenkit megtévesztő, fejemet körbeérő idétlen vigyorral jelentem meg. Ez a mosoly még most is valahol ott van, legalábbis belül... Azóta kicsit elfáradtam és egy hívás után el is teszem magam a következő eseménydús, karrierista napra..

Ui: Kedves Sógornőm, köszi még egyszer a ruhákért :) Pusssssz

Dilemma...

Mégpedig vásárlási... Végigjártam egy egész plázát és semmi olyan ruhát nem találtam, amire azt mondtam volna, hogy igen.. ez az.. ezt akarom.
Nem akartam se túl alkalmit, se túl hétköznapit. Valami olyat kerestem, amit akár a mindennapokban is felvehetek egyszerűbb kiegészítőkkel.
Vettem valamit, de nem az igazi, lehet nem is azt veszem fel. :) Nem vagyok könnnyű eset :D
Ma este a szekrényem átkutatása lesz a program, ugyanis nem vagyok tisztában a ruhatáram 50 százalékával.

De....... a menyasszonyi ruhám megtaláltam :D

Előtte pedig pont beszéltem gyagyásommal, hogy megyek vásárolni és a következőt mondta: Nehogy menyasszonyi ruhát vegyél! :DDD

Hazafelé pont egy ilyen üzlet mellett mentünk el.. és akkor láttam meg egy meseszép, egyszerű, krémszínű ruhát.. Valami hasonlót képzelek el, ha majd egyszer sor kerül ilyenre.
Nem bírtam ki, hogy ne hívjam fel.. Galád módon kiterveltem, hogy kicsit megijesztem és közlöm vele, hogy ruhákat próbálok a nagy napra. :D
1. Nem jutottam el odáig, hogy elmondjam telefonban.
2. Van egy olyan érzésem, hogy hiába mondtam volna el halálosan komolyan, akkor is elnevettük volna a legvégén.
3. Tudja. hogy ennyire én se vagyok komoly.
4. Ilyenekkel nem szoktam viccelni.

Más...

Katasztrófa övezetté nyílvánítom a lakást, ugyanis a szombati nap miatt nincs egy szabad felület, ahol ne lenne ruha. Mostantól kb. 24 órám van kitalálni az esküvői öltözetem. Holnap este mindent össze kell készítenem, mert szombaton reggel megyünk a fodrászhoz, hogy feltűzze a hajam valahogy és aztán irány egyből Pest. Nem is jövünk szerintem már haza utána.
A legjobb megoldásnak azt találtam, hogy beteszek egy bőröndbe 5-6 kombinációt 4-5 pár cipővel és akkor lesz miből választanom. :D

Megyek elteszem magam holnapra, mert nem tudom legközelebb mikor alszom egy jót.
Harci helyzetjelentés várható.. Ha mégse láttok, az azt jelenti, hogy valamelyik pláza próbafülkéjében bealudtam és rám zárták az üzletet...


Pusssz


És még egy babagyártó zene :)
Ezt is teszteljük majd :D

http://www.youtube.com/watch?v=axV796uzNTE

Neked...

You are the flame in my heart
You light my way in the dark
You are the ultimate star

You lift me from up above
Your unconditional love
Takes me to paradise

I belong to you
And you
You belong to me too

You make my life complete
You make me feel so sweet

You make me feel so divine
Your soul and mind are entwined
Before you I was blind

But since I've opened my eyes
And with you there's no disguise
So I could open up my mind

I always loved you from the start
But I could not figure out
That I had to do it everyday

So I put away the fight
Now I'm gonna live my life
Giving you the most in every way

I belong to you
And you
You belong to me too

You make my life complete
You make me feel so sweet

Oh I belong to you
I belong to you
And you, you
You belong to me too

You make my life complete
You make me feel so sweet

Oh I belong to you
I belong to you
And you, you
You belong to me too

You make my life complete
You make my life complete
You make me feel so sweet

Oh I belong to you
I belong to you
And you, and you
You belong to me too

You make my life complete
You make my life complete
You make me feel so sweet


És íme ismét egy szabados, de magyaros fordítás :)

Te vagy a tűz a szívemben
Te világítod meg az utam a sötétben
Te vagy a végső csillag

Felemelsz a magasból még magasabbra
A feltétel nélküli szerelmed
A mennyországba visz

Hozzád tartozom
És te
Te is hozzám tartozol

Teljessé teszed az életem
Általad “édesnek” érzem magam

Oly ragyogóvá teszel
A szellemed és lelked egymásba fonódik
Előtted vak voltam

De mióta kinyitottam a szemem
És nincs mit rejtenem előled
És ki tudtam nyílni előtted

Mindig szerettelek a kezdetektől fogva
De nem tudtam értékelni
Hogy minden nap ezt kellett tennem

Félretettem a küzdelmet
Most fogom élni az életem
És a legtöbbet adni Neked minden téren

Hozzád tartozom
És te
Te is hozzám tartozol

Teljessé teszed az életem
Általad “édesnek” érzem magam

Oh, hozzád tartozom
Hozzád tartozom
És te, te
Te is hozzám tartozol

Teljessé teszed az életem
Általad “édesnek” érzem magam

Oh, hozzád tartozom
Hozzád tartozom
És te, te
Te is hozzám tartozol

Teljessé teszed az életem
Teljessé teszed az életem
Általad “édesnek” érzem magam

Oh, hozzád tartozom
Hozzád tartozom
És te, te
Te is hozzám tartozol

Teljessé teszed az életem
Teljessé teszed az életem
Általad “édesnek” érzem magam



Ps: Sokat gondolkoztam a sweet szó fordításán, hogy mivel is pótolhatnám, de aki kicsit is angolos az érti miért hagytam meg a szószerinti jelentésében. Más szinoníma nem passzolt volna ide ennyire. Néha valóban a szórol szóra fordítások a jók. Nagyon néha :D
Mindettől függetlenül kicsit átrendeztem és magyarosítottam.

Azonban egy magyar fordítás se tudja visszaadni az eredeti szöveg feelingjét....

http://www.youtube.com/watch?v=VjqV4WxEzr4

Csak a zenét hallgasd :)

Igazi szerelmeskedős zene :)

Majd teszteljük :P

Szüli(más)nap...

Na mostan akkor én már mennék haza….
Kb. ez a feeling uralkodik rajtam reggel 8tól, mióta beértem munkába. Tegnap este szülinapom tiszteletére sikerült a pohár fenekére néznem.
Na nem ittam sokat, csak ártalmasat. Az a fránya pezsgő mindig kifog rajtam, ami a másnapot illeti.

Muszáj az utolsó pár percem elütni valahogy, gondoltam az írás a leghasznosabb, amit ezekben a percekben tehetek.
Várom az egyik kollégám, hogy mehessünk haza.

7végém remekül telt :) Kitsim édes volt, pimasz és vicces.. Pont olyan, amilyennek szeretem. :)
Bizonyos szobák titkairól nem is beszélve :)
Hmmm... most eszembe jutott, hogy szerinte engem csak az hajt :P
Hohooo.. Ha valami jó, akkor jó, az ellen nincs mit tenni... Amúgy nem igaz.. Főleg nem Vele kapcsolatban, hisz régen éreztem magam ennyire jól és ritkán találom meg így a foltom. :) (Minden értelemben.)

Nem sok új dologról tudnék beszámolni, ami meg új, az még bizonytalan és nem akarok semmit se elkiabálni.
De vannak jó híreim és be is számolok róla, amint bizonyosságot nyer. :)

Azonban most egyetlen dolog jár a fejemben.. A 7végi esküvő...
Lövésem nincs, hogy mit vegyek fel.. Csütörtökön vásárolni megyek, ugyanis az összes ruhám felpróbáltam, amit az alkalomra gondoltam és rájöttem, hogy unom őket egytől egyig. :)
Holnap fodrász.. csüt vásárlás, péntek kozmetikus és körmös... és persze közben szoli, hogy szép barna legyek. :) És szombaton újra fodrász, hogy frissen belője nekem a hajam. :)

Mennyivel egyszerűbb egy pasinak, aki csak felkap egy öltönyt és le van tudva a megjelenése millió alkalomra és napszakra. Ezzel szemben egy nőnek ez százszor macerásabb. Nem elég, hogy eseményhez, de a napszakhoz is igazodni kell. Ehhh....

Mission impossible :D
But working on it :)

Another bloody Friday

Csak egy kicsit más értelemben…

Vagyis átkozott, mert még mindig melóban szopok és arra várok, hogy lejöjjön egy riport. Ezt a rövidke időt használom ki írásra. A mai napom nem kívánom senkinek…

1. Ingerült vagyok, mert utoljára kb. 30 órája ettem és az is 12 dkg túró volt és egy paradicsom.
2. Agyilag teljesen leamortizálódtam, mert próbálom megtanulni egy új termék gyártását. Még a saját termékeimen is elgondolkozom néha, nemhogy egy újon.. Kicsit lassan ment,
mert próbáltam a saját munkám is elvégezni és az újra is összpontosítani. A 21. héten 2 ember munkáját fogom csinálni, mert barátosném szabin lesz. Hamar bele lettem dobva a mélyvízbe, de egyáltalán nem bánom, hisz így tudom igazán megtanulni.
3. El vagyok szomorodva, mert Gina tesóm törölte a blogját és kicsit aggódom is érte, mert nagy döntés előtt a leányzó és sztem nagyon nem tudja mit akar.

Egyéb:

Magánéletem továbbra se szándékozom megvitatni itt, hisz nem tartozik a nagyérdeműre és az illetékesek úgyis frissen vannak informálva. Azonban annyit megjegyeznék, hogy nem tudom hol állok és merre tartok és mit akarok. Még kicsit össze vagyok zavarodva az elmúlt hetek eseményeitől és próbálom feldolgozni azokat a dolgokat, amiket úgymond a fejemhez vágtak. Vannak még tisztázandó kérdések a fejemben bőven.

Hmm… Azt hiszem indulnom kell haza, mert kezdem nem jól érezni magam és az ájulás határát súrolom. Nem szeretnék ma a második ember lenni munkában, aki elájul. :D

Pusssz

Friday bloody friday

Jajjj, micsoda eseménydús napon vagyok túl :D
Reggel kivételesen időben elkészültem a reggeli riportokkal, pont mire kezdődött a szokásos hétfő reggeli meeting.
Szépen közösen megettük tartalmas reggelinket, ami kb. annyira volt kiadós, mint az ebéd.. Majd ha nagyon unatkozom és nagyon türelmes leszek, akkor leírom miből is áll ez a fenomenális diéta. :D
Amíg nincs kellő eredmény, addig titokban tartom...

Na szóval.. a délelőtt folyamán sikerült msn-en beszélnem kedves Mr. Miérttel.. ha még emlékeztek rá. :) ( Ha olvasod, akkor bocsi.. nem hagyhattam ki ezt a megszólítást. Mellesleg most is van vagy 100 hasonlóan kezdődő kérdésem hozzád.) De ezeket elteszem egy személyes találkozásra.
Ginus, te pedig most ne mondj semmit :D Pontosan tudom mit gondolsz.
A pénteki estémen már úgyis mindenki halálra röhögte magát. Velem az élen... Bár akkor annyira nem tartottam viccesnek a helyzetet. :D

Kedves olvasóim, akit megilletek a bizalmammal, az tudja, hogy miről beszélek. Nagyon szívesen leírnám a poént, de sokaknál nemtetszést váltana ki és nem venném a lelkemre.

De erre beteszek egy dalt ide :D Csak nem sunday, hanem friday volt :D

http://www.youtube.com/watch?v=xBMDcqGm3O4&mode=related&search=

Miután mindenki kimosolyogta magát a szám címén, ami valójában nem vicces... Azt hiszem folytathatjuk a beszámolóm...

(Most adtam címet az irományomnak.. ezek után azt hiszem ez találó lett.) :DD

Nézegetem a falat közben, hátha eszembe jut valami értelmes, amit leírhatnék, de Einstein szemei is csak huncutan csillognak a falon és semmi jóval nem bíztatnak.
Millió gondolat rohangál az agytekervényeim között, de nem akarom elveszíteni az optimizmusom és magamból kifordulva mocskolódni mások idióta és értelmetlen véleményén.
Egy azonban nem hagy nyugodni... Ha valaki úgy érzi, hogy semmi se fix körülötte és ezért nem akar belevágni semmibe se.. akkor azt mondja meg nekem, hogy ez miben volt stabilabb 4 hónappal ezelőtt? :D Akinek ez szól az pontosan tudja, hogy mire célzok. Sztem kicsit korábban kellett volna ezeket a dolgokat realizálni és nem "félrevezetni" a másikat.
Na mindegy.. ezt nem itt kell megbeszélni és nem ilyen módon, ahol nincs visszejelzés.
Megígértem, hogy nem megyek negatívba, inkább örülök az új, baba Pepe Jeans cipőcskémnek, amit kb. fél órája hoztak házhoz. :)
Milyen egyszerű egy nőt kiengesztelni.. a hülye pasik el se hinnék! :D Van mit tanulnotok drágaságaim. :)
Közérzetem további javítása érdekében szépülős 7végét tartok. :) Jövő 7re nagyon össze kell szedni magam. Komoly terveim vannak... és amint ezek megvalósulnak, akkor be is számolok róluk. Tudom Gina, te már erről is tudsz.. 100%-osan tisztában vagy azzal, hogy milyen elképzeléseim vannak a jövő 7re. Valami nagyon egyedi dologgal szeretném magam meglepni a születésnapomra. Ohh... Jut eszembe.. Legyen buli?
Most próbálnék egy olyat összehozni, ahol a nemek aránya nagyjából egyenlően oszlana el. Nem lesz könnyű. :) Idő függvénye a kerti party.. De azt hiszem mindent meg fogok tenni, hogy sikerüljön. Kezdem is írni a meghívottak listáját. :)

Sürgős dolgom akadt.. rohannom kell! :)

Jövőre veled ugyanitt!

Robin Hood és Tordas között valahol...

Az elmúlt hosszú 7vége ismét kellő alapanyagot biztosított egy terjedelmes bejegyzés megírásához.
A negatív dolgokat félre teszem, mert a 7vége elég keserű szájízzel kezdődött, de úgy döntöttünk, hogy mindent elfelejtünk átmenetileg és élvezni fogjuk az előttünk álló 4 napot. Ez annyira jól sikerült, hogy rég nevettem annyit, mint ezen a hétvégén. Dandy legnagyobb örömére csatlakozott hozzánk és a friss levegő annyira megbabonázta, hogy félretéve minden városi sznobságát, elfeljtette szobakutya mivoltát és az első éjszakát a szabadban töltötte 2 jóképű kan társaságában. :)

Ezt én is elmondhatom magamról.. (Sajna nem két kannal osztoztam az ágyon.) Nem a szokványos körülmények között aludtam, hanem valaki más mellett ébredtem a földön. :)
Rossz az, aki rosszra gondol.. aludtunk... szépen, nyugodtan, egyenletesen lélegezve.
Most elkezdtem gondolkozni, hogy melyik nap mi történt, de annyira elmosódtak a napok, hogy képtelen vagyok beazonosítani, hogy melyik nap mi történt.

Röviden összefoglalva:

Megjártunk egy általános iskolai babazsúrra emlékezeztető falusi bált, ahol a társaság felének annyi foga volt összesen, mint nekem... Meleg sört kaptunk, ezen csalódásomon csak a mellettem sörözgető szépfiú hátsó felének felelmelő látványa enyhített. Valahogy nem tudtam levenni róla a szemem és ez neki is feltünt, hisz nem csak a hátsója volt ilyen formás. :)
De az est fénypontja a tombolán megnyerhető kiskutya volt.. ártatlan szemei hangosan kiáltották, hogy vigyél haza... Nem vittem...

Jah, aznap még volt egy rövidke sétánk. Vagyis rövidke sétának indult, de egy fárasztó és poros off road túra lett belőle. :D

Elindultunk négyen + a 3 kutya, hogy megúsztatjuk őket a szomszédos faluban található tóban. Mivel ezt az utat eddig csak autóval tették meg, ezért elég közelinek hitték.. Tévedtek..
Se közel nem volt, se nem mentünk a jó úton.. A tó már megvolt, csak egy kisebb akadály előtt találtuk magunkat.. Egy patak.. ami mentén több száz méteren keresztül hiába kerestünk hidat. Az egyetlen átkelési módot akkor találtuk meg, amikor már majdnem feladtuk. Most se hídra gondoljatok, hanem egy kb. 15 cm átmérőjű vas csőre a patak felett és korlátként vagy kapaszkodóként a 2 part között kifeszített műanyag bevonatú drót szolgált. A kutyát elengedtem, hogy hagy ússzon át és majd kimegy, ahogy akar, én meg átaraszoltam a híddá avanzsált vason.
Egyre jobban kezdett ez az egész emlékeztetni valami elcsépelt túlélőtáborra. Pedig a java csak ekkor jött. Miután eljutottunk a tóhoz, realizáltam, hogy 5 méterenként horgászok ölelik az egész partot körbe és nem biztos, hogy élve úsznánk meg, ha elengednénk a kutyákat pancsizni.
Elindultunk hazafele a tó mentén.. Elértünk egy tisztásra, ahol furcsa nem mozgó vadállatokat véltem felfedezni a fűben lapulva.. Vaddisznó, medve.. pulyka, stb..
Azán jöttek az emberek, akik barbár módra emlékeztetően íjjal lövöldöztek az ártatlan műanyag vagy éppen fa célpontokra. Utólag megtudtatm, hogy egy íjászverseny közepén sétáltunk át, ahol legnagyobb élémyemre, magát Robin Hoodnak képzelő skizofrén középkorű férfit is láttam. Nem is egyet... Pedig még csak fuszeklik fejedelmének se mondtam volna őket...
Hazafelé megismertem a villanypásztort is vagy mi a neve. Bemutatkozott, amikor lovat simogattam :) Akkor még nem értettem, hogy miért nem jönnek a lovak olyan közel a kerítéshez. :) Nekem kellett menni... és mentem is. :) Jól el lettem terelgetve villanyilag.

Elvan a gyerek, ha játszik.. Ezt rólunk is el lehetett mondani... Főleg rólam miután a fűben ücsörögve elkezdtem a birkaszart gyűjteni. Aranyos kis préselt fűre emlékeztető bogyók voltak. Pont olyan, mint amit a safari parkok bejáratánál lehet venni az állatok etetésére. (Innentől már azt is tudom miből lehet pénzt csinálni, ha állatkert tulajdonos leszek.) A kutyák is úgy gondolták, hogy ez valami csemege, mert lelkesen ropogtatták.
Miután felhalmoztam egy marékkal, elkezdtem dobálni... mindenki örömére. :) Az egésznek a vége egy bazi nagy tordasi birkakaka-csata lett. :))

Ha ezek után valaki még kiváncsi további részeletekre a 7végémet illetően az jelezze szándékát és fontolóra veszem.

Még a kádas kalandot nem is írtam le. :)

Na jól van... Azt nem is fogom.. Mindenki tisztában van azzal, hogy mit tud csinálni 2 ember egy sarokkádban, ahol a fürdőnek az ajtaját nem lehet kulccsal bezárni. :) Talán pont ez volt benne az izgalom.

Mentem aludni.. A mostani 7vége se telt a pihenés jegyében eddig... Túl sok volt az izgalom és ha a derekam nem fájna, akkor aludni is tudnék...

További szépeket...

Pusssz :)

A „szag”

Szokásos reggelnek indult. Reggeli sétám át a szomszédos házhoz ma sem volt szokványostól eltérő. Szinte már kitaposott útvonalam van és akár bekötött szemmel is eltalálok oda.
Beültünk az autóba és elindultunk dolgozni.
Az ablaktörlésnek már van egy kis előzménye, mert nem ez volt az első alkalom, hogy furcsa szagot éreztünk. Eleinte egy enyhébb kellemetlen szag volt, ami a véleményünk szerint az ablakmosóból származott, hisz csak akkor éreztük, ha éppen ablakmosás volt. Andi úgy döntött, hogy kispricceli az összes löttyöt és vesz bele újat.
2 perccel az akció után valami irdatlan bűz csapta meg az orrunkat, ami messze volt már a kellemetlen szag kifejezéstől. A bűz a dögszag és a májusi cserebogár szagának az egyvelege lehetett az én szaglásom alapján, de abban az állapotban csak arra tudtam koncentrálni, hogy ne hányjam el magam, és nem arra, hogy mi lehet a szagnak az összetevője vagy forrása.
Pár perces fuldoklásunk és könnyezésünk után elkezdtünk gondolkodni, hogy mi lehet. Nekem az is megfordult a fejemben, hogy lehet valami állat behalt a motornál. Megegyeztünk, hogy a parkolóban majd megszakértjük. Az első probléma akkor merült fel, amikor ki kellett nyitni a motorháztetőt. Az autó belsejéből az első mozdulat még gördülékenyen ment. Kiszálltam én is az autóból és ahogy ránéztem az autó elejére, egy rövid sikoly után gurgulázó nevetésben törtem ki. Andi sikítva ugrott hátra, mert azt hitte, hogy láttam valamit mozdulni és azért kiabáltam egyet. Utólagos elbeszélése alapján, úgy emlékszik, hogy tényleg látott valamit ott elsuhanni. Nevetésem egyetlen oka az volt, hogy megláttam a C1-es motorháztetejének méretét. Egy A3-as lap lehet nagyobb.
Következő lépés az lett volna, hogy felnyissuk a tetejét, de nem ment, hiába volt minden próbálkozás. Perceken belül segítség érkezett és kedves kollégánk felnyitotta és végre szemrevételezhettük a szag forrását. Minden a helyén volt és semmilyen döglött állat maradványait nem találtuk. Úgyhogy a szag eredetét örök homály fedi…

Egy szombat reggel...

Kicsit behavazódtam itt a sok események közben, tegnap azért annyira volt időm, hogy egy kedves kis számot lefordítsak, ami látható is itt. J Kritizálni lehet a fordítást, de szájon váglak, ha nem tetszik.
Jelenleg épp ülök és csodálom ez elém táruló kilátást. Felvázolnám, hogy pontosan mit is látok..
Monitorom jobb sarka mellett, az ablak mögött intenzíven dolgoznak testhez tapadó ruhában tökéletesre kigyúrt hímpéldányok.
Őöööö.. Elkalandoztam volna? Szerintem ma valami speciális szemüveget vettem fel, ami megszépíti a valóságot. Megjegyzem… Csinálok egy képet, csak hogy pontosan meg tudjam mutatni mi is tárul a szemeim elé.

Nem panaszkodom, mert el tudjátok képzelni milyen izgalmas dolog életben látni egy köteg szivattyú gyártási folyamatát, testközelből. Számomra azonosíthatatlan tárgyakkal vagyok körül véve egész nap és valami furcsa nyelvet beszélő lények kommunikálnak velem, akiktől kb. annyit hallok, hogy SAP-ben nem kellene változtatni a material számot és be kell menni MD04-be, majd ott megnyitod a BOM listát, majd a szívófedél cikkszámát úgy írod át, hogy… és ekkor jönnek az igazán csúnya szavak. Nem mennék ebbe most bele, mert nem hiszem, hogy sok olvasóm vágná, hogy miről beszélek és nem akarok senkit se untatni.
Szerintem a múlt 7végém szórakoztatóbb volt, de csak annyi jut eszembe, hogy az éjszaka közepén, amikor már pont aludni próbáltunk, furcsa zajokra figyeltünk fel.
Patadobogás… Birkák valahogy kinyitották az ajtót és szépen besétálgattak a házba, pontosabban arra a folyosóra, amelyről nyílt a szobánk. Meg se mukkantak azok a marhák, vagyis birkák.. Egészen addig a momentumig, amikor Csatsi megkérdezte, hogy bejöttek a birkák. A választ megkaptuk a folyosóról.
- Beeeeeeeeeeeeeee…
Egy árva bégetés hangzott el, pontosan a kérdés után. Előtte már vagy fél órája toporogtak a szobánk ajtaja környékén és meg se mukkantak és utána se. Egy kósza beeeeeee hagyta el az egyik száját, tökéletesen időzítve a kérdésünkre válaszként.

Valamikor szombat délután érkeztünk meg Tordasra, ahol már elkezdődtek az esti sütögetés és főzés előkészületei. Laci komoly erőfeszítések közepette aprította a fát és főzéstudományával dicsekedve pózolt a bogrács mellett. :D Van sok-sok bizonyítékom.

Elsétálok ebédelni, megnézzük mi a mai felhozatalt. Kellemes ez a szombati hangulat itt bent, el tudnám viselni minden nap. Reggeli riportom után, lehúztam a megrendelési listát, ami üres volt. Ezt megtettem háromszor egymás után, mivel azt hittem, hogy valamit nagyon elcsesztem. Mindhárom alkalommal a megrendelési lista üres volt, mindkét termékemre. 3x átnéztem és minden stimmelt. Hmm… Fél óra kemény gondolkodás után sikerült megfejtenem, hogy szombat van és csak mi vagyunk olyan marhák, hogy dolgozunk és más országban nem csinálnak jövő héten 4 napos hétvégét, aminek az egyik napját ma kell ledolgozni.
Vagyis ma ne várjak megrendelést, amit vissza kell igazolni.

Ebéd letudva, telefonhívások lerendezve és egy forró csokival nyugtázom a napot. Gyors takarítás és rendrakás vár ma rám, hogy holnap ismét kupit tudjunk csinálni.
Kicsim jön este vagy holnap reggel, az első variációnak jobban örülnék, de pssszt. Még a végén megtudja. Holnap meg lehet ünnepelni nevem napját.

Jelenlegi írásom word-ben szerkesztem és állandóan aláhúz mindent és bepofázik. Előbb az „elcsesztem” szót húzta alá. Lövésem nem volt mi lehet a baja. Jobb egérrel klikk és íme: „Ilyen szót nem illik a papírra (képernyőre) vetni!”
Nah ehhez szóljatok hozzá! :DDDD

Na pussssz!

Ps: Melóból ez a rohadt oldal dánul jön be... Szerintetek mennyire vágom a nyelvet? :DD
Mivel dán szerverre vagyunk csatlakozva, ezért lehet.. Mindenesetre 3x sikerült kitörölnöm és draftként elmentenem, mire rájöttem, hogyan kell feltenni. Tanulhatok dánul, hogy melóból blogot írhassak :DDDDD

I'll Stand By You...

Szabadon a Pretenders után :)

Először angolul, azoknak akik úgy kedvelik...

Oh, why you look so sad?
Tears are in your eyes
Come on and come to me now
Don't be ashamed to cry
Let me see you through
Cause I've seen the dark side too
When the night falls on you
You don't know what to do
Nothing you confess
Could make me love you less
I'll stand by you
I'll stand by you
Won't let nobody hurt you
I'll stand by you
So if you're mad, get mad
Don't hold it all inside
Come on and talk to me now
Hey, what you got to hide?
I get angry too
Well I'm a lot like you
When you're standing at the crossroads
And don't know which path to choose
Let me come along
Cause even if you're wrong
I'll stand by you
I'll stand by you
Won't let nobody hurt you
I'll stand by you
Take me in, into your darkest hour
And I'll never desert you
I'll stand by you
And when...

When the night falls on you, baby
You're feeling all alone
You won't be on your own
I'll stand by you
I'll stand by you
Won't let nobody hurt you
I'll stand by you
Take me in, into your darkest hour
And I'll never desert you
I'll stand by you
I'll stand by you
Won't let nobody hurt you
I'll stand by you
Won't let nobody hurt you
I'll stand by you


És most magyarul :) Kicsit átfogalamaztam, hogy viszaadja az angol jelentését... Szó szerint nem lehet az ilyet fordítani.. Igazából teljesen átírtam volna, de meg akartam őrizni valahogy az eredeti szavakat...


Oh, miért látszol olyan szomorúnak?
Könnycseppek a szemedben
Gyere, gyere most ide hozzám
Ne szégyelj sírni
Engedd, hogy átlássak rajtad
Mert már láttam a sötét oldalt is
Amikor Rád esteledik
Nem tudod mit csinálj
Bármi, amit bevallasz
Nem változtat azon, hogy mennyire szeretlek
Melletted leszek
Melletted leszek
Nem engedek senkit se, hogy bántson
Melletted leszek
Ha mérges vagy, légy igazán mérges
Ne tarts bent mindent
Gyere, beszélj most hozzám
Hééé, mid van titkolni?
Én is szoktam dühös lenni..
Nos, sok mindenben hasonlítunk
Amikor válaszút előtt állsz
És nem tudod melyik utat válaszd
Engedj magadhoz
Mert akkor is, ha hibázol
Melletted leszek
Melletted leszek
Nem engedek senkit se, hogy bántson
Melletted leszek
Vigyél magaddal a legsőtétebb órádban
Soha nem hagylak el
Melletted leszek…
És amikor..

Amikor beesteledik Rád, baby
Teljesen egyedül érzed magad
Nem leszel magadban
Melletted leszek
Melletted leszek
Nem engedek senkit se, hogy bántson
Melletted leszek
Vigyél magaddal a legsötétebb órádban
Soha nem hagylak el
Melletted leszek
Melletted leszek
Nem engedek senkit se, hogy bántson
Melletted leszek
Nem engedek senkit se, hogy bántson
Melletted leszek


És íme a link újra, ha valaki meg akarja hallgatni. :)

http://www.youtube.com/watch?v=J5pECaW-VMI

Changes

Jajjj, azt se tudom hol áll a fejem és hol kezdjem. :)
Nem tudom az elején, mert a szálak összefutnak és abból csak nagyobb kavarodás lenne.

Új munkám van, eddig nem említettem, mert amíg nem kezdtem el, addig nem akartam elíteni.. ez már csak olyan babona.. Nem szeretek semmiről se beszélni, nehogy ne történjen meg.

Végre nem kell napi 120 km-t utaznom és szenvedni végig tömegközlekedési eszközökön..
Maga a megváltás. :)

Mióta hazajöttem Angliából, nincs időm ide firkálni, de ezen változtatok :)
Helyben dolgozom és végre időben itthon vagyok.. Nah meg más is lefoglal. Valaki más, akinek nagyon örülök és nagyon boldoggá tesz. :) És még így is úgy érzem, hogy nem vagyunk eleget együtt, de ez majd alakul.. és minden jó dologért meg kell szenvedni. Ennek is megvan az előnye. :) Nem unjuk meg egymást. :)

Elmúlt 7végémről írok majd, újabb falusi turizmusos élmény volt, ismét eseményekkel gazdagon. :) Bégettek a birkák, lefejelt a kos.. Mi kell még? :DDD
Ehhez tényleg mellékelek képeket, mert úgy lesz az igazi, de előtt írásos engedély kérek a képen szereplő személyektől, hogy használhatom-e sztárfotójukat. :)

Azt hiszem röviden ennyi helyzetjelentésént..

Pusssz

Ezt pedig csak Neked :)

http://www.youtube.com/watch?v=J5pECaW-VMI

Lefordítom majd és beteszem ide a szövegét. :)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy utazás... 1. rész

Ennek is eljött az ideje.. Következik egy rövidke képes beszámoló angliai utazásunkról.

Március 14.

Ez volt az a nap, amikor kiderült, hogy tuti utazunk, vagyis Tuti fuvar várt ránk :DD

Nap folyamán még egész nyugodt voltam, de ahogy közeledett az este, elkezdtem idegeskedni, ugyanis semmi sem volt bepakolva vagy összekészítve. Normális esetben ez nem gond, hisz az embernek nem kell olyan sok ruha, főleg ha nagy vásárlásokat tervez. De a probléma ekkor kezdődött.

1. Anyunak sok oldalas litániája volt, hogy mit szeretne.
2. Pár napra való ruha is legalább fél bőrönd az én esetemben.
3. Nagyi közel 10 kilós csomagot állított össze anyunak.

Reggelre terveztük az indulást, időmilliomosnak éreztem magam.. egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy még aznap éjfélre tervezik a fiúk az indulást.
Szeleburdi család kutya füle volt hozzám képest. Hazafele lerendeztem Tacskóban a bevásárlást, felvittem nagyihoz, hogy ne kelljen a negyedikre felcipelnem és rohantam haza csomagolni. Fürödnöm kellett, hajat mosni, egy letörött körmöt kijavítani, kitalálni milyen ruhákat viszek és minden létező és szükséges cuccot bepakolni, mindezt kb. 3 óra alatt.
11 magasságában megérkeztek utitársaim és nagy nehezen elindultunk éjfél körül.

Március 15.

Az éjszakai utazás maradandóbb élmények nélkül múlt el, aludtam kb. 350 km-t :)
Ohh.. egyik legfontosab dolog :DD Egy dolgot készítettem elő gondosan az útra.. zenét :) Napokkal előtte lelkesen írtam a cd-ket, összeválogattam kedvenc előadóim, minden hangulatra, leszedtem egy autós-vezetős 4 cd-s válogatás albumot és gyönyörűen kiírtam őket :)
10 perccel az autóba ülés után kiderült, hogy minden fáradozásom hiába volt. Mp3-at nem játszik le kicsi-kocsi zenélő doboza.
Maradt a rádió és néhány cd, ami véletlenül maradt nálam.
A rádióról annyit, hogy odafele Ausztrián és Németországon át folyamatosan minden rádióállomáson jódliztak vagy komoly zenét játszottak vagy mire találtunk egy hallgatható adót, addigra már alig volt vétel.
Belgiumból csak annyi élményem van, hogy egy önkéntes rendvédő beállt elénk a pályán, ahol éppen 90-es korlátozás volt és nem engedett el minket. Mindig is tudtam, hogy azok is ugyanolyan kukik, mint a franciák.
Hollandiábal eltöltöttünk komoly fél órát, abból 15 percet egy benzinkúton.

Calais-komp

Jól indult.. Bementünk a kikötőbe. Átestünk az útlevélellenőrzésen és mentünk volna jegyet venni, de a következő ablaknál már a jegyünket kérték. Azok a buzik véletlenül se kérdezték volna meg, hogy van-e már jegyünk. Így ki kellett menni és újra ugyanazt a kört leírni. Már vártam, hogy az útlevélevizsgáló bácsika újra leveteti velem a napszemüvegem és lehuzatja az ablakot, mint első alkalommal. Feltételezem igen gyanús személy lehettem. :)
Odafele a komp teljesen jó volt, nyugis víz, szép napos idő. Egyik bár kényelmes kanapéján be is aludtunk egymás mellett sorban ülve. :)

Dover, avagy kezdődik a fordított élet

Pár méter után eljutottunk az első körforgalomig, amikor rájöttünk, hogy így nem úgy van, mint otthon és nem sikerült letérni az útról ott, ahol kellett volna. Mentünk még egy kört. :)

Ezt leszámítva elég zökkenőmentesen ment a vezetés. Mire megszoktam, hogy jobbra kell nézni, ha lelépek az útról, addigra már indultunk haza. (Mellesleg ebben sok segítséget kaptam az útra felfestett feliratoktól.. "Nézz jobbra!" " Nézz balra!" ) :DDDD

Első eltévedésünk Leedsbe érkezéskor volt és miután ingerült és türelmetlen voltam, ezért már anyuval se értettem szót. :) Hosszas viták közepette sikerült odatalálnunk.

Rövid időt töltöttünk anyu lakásán, majd anyuval elkísértük a srácokat egy közeli hotelba. A legnagyobb poén az volt, hogy anyu hívta meg őket éjszakára és állta a hotel költségeit.. Vagyis állta volna, ha nem hagyja otthon a pénztárcáját. :DDD

1. gond letudva, fiúk kölcsönöztek neki másnapig. Felkísértem őket a szobájukba és érzékeny búcsút vettünk.

2. gond ekkor jött elő. Telefon van, pénz nincs :D És jó lett volna eljutni hazáig. Mivel gyalog kb. 20 perc és igencsak minusz volt ezért taxival szerettünk volna hazamenni....

Lacikhoz már nem akartunk visszamenni, ezért maradt a Hotel egyetlen személyzete a recepciós, aki megsajnált minket és adott 10 fontot. :D A legszebb az egészben, hogy előtte anyu már nem tudom hányszor beszélt vele, kb 30%-ot lealkudott a szoba árából.. és ezek után még a portás fizeti a taxinkat. :DD Nah ez az üzlet. :DDD

Tartozásainkat rendeztük másnap.

Március 16.

Dél körül megérkeztek a fiúk hozzánk, megebédeltünk és elindultunk be a városba kicsit szétnézni. Nekik beszereztünk egy sim kártyát, hogy tudjunk kommunikálni a kinti létünk fennmaradó ideje alatt. Valamikor délután elindultak Coventrybe, mi pedig anyuval megkezdtük a shoppingolást. :)

Első 3 napot mással se töltöttük csak vásárlás, vásárlás és vásárlás. Minden áldott este málhásként estünk haza. :) Saját részre sikerült vennem 9 pár cipőt és számtalan ruhát.

Ami meg az időjárást illeti, arról inkább ne beszéljünk. Hol esett a hó, majd jég vagy eső és néha kisütött pár percre a nap. 4 seasons in one day.... Pont, mint a Crowded House énekli. :)

Mára ennyi.. Még össze kell gyűjteni a gondolataim. :)

Ginusom lánykorának vége...

Nemtom hogyan jött, de egy óvatlan pillanatban Ginust láttam magam előtt mennyaszonyi ruhában, valami nagy falusi kúriában, ahol a lagzi van...

Idilli jelent..

Minden a szülők kedve szerint megrendezve, gyönyörű, romantikus hely, virágköltemények minden lehetséges helyen. Vonosnégyes lágy dallamokat játszva andalítja a sznob vendégeket...47. fogás, még mindig csak ülnek és maguk elé bámulva "élvezik" a zenét.
Fél óra után, kezdem kicsit feszélyezve érezni magam és egy kósza gondolattól vezérelve, elvonulok a mellékhelyiségbe egy telefont elintézni és átöltözni.
15 perc elteltével hallom a felmentősereg hangját, már készenlétben várták a hívásom. Első pillanattól fogva tudtam, hogy ez nem az, aminek lennie kell és emlékezetessé kell tenni.
Egyre többen figyelnek fel az autók és a motorok dübörgő hangjára. A hangzavartól már a zenekart se lehet hallani.
Néhány kockásra kigyúrt kétajtós szekrény kipakolja a döbbenettől tátogó zenészeket és átveszik a terepet. Erősítők kattannak, gitárok hangolnak... mikrofonpróba... 1..2...1..2... És indulhat a buli!!!
Én még félrehúzódva egy sarokból figyelem a történéseket és keresem Ginusom tekintét. Csodálkozástól egyből a bárpulthoz sietett egy kis jeges vízért anyuci részére, akire inkább ráférne egy pszichiártiai kezelés, mintsem egy vödör víz.
Elégedett mosollyal nyugtázom, hogy alakul a hangulat az igazi mulatsághoz.
A túlzottan konzervatív vendégek egy része sietve kapta kabátját és szapora léptekkel távoztak a kijárathoz, a vendégek nagy része azonban várta a folytatást.
Gina kezét megragadva, felcibálom az asztalra és beleüvöltünk a levegőbe, hogy: Party time!!!!!!
Külön bejáratú pincéreink egyedi italokat és még egyedibb "koktélokat" osztogatva járnak körbe.
Anyuka továbbra is csak a levegőt kapkodja és értetlenül nézi, ahogy a rockbanda általa zörejnek tartott hangzavart okoz.
Átadva magam a táncnak még érdekesebb öleteim támadnak... De még valaki hiányzik ahhoz, hogy meg legyen a hármas kis "Charmed" csapat. Hugica.. Aki már útban volt felénk...
Kreativitásom elég gyerekesen nyilvánul meg, de mindenki életében vannak olyan pillanatok, amikor át kell magunkat adni az ösztönöknek és egyáltalán nem racionálisan gondolkozni. Ez egy ilyen pillanat... A lányok fülébe súgva mutogatok a torta felé, ami ott áll délcegen, felvágásra várva...
Mióta vártunk egy ilyen pillanatra!
A tortához rohanva a vendégség egy része sejti a folytatást :)
A hatalmas sokemeletes remekműbe markolva sietünk vissza.. Kiáltom: Hazafutás!!!!
Sejtelmesen összenézve hajítjuk el a kezünkben lévő csokis finomságot.
Slow motion...
Éssss.. torta landol az örömanya méregdrága, krémszínű Prada ruháján... Még az arcán lévő 5 cm vastag csoki se tudja eltakarni idegességtől vörös arcát...

Vágás!

Csapó 2.

18+

Bocsi, de nem folytathatom... kiskorúak is olvassák a blogot... :DDDDD

Fiatalság, bolondság... Na de az idősebbek is?

Egy kedves régi ismerős az utóbbi időben elég sokat írt nekem. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert mind a mai napig nagyon jó baráti viszonyban maradtunk és havonta váltottunk pár e-mailt. Az utóbbi pár hétben azonban ez intenzívebb lett -részéről- én pedig egy levelére se válaszoltam, mert soha nem volt időm.
Múlt héten, amikor Angliában voltam, sikerült pár szót váltani vele msn-en, de a szokásos udvarias, "hogy vagy" jellegű beszélgetés volt.
Ma azonban egy elég bizarr beszélgetésbe keveredtem bele.. Először teljesen viccesre vettem, de miután láttam, hogy elég mélyen érintette cinikusságom inkább átváltottam a stílusom és próbáltam az Ő szemszögéből nézni a kialakult helyzetet. Rövid bevezetés után a lényegre tért és elkezdte ecsetelni, hogy mennyire hiányzom neki és mennyire szeretne velem lenni... Ekkor még a fejemet fogtam a nevetéstől... Valahol hízelgő volt, de ugyanakkor elég nevetségesnek tartottam a dolgot, hogy ezt évekkel a "kapcsolatunk" után közli.
Ő folytatta... Elképzelései fényévekkel felülmúlták az én realitásom... Egy váratlan mondatban közölte, hogy el akar venni feleségül, mert úgy érzi, hogy eljött az ideje és én lennék az, akivel el tudja képzelni az életét. Szokásos cinikusságommal lereagáltam a dolgot, amivel mélyen a szívébe tapostam.
Itt kezdődött el részemről egy rövid felvilágosító mese, amiben pontosan elmeséltem neki, hogy nem tehet valaki ilyen meggondolatlan kijelentéseket (Ő váltig állítja, hogy hónapok óta ezen gondolkozik) és nem toppanhat be csak úgy valaki kiegyensúlyozott életébe. Próbálta megérteni az én helyzetem is, de nem úgy vettem észre, hogy sikerült neki.
Soha nem voltam az a típus, aki szereti újra kezdeni a már lezárt kapcsolatokat. Barátság elképzelhető, hisz ha két ember felnőtt módon tud elválni egymástól akkor ez egyértelmű.
De ez nem az!! :DDD
Nem igazán értem még most se, hogy mit képzelt.... Hogy azonnal igent mondok és rohanok hozzá?
Ezek a kérdések csak most így utólag merülnek fel bennem, mert a beszélgetés közepén köpni-nyelni nem volt időm.
Na mindegy... Határozott nemleges válaszom nem értékelte, hiába magyaráztam neki, hogy fülig szerelmes vagyok. (Ha nem lennék, akkor is nemet mondtam volna.)
Vannak még furcsa emberek. Egyesek álomvilágban élnek, mások görcsösen ragaszkodnak elveikhez és elzárkoznak minden újtól.. Meg kell ebben is találni az arany középutat...

Angliai beszámolóval még mindig lógok. :)) Az is lesz.. nem felejtettem el....

Én

Kis egogyakorlat :)
Vagyis inkább horoszkóp.. Kreativitásom a béka segge alatt van.. Még nem pihentem ki az út fáradalmait, az hiszem ennek köszönhető a lustaságom..
Ígérem, hamarosan írok értelmeset is. :)
Most beteszek pár jellemző tulajdonságot magamról.. Az asztroweb szerint... Ezekkel egyet is értek..

Majd jelentkezem...


Igen céltudatos. Olykor figyelmen kívül hagyja saját érzéseit, néha pedig változékony, szeszélyes viselkedésével idegesíti környezetét. Általában nem bírja az egyhangúságot, monotónia-tűrőképessége csapnivalóan rossz. Ugyanakkor fontos Önnek családja biztonsága és nyugalma. Harmonikus otthonra vágyik, ezért hajlandó többször lakhelyet változtatni.
Értelmi képességeit jól tudja hasznosítani. Vonzzák a hosszabb, esetleg tengerentúli utazások.

Ön lobbanékonysága és könnyelműsége miatt hajlamos elsietni döntéseit, és ezt később megbánja. Hajlamos érzelmei elfojtására, ugyanakkor nehezen hiszi el, hogy önmagáért szeretik. Vonzzák az érzelmileg sérült emberek, akiken megpróbál segíteni.
Az érzelmek terén szenvedélyes, a művészet manuális ágaiban tehetséges.

Az Ön életében rendkívül fontos a versengés és a győzelem. erős akarat jellemzi, nehezen köt kompromisszumot. Erős az önérvényesítési, szereplési vágya, akarata hittel és meggyőződéssel párosul. Tevékeny, megbízható személyiség, aki hisz abban, amit csinál.

Ad a külsőségekre, jó vezetői képességekkel rendelkezik, igyekszik tekintélyt kivívni magának. Baráti köre Önhöz hasonló érdeklődésű és erkölcsi szinten álló emberekből áll. Kapcsolatai révén gyakran kerül előnyös helyzetbe. Terveit és reményeit általában sikerre viszi, igényli hogy támogassák, és hogy Ön is támogathasson másokat.


Szeret mindent aprólékosan megtervezni, általában semmit sem bíz a véletlenre. Jellemző Önre a kitartás, a racionális gondolkodásmód. Ön nem viseli nehezen a magányt, sőt, azt olykor önként vállalja. Elszigetelten végzett munkájával jó eredményeket érhet el, vonzódik az okkult tudományokhoz.

Fantáziavilága gazdag, de néha hajlamos arra, hogy elszálljon, ezért mindig szüksége van egy kapaszkodóra. Otthonában állandóan igényli és kezdeményezi a változásokat.

Azt hiszem csak a kényszeres írási vágyamnak köszönhető, hogy most ezt betettem ide... Igazából tényleg nem tudok írni, pedig bőven lenne mit. Valahogy elszállt az ihlet és teljesen le vagyok tompulva.
Ezt azért se értem, mert rég voltam ilyen kiegyensúlyozott állapotban.. Új munkát kaptam, amit nagyon szerettem volna ( ha még valaki nem tudná ), úgy érzem kapcsolatom szépen alakulgat.. legalábbis nagyon jól érzem magam benne... 2 héten belül napi 4 extra óra idővel fogok rendelkezni, amit saját magamra tudok fordítani és igyekszem is ezt majd maximálisan kihasználni. Több időm lesz kitsimre, barátaimra és mindenre, amit szeretnék csinálni.
Ennél többre egyenlőre nem is vágyom, elégedett vagyok és boldog. :)
Most majd keresem a következő célt, amit meg kell valósítanom.. Fejemben már alakulgat szépen és mindent meg fogok tenni, hogy elérjem.

Napokon belül összeszedem gondolataim és összehozok valami maradandót, de most elteszem magam aludni.

Helyzetjelentés Angliából

Részletes beszámolóval majd otthonról jelentkezem, amint kipihenem az út fáradalmait.. és amint bepótoltam a kiesett idöt párommal (Együtt jöttünk és megyünk is haza...csak a köztes idö 95 %-át töltöttük külön... Waaaaaa.. nincs hossszú ööö ezen a klavin... Beszarás :)))
Na szóval.. kalandban nem volt hiány, elbaszott nép ez az angol, de ugyanakkor kedvesek is :) És végképp udvariasak :DDD Még a buszmegállóban is sorban várnak a buszra... Ez az egyik kedvenc jelenetem volt... Na megyek, összecsomagolom maradék cuccosom és próbálok aludni 2 órát....

Falusi turizmus

Csütörtök este 9 óra magasságában született egy ötlet, hogy töltsem az éjszakát Tordason. Kedves ismerősömék Esztergomban jártak és kitalálták, hogy hazafelé beugranak értem és irány falu. :)
Első körben kimentünk a Mekibe kajálni úgy 11 óra körül. Eddig nincs is gond ezzel, a baj csak akkor kezdődött, amikor tudatosult bennünk, hogy kb. 6 autó áll előttünk és mindegyiknek legalább 5 percet vesz igénybe a rendelés. 10 perc várakozás után azon gondolkoztunk, hogyan lehetne kijönni onnan, de addigra már késő volt.. Mögöttünk álltak, előttünk agyatlan picsák visongtak az autóban, jobbra árok, balra pedig McDonald's a keverőpult mögött.
Türelmesen kiálltuk a félórás sort, majd utunkat folytatva eljutottunk városunk éjszakai életének központjába. Tacskóba bemenve megcéloztuk a kutyakajákat, amiért eredetileg indultunk, de félúton eszembe jutott, hogy meg kell nézni a zoknikat, mert az áruház elhíresült a meow feliratú zoknikról. :)
Realizálva, hogy a legnagyobb méret 31, keresést feladva, elindultunk végérvényesen a tápok felé. Útközben összeszedtünk néhány egyéb fogyasztási cikket és a ebeledeleknél még válogattunk vagy 10 percet, mielőtt elindultunk volna a pénztárhoz. Ekkor jött aznapi második időcsapda. Éjféli kasszazárás. Cuccainkat letettünk egy raklap kicsomagolatlan motyóra és elindultunk nézelődni. Magamhoz vettem egy tusfürdőt unalmamban, szétnéztünk és siettünk vissza összeszedett dolgainkhoz.
Na de hova lettek????
Tecsó lelkes és szorgalmas droidjai elkezdték visszajuttatni a helyükre az általunk gondosan összeválogatott termékeket.
Pár perces szóváltás a droidokkal meghozta az eredményét, vásásrlásra szánt áruk ismét közelünkben vártak kifizetésre.
Hmm.. hmm.. Azonban egy bibi még mindig volt.
Pénztár nuku.. a legelvetemültebb robotok még mindig nem fejezték be a pénztárgépek reinstallációját. Másodpercek töredékébe telt kitalálni, hogy mindent otthagyunk egy másik raklapra pakolva és lelépünk a sunyiba, mert várjon az, akinek 6 anyja van.
Így is lett.. Másfél órát elcsesztünk a semmire meg 8 db sajtburgerre.
Ha emlékezetem nem csal, akkor kb. 1 óra lehetett, amikor Tordasra érkeztünk.
Az igazi izgalmak csak ekkor kezdődtek. :)
Első meglepetés akkor ért, amikor megláttam a hálónkat. Nem is a látvánnyal volt a gond, hanem a szaggal. Elsőre határozottan trágyára emlékeztetett, de néhány perc elteltével felfedezni véltem egyéb komponenseket a levegőben. Nem tudtam és nem is akartam tudni, hogy mi lehet az. Büdös volt.
Ohh... Majdem elfelejtettem mondani, hogy az ágyon 2 cm vastag faforgács és por állt. :DDDD
Kitsim nagyjából letakarította, megágyazott és összebújva próbáltunk elaludni, de akkor elkezdődtek a vicces éjszakai hangok.
2kor egy részeg kakas őrült kukorékolásba kezdett ezzel felkeltve a környék összes állatát.
Lélegzetünket visszafogva hallgattuk az állatok koncertjét kintről egészen addig, amíg ki nem törtünk nevetésben. Volt ott minden... Birka, egér, kutya, liba meg még ki tudja mi.
Forgolódást és minden más, aktív mozgást igénylő tevékenységet mellőztünk, hogy ne keverjük feleslegesen a port. (Nagy bánatomra. :DDD )
Hosszas ficánkolás után valahogy bealudtam.
Eljött a reggel..
Nem tudom mennyi lehetett az idő, de az első élményem a birkák bégetése volt. Másodpercek töredékéig elgondolkodtam, hogy a tv-t el kellene kapcsolni valami másik adóra, mert ez nem túl érdekes így reggel. És lőn világosság!
Rájöttem, hogy nem otthon vagyok, nem egyedül és nem a tv, hanem a birkák a kertben bégetnek és nincs az a távirányító, ami átváltaná őket hírmondó üzemmódba.
Szemeim visszacsukva próbáltam még aludni egy pár percet, de akkor már a telefon zavaró csipogása is a tudtomra hozta, hogy kelni kell.
Birkabégetés rulez reggel.. Ha legközelebb arra járok, akkor felveszem a hangjukat és beállítom ébresztőnek a telefonomon...
Így kezdődött a péntek reggelem, eseményekben és élményekben dús éjszaka után az egész napot végig mosolyogtam, vagy azért voltam olyan kis vigyori, mert tudtam, hogy 4 körül ismét állatozhatok. :)

Lassan átmegyek főállású állatidomárba. :) Kezdem megtanulni kezelni őket :PPP

Pusssz

48

Kósza gondolatom hamarabb megvalósulásra került, mint gondoltam. Határozottan kellemes 7vége épségben átvészelve, különösebb akadályok nélkül. Egyetlen problémát a tv kezelése jelentette. Erre hamarosan visszatérek még néhány szó erejéig.
Első közös 7vége kettesben egész kellemes volt, de még van rajta mit fejleszteni. :) Jobban kell ismerni a másikat és tudni azt, hogy mivel lehet neki örömet szerezni. Jelen esetben még azt se tudom, hogy mi az, amit hajlandó megenni Mr. Válogatós :P Így a betervezett főzésem is le lett egyszerűsítve. Na nem mintha bánnám ezt a dolgot, mert így is elég mosatlan vár otthon. Summa summarum, nagyon jól éreztem magam.
Tv. Ez külön bekezdést érdemel és röviden bemutatnám ezen tevékenységre vonatkozó szokásaim.
Magyar zenét nem kedvelek, ebből kifolyólag nem vagyok hajlandó magyar zenecsatornát nézni. Amennyiben lehetőségem van, akkor angol nyelvű műsorokat nézek és próbálom használni szókincsemet, valamit továbbfejleszteni.
Szeretem az abszurd humort és a rajzfilmeket.
Nem szeretem a gagyi, sablonra épülő amerikai filmeket. (Akciót kifejezetten nem.) Meg lehet ezeket a filmeket is csinálni igényesebbre, persze nem mindenki az igényességet nézi.
Szóval a 7vége elég jelentős része a tv és egymás nyomkodásával telt el :DDDD
Végeredmény az lett, hogy megállapítottuk, hogy 2 tv-re van szükségünk.

Ps: Ez még az előző 7végére vonatkozott, csak az iromány mentve volt a draftok között :)
Most már nincs kedvem kiegészíteni, inkább folytatom a mostani eseményekkel. :)

Csapó 2.

48

II. fejezet

Kicsit másképp hoztuk össze 48 óránkat, 2 részletben, 2 helyen, néhány órás szünettel.
Heti első közös éjszakánkat vidéken töltöttük, ez majd külön bejegyzést érdemel. Már a címe is megvan: Falusi turizmus
Városban nevelkedett gyerek kalandjai az állatokkal :DDD
Na ez volt csütörtökön, részletek coming soon.

48 második fele már kicsit komfortosabb körülmények között telt, na nem mintha bármi gond lett volna Tordassal, csak a hálószobánk volt kifogásolható állapotban bizonyos tevékenységekhez. :) Így minden ilyen jellegű vágyaimat péntekre kellett tartogatnom..
Megjegyzem sikerült is bepótolni :P

Elmondhatom, hogy a mostani 7végét már jobban élveztem, mint az előzőt, valahogy természetesebben éreztem magam és sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.

*Kitsimnek megjegyzés:
Nem a megszokás feltételeinek gyakori ismételgetésével éreztem magam közelebb Hozzád, vagyis hiába voltak mindenféle mellékzajok, nem annak köszönhetem. :P

Olyan igazi kis nyugis nap volt, az együtt töltött idő 80%-a vízszintes állapotban telt-múlt el. :)

Azt hiszem nem megyek bele részletekbe, nincs is jelentősége és kezdek fáradni is... és Falusi turizmus még megírásra vár.

További szépeket!
:-)